"Nem állítom természetesen, hogy a hajléktalan helyzetből következő érzékszervi tapasztalatok kellemesek lennének, hogy jó élni egy olyan városban, ahol láthatólag egyre több a nyomor. Biztosan tudom azonban, hogy az ilyen durva kirekesztés súlyosan rombolja a társadalom bizalmi viszonyait és szétzilálja az egyébként is cafatokban létező normatudatát. Ha szabad utat adunk az undor által motivált cselekvéseknek, nincs megállás. Embertársaink néha csúnyák, néha mosdatlanok, néha büdösek, néhányuknak nincs hol lakniuk. Van, aki csúnyán beszél, bűzös ételeket eszik, pedig azt tényleg tiltják a tömegközlekedési eszközökre kiragasztott utazási szabályok. Hol van a tolerancia határa? A hajléktalanok nem képesek megvédeni magukat, nincs kockázata a kirekesztésnek: gyengék és bizton lehet számítani a többségi támogatásra, vagyis a szolidaritás hiányára. Senki nem fog az érdekükben felállni."
RSS"Nem állítom természetesen, hogy a hajléktalan helyzetből következő érzékszervi tapasztalatok kellemesek lennének, hogy jó élni egy olyan városban, ahol láthatólag egyre több a nyomor. Biztosan tudom azonban, hogy az ilyen durva kirekesztés súlyosan rombolja a társadalom bizalmi viszonyait és szétzilálja az egyébként is cafatokban létező normatudatát. Ha szabad utat adunk az undor által motivált cselekvéseknek, nincs megállás. Embertársaink néha csúnyák, néha mosdatlanok, néha büdösek, néhányuknak nincs hol lakniuk. Van, aki csúnyán beszél, bűzös ételeket eszik, pedig azt tényleg tiltják a tömegközlekedési eszközökre kiragasztott utazási szabályok. Hol van a tolerancia határa? A hajléktalanok nem képesek megvédeni magukat, nincs kockázata a kirekesztésnek: gyengék és bizton lehet számítani a többségi támogatásra, vagyis a szolidaritás hiányára. Senki nem fog az érdekükben felállni."
RSS"Mi mindig azt gondoltuk, hogy a gyerekszegénység elleni küzdelem nem jobb- vagy baloldali, liberális vagy konzervatív kérdés. Minél rosszabb a gyerekeknek, annál nagyobb a társadalmi kár hosszú távon is. Sem az előző kormányzatok, sem a jelenlegi nem veszi figyelembe, hogy ha egy gyerek rosszul táplálkozik, akkor sokkal nagyobb eséllyel lesz beteg ember húsz éves korától kezdve. Kimutatható, hogy nem csak megrövidíti az életet, hanem növeli a társadalmi költségeket is ezeknek az embereknek a munkaképtelensége, betegsége."
"Miért nem hisznek el a politikusok semmit abból, amit a létminimum, a szociális minimum kérdésében a Szegénységellenes Hálózat vagy a KSH mond? Ha egy családban 13 ezer forint az egy főre jutó jövedelem, abból nem lehet a gyerekeket rendesen etetni, ruházni, gyógyszert venni és a gázszámlát is fizetni."
***
"- Az emberek rendet akarnak, és azt, hogy a hajléktalanok tűnjenek el az utcáról.
- Javíthatatlan optimista vagyok, ezért biztató jelnek tartom, hogy a nyolcadik kerületiek nyolcvan százaléka egyáltalán nem ment el szavazni. A húsz százalék többsége, az összes szavazásra jogosult alig hatoda szavazott úgy, hogy a hajléktalanokat kergessék ki a kerületből. Ez nagyjából a Jobbikra szavazók aránya.
- Egy ilyen népszavazás után miért nevezik ki a polgármestert hajléktalanügyi referensnek?
- A racionális politizálás megszűnt. Minden civil erőfeszítés, aláírás hiábavalónak tűnik, de talán még sem teljesen feleslegesek. Minél több provokáció éri a különböző társadalmi csoportokat, minél világosabb a jobboldal és a szélsőjobb közötti szoros kapcsolat, annál többen ébrednek majd rá, hogy nem automatikusan érvényesülnek a jogaik, hanem tenniük kell értük valamit.
- A racionális érvelés a Gyurcsány-kormányra sem hatott: nem volt a szociális szakmában szinte senki, aki az Út a munkához programot jónak tartotta volna, mégis bevezették. Azt is nehéz elfelejteni, hogy a monoki polgármester ötletét, a szociális kártya bevezetését a szociális minisztériumban megfontolandónak tartották.
- Igen, a GYEP-iroda, hogy finoman fogalmazzak, egyoldalú kommunikációt folytatott az előző kormányokkal is. A kritikáinkra az esetek tíz százalékában kaptunk csak visszajelzést, és jó, ha három százalékában történt valami kedvező elmozdulás."
