Ezt a könyvet nem ismerem, de érdemes elgondolkodni a Gruppe 47 csoport íróinak céljairól, akik elindították a háború után írásaikban a fasizmussal való szembenézést Nyugat-Németországban. Pl. Böll, Grass, Handke, Heym, Weiss és így tovább. Lenz is tag volt.
Egy kicsit utána néztem Lenz életrajzának, és felelevenítettem ezt az írói csoportot, nem volt ismeretlen számomra, csak nem mindig emlékezem hamarjában.

@egy nagyi: Örülök, hogy ismét sikerült irodalmi kutakodásra - nagyon jó szórakozás - inspirálni. :)

rás: Boldog névnapot!

@rás: fent hülyén kívántam Neked boldog névnapot, azért nincs még késő?

@egy nagyi: Köszönöm szépen.

Elolvastam többször mindkét idézetet, aztán kíváncsivá tett és megnéztem a könyv tartalmát is. Erről aztán eszembe jutott, hogy mennyire más az egyes generációk múltfelfogása. Nagyapám generációjában - és ezt nagyon jól tetten lehetett érni a kilencvenes évek elején - volt egyfajta vágy, hogy ott folytassák 89-ben, ahol abbahagyták 45-ben. Megpróbálták a fiatalabb generációba plántálni saját álmaikat, traumáikat, vágyaikat, amiből aztán kialakult a mai nemzeti katyvasz.
Bernhard hozzáállás pont azt fejezi ki, amit az azonos című korábbi posztodhoz kommenteltem: a későbbi generációk számára a múlt mást jelent, nincsen meg az érzelmi kötödés az apák/nagyapák múltjához. A múltat persze nem lehet "végképp eltörölni", de szerencsére a feledékenység kirostálja a felesleget.

@Dupla: ha a későbbi generációknak szerinted nincsenek érzelmi kötődései az apák/nagyapák múltjához akkor fölösleges a történettudomány és mindennemű társadalomtudomány, és egyáltalán minek íródnak a regények, drámák.
A családokban vannak generációkon átívelő legendák, amelyek mindig ott vannak metatörténetként, s az ifjú nem tudja nem tudni. S éppen a fiatal nemzedéknek illene újrafogalmazni /nem a katyvaszra gondolok/ a nemzet fogalmát, viszonyát az éppen létező korában, nem lehet így lebutulni, ahogy ma gondolkodnak a fiatalok. Egy antiintellektuális nemzedék mit felejt el, és nincs mit kirostálni.

@Dupla: Én nem varrnám en bloc a szüleid, nagyszüleid generációja nyakába a felelősséget "a mai nemzeti katyvaszért". Valószínűleg igazad van abban, hogy - kevés kivétellel - "a későbbi generációk számára...nincsen meg az érzelmi kötődés az apák/nagyapák múltjához". Miért is lenne, nem ők élték át. Viszont rokonságomtól kezdve a franciaországi arab bevándorlókig számos példa van arra, hogy egy generációs ugrással az unokák nemzedékében kialakul az érdeklődés a nagyszülők generációjának traumája, a múlt iránt. A Lenz-regénynek alig a közepénél tartok (ráadásul most egy pár napig mást (Krasznahorkait) kell olvasnom, úgyhogy még hiányzik számomra az idézetekben szereplő állítások alátámasztása. Megértő lélekként, a "kompromisszumok robotosaként" egyelőre mind az elbeszélőnek, mind a fiának igazat tudok adni.

@egy nagyi: Az érzelmi kötődést nem keverném bele a történettudományba. Másrészt meg azt hiszem, nem lehet (=lehetetlen) előírni egy nemzedék számára, hogy újrafogalmazza a nemzet fogalmát. Az a félmondatod pedig, hogy "nem lehet így lebutulni, ahogy ma gondolkodnak a fiatalok" egyrészt a kabarétréfák "bezzeg az én időmben" kiszólását idézi, másrészt igazságtalan általánosítás, harmadrészt meg tényként kell elfogadnunk, hogy sok minden okból, például a mi ügyetlenségünk/hülyeségünk meg az elcseszett oktatás miatt úgy gondolkodnak, ahogy gondolkodnak. Távolról sem egységesen, és ez jó.

@rás: egyszerűen elmondva: ha én érzelmileg kötődöm a nagyszüleimhez akkor még nem tudom meghatározni az ő korát, ha szeretném megérteni azt a státuszt , amelyben él/élt szükségem van olyan ismeretekre is, mint például a történettudomány, satöbbi. Jó, nem lehet egy nemzedéknek előírni, hogy újrafogalmazza a nemzet fogalmát. tudom a mai politikai, itthoni és külhoni környezetben szinte lehetetlen, de úgy érzem üdvös lenne. Nálam nincs bezzeg az én időmben, mert akkor sem volt a fiatalok nagy tömegének a kultúra központi problémája. Sajnos a kultúra gyanánt tálalt dolgok
miatt, és a lebutulás az erőfeszítés hiányából fakad.

