Ma felszedtem és zsebre tettem az idei első vadgesztenyémet. Ez is rituálé, hogy legyen a kabátzsebemben, s időnként megfogjam, s emlékezzem. A gyerekkoromra, anyámra; őszi este sétáltunk a Marczibányi téren, néztük a gázlámpa-gyújtogató embert, és a kis, piros vödrömbe gyűjtöttem a gesztenyét.
És emlékezés Mátéra, aki szintén gyűjtötte a gesztenyét.
A dolog ma Bagon történt, mentem le tanítani a cigány srácokat - ez is már inkább rituálé -, és ha sok áttétellel is, de ennek is van köze Mátéhoz, legalábbis a fejemben.
Gesztenye. Halottak. Élet.
Utolsó kommentek