Címkék: ferge zsuzsa szociálpolitika
"Mi mindig azt gondoltuk, hogy a gyerekszegénység elleni küzdelem nem jobb- vagy baloldali, liberális vagy konzervatív kérdés. Minél rosszabb a gyerekeknek, annál nagyobb a társadalmi kár hosszú távon is. Sem az előző kormányzatok, sem a jelenlegi nem veszi figyelembe, hogy ha egy gyerek rosszul táplálkozik, akkor sokkal nagyobb eséllyel lesz beteg ember húsz éves korától kezdve. Kimutatható, hogy nem csak megrövidíti az életet, hanem növeli a társadalmi költségeket is ezeknek az embereknek a munkaképtelensége, betegsége."
"Miért nem hisznek el a politikusok semmit abból, amit a létminimum, a szociális minimum kérdésében a Szegénységellenes Hálózat vagy a KSH mond? Ha egy családban 13 ezer forint az egy főre jutó jövedelem, abból nem lehet a gyerekeket rendesen etetni, ruházni, gyógyszert venni és a gázszámlát is fizetni."
***
"- Az emberek rendet akarnak, és azt, hogy a hajléktalanok tűnjenek el az utcáról.
- Javíthatatlan optimista vagyok, ezért biztató jelnek tartom, hogy a nyolcadik kerületiek nyolcvan százaléka egyáltalán nem ment el szavazni. A húsz százalék többsége, az összes szavazásra jogosult alig hatoda szavazott úgy, hogy a hajléktalanokat kergessék ki a kerületből. Ez nagyjából a Jobbikra szavazók aránya.
- Egy ilyen népszavazás után miért nevezik ki a polgármestert hajléktalanügyi referensnek?
- A racionális politizálás megszűnt. Minden civil erőfeszítés, aláírás hiábavalónak tűnik, de talán még sem teljesen feleslegesek. Minél több provokáció éri a különböző társadalmi csoportokat, minél világosabb a jobboldal és a szélsőjobb közötti szoros kapcsolat, annál többen ébrednek majd rá, hogy nem automatikusan érvényesülnek a jogaik, hanem tenniük kell értük valamit.
- A racionális érvelés a Gyurcsány-kormányra sem hatott: nem volt a szociális szakmában szinte senki, aki az Út a munkához programot jónak tartotta volna, mégis bevezették. Azt is nehéz elfelejteni, hogy a monoki polgármester ötletét, a szociális kártya bevezetését a szociális minisztériumban megfontolandónak tartották.
- Igen, a GYEP-iroda, hogy finoman fogalmazzak, egyoldalú kommunikációt folytatott az előző kormányokkal is. A kritikáinkra az esetek tíz százalékában kaptunk csak visszajelzést, és jó, ha három százalékában történt valami kedvező elmozdulás."
RSS"Mi mindig azt gondoltuk, hogy a gyerekszegénység elleni küzdelem nem jobb- vagy baloldali, liberális vagy konzervatív kérdés. Minél rosszabb a gyerekeknek, annál nagyobb a társadalmi kár hosszú távon is. Sem az előző kormányzatok, sem a jelenlegi nem veszi figyelembe, hogy ha egy gyerek rosszul táplálkozik, akkor sokkal nagyobb eséllyel lesz beteg ember húsz éves korától kezdve. Kimutatható, hogy nem csak megrövidíti az életet, hanem növeli a társadalmi költségeket is ezeknek az embereknek a munkaképtelensége, betegsége."
"Miért nem hisznek el a politikusok semmit abból, amit a létminimum, a szociális minimum kérdésében a Szegénységellenes Hálózat vagy a KSH mond? Ha egy családban 13 ezer forint az egy főre jutó jövedelem, abból nem lehet a gyerekeket rendesen etetni, ruházni, gyógyszert venni és a gázszámlát is fizetni."
***
"- Az emberek rendet akarnak, és azt, hogy a hajléktalanok tűnjenek el az utcáról.
- Javíthatatlan optimista vagyok, ezért biztató jelnek tartom, hogy a nyolcadik kerületiek nyolcvan százaléka egyáltalán nem ment el szavazni. A húsz százalék többsége, az összes szavazásra jogosult alig hatoda szavazott úgy, hogy a hajléktalanokat kergessék ki a kerületből. Ez nagyjából a Jobbikra szavazók aránya.
- Egy ilyen népszavazás után miért nevezik ki a polgármestert hajléktalanügyi referensnek?
- A racionális politizálás megszűnt. Minden civil erőfeszítés, aláírás hiábavalónak tűnik, de talán még sem teljesen feleslegesek. Minél több provokáció éri a különböző társadalmi csoportokat, minél világosabb a jobboldal és a szélsőjobb közötti szoros kapcsolat, annál többen ébrednek majd rá, hogy nem automatikusan érvényesülnek a jogaik, hanem tenniük kell értük valamit.