Szerintem igen érdekes diskurzus alakult ki a témával kapcsolatban.
@nagyi: nem mondtam, hogy nincsen érzelemi kötödés, csak hogy nem olyan van mint nekik és ezen nincs mit számon kérni. Rással értek egyet abban, hogy nincsen itt szó semmiféle lebutulásról, egyszerűen máshová kerültek a hangsúlyok. Még antiintellektuálisnak sem nevezném ezt a nemzedéket, csak azért mert az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott a kultúra közvetítésének, "fogyasztásának" a módja. Talán a legjobb címke erre a nemzedékre a digitális - ennek pedig számos előnye és hátrány van. Csak azért mert minket érdekel a történelem, a múlt meg a szépirodalom, nem vagyunk okosabbak, mint azok akiket pl. a tánc, a pszichológia meg a filmek érdekelnek, amiről esetleg nekünk hiányosak az ismereteink.
Rás: a maga világában mindenkinek igaza van. A probléma talán ott kezdődik, amikor az öregek nyaggatni kezdik a fiatalokat, hogy érezzenek úgy, mint ők, a fiatalok, meg az öregek szemére vetik: mi a fenének éreztek még valamit, amikor az olyan régen volt. Szerencsére tényleg nem gondolkozunk egységesen és ez valóban jó.

@Dupla: már évekkel ezelőtt megfogalmaztam , hogy a digitalizációval egy újabb kulturális paradigma jött el.

Évekk ezelőtt, amikor rás még tanított itt írta le, hogy örülnie kell, ha tanítványok közül kettő abszolválta a tananyagot.

És egy szubjektív tény, nekünk a férjemmel fáj, hogy az Ausztriában élő felsőoktatásban tanuló unokáinkban nem élnek
elevenen Ady, József Attila sorai.
Ami a filmeket illeti sokszor nézek fiatalokról, kamaszokról készült alkotásokat, képben vagyok, és nem várom el senkitől, hogy úgy érezzen, gondolkodjon, mint én, mindenki egy entitás, viszont amikor az áltudomány hülyíti a fiatalokat az borzasztó, amire pedig a Tik-Tok-ot használják, és amilyen sívár nyelven, szinte jelzésértékűen beszélnek tőlem idegen. Azzal nyugtattam magam, hogyha az írás történetében egy kicsit visszanézünk,
volt/van ilyen írásos kommunikáció.

@egy nagyi:

Egyet értek veled, de figyelmen kívül hagytad, hogy a mi gyerekkorunkban nem volt annyi adathordozó, és mi csak azokhoz az információkhoz jutottunk hozzá, amit az elődeink adtak.
Nálunk a faluban 1959-ben nyílt könyvtár, újságot ott lehetett olvasni, addig kevés család engedhette meg magának ezt a luxust. A szomszédokkal az volt a szórakozásunk a hatvanas évek közepéig, hogy karácsonyra a gyerekek dia vetítőt, társasjátékot kaptak, aztán eljártunk az egyik szomszédba, ahol társasoztunk, a másiknál diát vetítettünk. Amikor az egyik szomszéd tv-t vett, akkor oda jártunk 8-10 házból esténként. A tv és a dia kivételével beszélgetések is voltak, és az idősek csak arról tudtak mondani valamit, amit elődeiktől hallottak, és amit maguk is átéltek.
A mi fiatalságunk idején már özön információhoz jutottunk, a mi gyerekeink minőségileg is sokkal magasabb szintre jutottak, tehát ez befolyásolja a mostani fiatalság szemléletét. Szerintem ez nevelési hiba, de nem tehetünk róla, mert nem tudtuk és nem láttuk előre a fejlődés ilyen irányú, és jellegű "káros" hatásait. Sőt szerintem most sem látjuk. Mert még most is nagyon befolyásolja az anyagi helyzet a fiatalok életszemléletének a kialakulását. Nyugodt lehet mindenki, a falusi gyerekek sokkal tisztelettudóbbak még ma is, mint a jó anyagi körülmények közt élők.
Azért összességében nem annyira rosszak a mai fiatalok, mint egyesek esetében látszik, általánosítani nem szabad.

Soha el nem felejthető emlékem, hogy a hittan órán azt mondta a pap, Jónást bekapta a hal. Én meg tudtam, hogy mekkora egy hal, apám halászgatott, és úgy gondoltam hazudott az atya, ezért nem is akartam hittanra járni többet.
Aztán néhány év múlva körbehordoztak egy konzervált bálnát ( akkor még nem volt tv ), és apám aki két osztályt végzett, de nagyon szeretett olvasni és minden érdekelte, elvitt megnézni. Ekkor összezavarodtam. elnőtt fejjel értettem meg, hogy mit jelentett amit az atya akkor régen, a hittanórán mondott. Persze nem az én hibám volt, mert egy olyan gyereknek, aki még soha nem látott hatalmas halat, nem kéne ilyeneket mondani. Ma sem.

@látjátok feleim szümtükkel:igazad van, nem szabad általánosítani. A Z-generácíó volt a gondolkodásom fókuszában.