Máténak - és mindenki másnak

Szerdán hajnalban Alsőörsön – feltehetően előre megfontolt szándékkal – meggyilkoltak egy fiatalembert. És meghalt egy másik is, egy még fiatalabb, véletlenül, csak mert ott volt. Számomra egyébként ez az igazi tragédia, ennek a 21 éves fiúnak a halála, de ez a hozzátartozóin kívül senkit nem érdekel, s ez a bejegyzés se róla szól.
A gyilkosság áldozata, a 29 éves G. J. rendőr volt, első körön ezért lett szenzáció – a megszokott undorító formában, vagyis nyomban politikai ügyként: az MSZP és az LMP ugyanúgy, ugyanazzal a szóhasználattal tette felelőssé a tragédiáért a kormányt, ahogyan az elmúlt nyolc évben hasonló alkalommal a Szijjártó-üzemmódú Fidesz tette. (Azt hiszem, a cinikus gusztustalanság mértékegységének nyugodtan megtehetjük Sz. P-t.)
Aztán robbant a bomba: a gyanú, a pletyka, hogy G. J-t „szerelemféltésből” ölte meg utána nyomban (állítólag) öngyilkosságot elkövető volt (?) barátja. Hogy a dolog szebb legyen, a pletykát a „baloldali”, „liberális” hírben álló ATV televízió röppentette fel. Egy olyan országban, ahol a társadalom nagy többsége – pláne vidéken – nyíltan homofób, vagy legalábbis idegenkedik az azonos neműek szerelmétől. Egy olyan országban, ahol a most berendezkedő, „keresztény-nemzeti” kurzus e többség nézeteit képviseli – s ami rosszabb: készül érvényesíteni a jogrendben és az oktatásban is. (Kitérő: S. Zs. magánembernek joga van utálni a melegeket, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek nincs, mert az diszkrimináció.)
És aztán összekapcsolódott a két dolog, mert elterjedt, hogy G. J-t nem nyilvánítják hősi halottá – azért nem nyilvánítják hősi halottá –, mert férfit szeretett. Ez természetesen sokaknál kiverte a biztosítékot. „Egy rendőr meghalt. Kivégezték. Bunkó Pintér (maffiaminiszter) mélyen hallgat. Se előléptetés, se kitüntetés,  se nyilatkozat. Jellemző rá és kis csapatára is ez a demokratikus hozzáállás” – írta ma hajnalban blogján, érthető felháborodással Máté. Egy másik blogger szerint „ideje lenne szembesülnie a társadalomnak és a szerveknek, hogy  létezik homoszexualitás a fegyveres testületeken belül is”.
Megjegyzendő: csütörtök este a megyei rendőrfőkapitánnyal az élen 40-50 Veszprém megyei rendőr gyertyagyújtással és virágokkal tisztelgett társuk emléke előtt. Közben felmerült az a szempont is, hogy egy vonatkozó 1997-es BM-rendelet esetleg nem is teszi lehetővé a hősi halottá nyilvánítást, mert a gyilkosság noha szolgálat közben, de nem azzal összefüggésben történt. (Ezt az egyik rendőrszakszervezet vitatja.) Én pedig mindehhez még azt is hozzáfűzöm, hogy ha a gyilkossággal gyanúsított Sz. B. és a gyilkosság áldozata között tényleg volt valamilyen – bármilyen – kapcsolat, akkor engem nagyon zavar a feltételezett gyilkos autójában talált fegyverarzenál. Mert akkor talán nem csak szimpla szerelmi ügyről van szó.
De ha mégis arról, akkor számomra KB-irnok blogger higgadt véleménye a mérvadó: „egy önmagát vállalni nem tudó, nem merő, titkok és félelmek között élő embernek simán lehetnek kiszámíthatatlan, szélsőséges reakciói. Nem azért, mert buzi, hanem mert nem él normálisan, ettől meg torzulhat minden körülötte és benne.
És nem csak a melegeknél, számtalan példát látunk erre például a nyomás alatt álló politikusoknál is.
A KB-tag olyan helyen és korban szeretne élni, ahol egy-egy helyzetet több szempontból értelmezni akaró, és erre képes polgártársak vannak többségben, és nem a buzizó, rapid módon meg- és elítélők.”

A lényeg az egészből pedig nagyon egyszerű: meghalt két három fiatalember. Béke poraikra. Megint kevesebben lettünk, értünk szól a harang.