Pszichoanalitikus történelemfilozófiai revü, amelyben a görög mitológia összeér a Don-kanyarral és a világtengerek pusztulásával (többek között).
A Kamra előadásáról objektívebben, színlappal, hivatásos kritikákkal: itt.
Színház, amely nem szórakoztat, hanem fejbe csap, szöveg, amely elnyel, maga alá temet. Színház, amely gondolkodásra kényszerít, ami után nem lehet önfeledten tapsolni, megszólalni - ezt a bejegyzést is csak azért írom, hogy kicsit oldódjék a feszültség.
Színház, szöveg, gondolkodás - és az a felemelő érzés, hogy van, ami fontosabb, maradandóbb és reálisabb, mint ez a tébolyult csürhe.
Utolsó kommentek