Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,

"Nemzeti konzultáció" a demagógia, a cinizmus és az idegengyűlölet jegyében

Ekkora gecit még nem hordott hátán a föld.

*

Az Örülünk Vincent blog nemzeti konzultációja

Az újságok, tévék csak két-három mondatot/20-30 másodpercet idéztek Orbán miskolci Habony-dumájából. Érdemes végignézni az Index videóját a gátlástalan hazudozás, demagógia felsőfokáról:

...ebben a városban (Budapesten) élni. Persze, állandó az érzés, a nyomás, hogy az egyre undorítóbb, élhetetlenebb Orbanisztánban vagy, ostoba/cinikus/köztörvényes orbanidákkal körülvéve - de hát novemberben se szabad, hogy az ember átadja magát a ködnek és nyiroknak.

87 éves korában meghalt Günter Grass. Életútja, plusz egy interjú vele: itt. Számomra a 20. század egyik legfontosabb írója volt - a 21-ikben is. Egy hat évvel ezelőtti bejegyzésemmel emlékezem rá.

A fel nem tett kérdésekről, az el nem hangzott, de még csak meg sem gondolt vagy elfojtott miértekről (is) ír Günter Grass Hagymahántás közben c. önéletrajzi regényében... Folytatás

Fontos és jó dolgok történtek a tapolcai választásokon: vereséget szenvedett a Fidesz, és vereséget szenvedett az MSZP (s mellékesen megint bebizonyosodott, hogy a magát a politikai senkiföldjén lehorgonyzó LMP nem tényező). Ja, igen, és győzött a Jobbik; ez ha nem is jó, de fontos, bár nem annyira. Mindjárt elmagyarázom, miért gondolom így.

Valaha - a messze tűnt múltban - hivatalos ünnep volt, sokak számára (persze már inkább csak az én korosztályomban vagy a még idősebbeknek) ma is történelmi tény, gyakran érzelmileg átélt személyes történelem. A felszabadulásra emlékeztem a "Hordalék" sorozat egyik darabjában, ezt ismétlem most meg, némi rövidítéssel.

Ez itt most nem akar objektív történelmi elemzésnek látszani. Bár... Mindenesetre, aki április 4-e – és az április 4-ikék – történetéről részletesebben akar tájékozódni, annak ajánlom például a Múlt-Kor történelmi portál cikkét

Öt hónap. Már rég nem gyászolok, nem vagyok szomorú, ha rágondolok. Mindennap, naponta többször; bármiről eszembe juthat, akár a kabátzsebemben lévő gesztenyéről, a bögréből, amiből most a kávét iszom, egy gyerekről, egy blogger fiatalemberről, vagy akár arról, hogy ideülök a számítógép elé.

Van egy Máté-alakú lyuk a világban, s most így része a világomnak. Az jó, hogy a lyukon át belátni a hat évbe, meg a - talán tényleg folytathatatlanná vált - harminchatba. Torzóból így gömbölyödik lassan egésszé...

Óriási élmény - elsősorban ruszofiloknak, azoknak, akik legalább valamennyire ismerik az orosz irodalmat meg az orosz lelket; azoknak, akik még jártak, valamennyit éltek a Szovjetunióban.

Rövid történetek, anekdoták füzére ez a "Szerelmesregény" alcímű kötet, ahol csodás humorral fonódik egymásba, szovjet és orosz irodalom, történelem - meg a magyar -; a várpalotai gyerekkor, a nyolcvanas évek Szovjetuniójában töltött diákélet, s a műfordítói, könyvkiadói felnőttkor, s egy foci- meg nőbolond filosznak (a regény kedvéért megkettőzött) magánléte. Hangulata, levegője van minden történetnek, sőt minden mondatnak.

És akkor most muszáj nekiesni Nabokovnak, Szokolovnak, Prilepinnek, Pelevinnek, Dovlatovnak...

Tegnap megírtam, hogy újabban képtelen vagyok TGM-et olvasni (ezen az se változtat, hogy ma mégis végigolvastam az ominózus cikket - na és). Van egy másik újmarxista filozófus, Kiss Viktor, akit már korábban is csak nagyon ritkán olvastam, ma viszont végigrágtam magam a Dinamó Műhely blogon megjelent írásán - és jelentem: nem volt könnyű, de megérte.

"A mai ellenzék szereplőinek állítása, mely szerint Orbán és rendszere nem az 1989 és 2008 közti időszak terméke és következménye, hanem valami egészen új – merőben gusztustalan és számító. Mintha a miniszterelnök nem azért tehetne meg minden elképzelhetetlent, mert a politika társadalmi kontrollját és alapját már jóval előtte szisztematikusan széjjelzúzták és kiüresítették. Orbán nem tagadása, hanem része azoknak a média, értelmiségi, gazdasági, intézményi és politikai elitcsoportoknak, amelyek az átmenet során a kulcspozíciókat megszerezték.