- A racionális érvelés a Gyurcsány-kormányra sem hatott: nem volt a szociális szakmában szinte senki, aki az Út a munkához programot jónak tartotta volna, mégis bevezették. Azt is nehéz elfelejteni, hogy a monoki polgármester ötletét, a szociális kártya bevezetését a szociális minisztériumban megfontolandónak tartották.
- Igen, a GYEP-iroda, hogy finoman fogalmazzak, egyoldalú kommunikációt folytatott az előző kormányokkal is. A kritikáinkra az esetek tíz százalékában kaptunk csak visszajelzést, és jó, ha három százalékában történt valami kedvező elmozdulás."
RSS"Budapest regnáló főpolgármestere Dörner György színigazgatói kinevezésével közpénzen megalapította a Magyar Köztársaság első újnyilas színházát. Ez gyalázat. A döntés ellen a leghatározottabban tiltakozunk."
Címkék: petíció dörner
"Budapest regnáló főpolgármestere Dörner György színigazgatói kinevezésével közpénzen megalapította a Magyar Köztársaság első újnyilas színházát. Ez gyalázat. A döntés ellen a leghatározottabban tiltakozunk."
"Budapest regnáló főpolgármestere Dörner György színigazgatói kinevezésével közpénzen megalapította a Magyar Köztársaság első újnyilas színházát. Ez gyalázat. A döntés ellen a leghatározottabban tiltakozunk."
Természetesen nem folynak egybe a napok. Tudom, hogy ma október 10-e van. Tudom, hogy 65 éve, hogy két és fél éve, hogy egy éve… Csak éppen ezek bennem vannak naptár, október és 10-e nélkül is.
És ha muszáj beszélnem egy évfordulóról, akkor nekem – talán újságírói rögzültség – nem a múlt, hanem az aktualitások jutnak eszembe. A magam 65 évéről amúgy is elég sokat elmondtam már – szerintem mindent, szerinted alig. Koppányról te tudsz beszélni. A hiányáról is. Dadogva.
Bennem a tavalyi október 10-e él legerősebben. Fogalmam sincs, mit csináltam aznap, hol, kivel voltam, mindez érdektelen. Ami akkor érdekes, fontos volt, azt elég jól dokumentáltam a Nekedblogon. S minthogy az Öreg azóta is gondoskodott róla, hogy legyen alkalmam aggódni érted, az emlékezet már szelektál: az újabb események furcsán emelnek ki az akkoriakból. Persze, az első, „kötelességszerűen”, hogy élsz. De a második, az Áron. Azt hiszem, akkor értettem meg, hittem el, hogy nagyon mélyen szeret téged. S azt állítottam, hogy a betegágyadnál töltött órák, napok örökre hozzád kötik. Örökre?...
Az akkori „kis geci” ma már (megismételhetetlen) kedveskedésnek tűnik ahhoz képest, hogy ma mit gondolok róla, de ez se változtat azon, hogy tudom, nagyon erős a kötelék. Épp az a szörnyű, a galád, ahogy ez ellen tesz, ahogy megpróbálja kitörölni önmaga emberi érzéseit.
Hát ennyit a születésnapomról.
„Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.”
(József Attila)
Természetesen nem folynak egybe a napok. Tudom, hogy ma október 10-e van. Tudom, hogy 65 éve, hogy két és fél éve, hogy egy éve… Csak éppen ezek bennem vannak naptár, október és 10-e nélkül is.
És ha muszáj beszélnem egy évfordulóról, akkor nekem – talán újságírói rögzültség – nem a múlt, hanem az aktualitások jutnak eszembe. A magam 65 évéről amúgy is elég sokat elmondtam már – szerintem mindent, szerinted alig. Koppányról te tudsz beszélni. A hiányáról is. Dadogva.
Bennem a tavalyi október 10-e él legerősebben. Fogalmam sincs, mit csináltam aznap, hol, kivel voltam, mindez érdektelen. Ami akkor érdekes, fontos volt, azt elég jól dokumentáltam a Nekedblogon. S minthogy az Öreg azóta is gondoskodott róla, hogy legyen alkalmam aggódni érted, az emlékezet már szelektál: az újabb események furcsán emelnek ki az akkoriakból. Persze, az első, „kötelességszerűen”, hogy élsz. De a második, az Áron. Azt hiszem, akkor értettem meg, hittem el, hogy nagyon mélyen szeret téged. S azt állítottam, hogy a betegágyadnál töltött órák, napok örökre hozzád kötik. Örökre?...
Az akkori „kis geci” ma már (megismételhetetlen) kedveskedésnek tűnik ahhoz képest, hogy mit gondolok ma róla, de ez se változtat azon, hogy tudom, nagyon erős a kötelék. Épp az a szörnyű, a galád, ahogy ez ellen tesz, ahogy megpróbálja kitörölni önmaga emberi érzéseit.
Hát ennyit a születésnapomról.
„Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.”
(József Attila)
Utolsó kommentek