TGM Adyról, Erdélyről, a csonkamagyar vakságról és a nemzettelen népboldogságokról.

A Humán Platform Kifogási jegyzéke

SZOCIÁLIS ÁGAZATOK

1)       Kifogásoljuk az átgondolatlan, érdemi társadalmi egyeztetések és hatásvizsgálatok nélküli jogalkotást, a túlzott központosítást, a szociális szolgáltatások csökkenő állami támogatását és a szociális ellátások alacsony szintjét!

2)       Kifogásoljuk a munkavállalók kiszolgáltatottságát növelő új Munka Törvénykönyvét, a sztrájkjog korlátozását és az álláskeresési járadékra való jogosultság időtartamának 3 hónapra csökkentését!

Meghalt az 1950-70-es évek egyik legnagyobb opera-énekesnője, Galina Visnyevszkaja. A mértékadó, decens hvg.hu ezzel a címmel közli a hírt: Meghalt Gorbacsov egyik kedvenc énekesnője. Hamarosan elérik a Kiskegyed és a Heti Válasz onlinehír-címversenyének színvonalát.

Magyarul is megjelent Életem c. önéletírása izgalmas és élvezetes olvasmány. De a legjobb hallgatni:

"A tantestület a végletekig megosztott. Van, aki annak a híve, hogy dolgozni kell, csendben és fejet lehajtva, mert januártól nem biztos a kenyér sem (már vannak iskolák, ahova megérkezett a Klebelsberg Központ levele, amelyben „elnézést” és türelmet kérnek, de a januári fizetés átutalása valószínűleg csúszni fog a megfelelő infrastrukturális hiányosságok miatt). Van, aki igyekszik már most a hatalom kegyeibe férkőzni és folyamatosan „jelenti” (igen, nem tévedés!), mi történik a tanáriban, ki mit mond és hogyan reagál bizonyos napi hírekre. Lázadó – na, az nincsen."

"Belefáradtam. A küzdelembe, hogy amit teszek, az érjen valamit. A mindennapi létbizonytalanságba. A hóközepén kezdődő sakkozásba, hogy kitartson a fizetés (nem szoktam vele dicsekedni, de ideírom: 3 diplomával, 28 tanév után nettó 130 ezret kapok kézhez) a következőig. A krumplis tésztába, a lencsefőzelékbe, a havi egyszeri rántott húsba. A nyaralás nélküli nyári szünetekbe. A szinte minden évközi szüneti napot bedolgozó szombatokba. Abba, hogy évek óta nem tudok könyvet venni. A moziba, mint egyedüli – és ritka – megfizethető kulturális élményszerzésbe. Igen, tudom, semmi ez ahhoz képest, hogy mennyien éheznek, laknak fűtetlen lakásban és kukáznak. Tudom. Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb."

A levél a Galamuson olvasható.

Vagyis Gerle János építészettörténész, számos nagyszerű - és szép! - könyv szerzője, akiről itt olvasható nekrológ.

De nekem az életem egy darabja volt. Fontos darabja: kamaszkorom legjobb barátja. Máig seb, hogy a barátság elmúlt. Gimnáziumi osztálytársak voltunk, egy fokozatosan kialakuló, négy-öttagú, szoros baráti körben az első és legbiztosabb pont. Nem emlékszem már, hogyan lettünk barátok, az esze vagy a csendes, ironikus humora vonzott-e inkább hozzá. Vagy az, hogy azonosan gondolkodtunk a világról - de ő talán mélyebben, megfontoltabban. Elképesztett az akkor néha értelmetlennek tűnő moralitása.