Tamás Gáspár Miklós megint érdekes (és olvasható) cikket írt a Népszabadságban. Az általam hatásvadász módon a címben kiemelt fogalom - egy békés, szelíd és vidám forradalom - már a konklúzióhoz tartozó cél (én inkább vágyálomnak mondanám). Az írásmű egésze valójában a jelenleg uralkodó liberális - polgári, emberi jogi alapú - rendszerkritika bírálata, és ehhez alapul persze megint egy nagyszerű elemzés. Meg politikai programhirdetés: érdekegyesítés.
Néhány részlet a cikkből, amelynek teljes szövege itt olvasható.
"A világválság egyrészt klasszikus túltermelési és túlakkumulációs válság, másrészt technikai, foglalkoztatási, civilizációs, demográfiai és életformaválság. Ezeket az összekapcsolódó problémákat a baloldal világszerte külön-külön gondolja át: sőt, az egyes problématípusok leküzdésére külön, egymással vetélkedő mozgalmak keletkeznek. Ez rendkívüli mértékben megnehezíti az egyre represszívebb, egyre igazságtalanabb, egyre kevésbé liberális, egyre kevésbé demokratikus tőkés államrendszerek kritikáját és reformját.
Nálunk sincs ez másképpen. Az újraelosztás irányának és terjedelmének változása – a növekvő szegénység egyik fő oka – egyidejű a biopolitikai konfliktusok éleződésével: nemzedéki (nyugdíjak elleni támadás, családtámogatások átalakítása), faji-etnikai (cigánykérdés), egészségi (kórházválság, orvosemigráció, hálapénz, rokkantnyugdíjak korlátozása, gyógyszerdrágítás), ökológiai (levegőszennyezéstől a túlvegyszerezésig, a hulladékkrízistől az ipari katasztrófákig), demográfiai (lakosságcsökkenés, a roma gyerekek arányszámának növekedése, a közelgő elvándorlás és bevándorlás), szexuális (állami homofóbia), lakhatási (adósválság, kilakoltatások, a hajléktalanság büntetése) konfliktusok tornyozódnak egymásra. Ehhez csatlakozik a nemzeti kultúra haláltusája, amelynek főbb jelei: az eddig is diszkriminatív oktatás további szűkítése, a tudomány és a művészetek finanszírozásának csökkentése, az értelmiség és intézményei elleni támadás (forrásmegvonás, intézmények bezárása, világnézeti indítékú személycserék, az autonómia korlátozása vagy megszüntetése, az ideológiai és lejárató kampányok)…
…(M)eggyőződésem, hogy nincs visszaút az 1988/89 és a 2010 közötti rendszerhez, még ha a rendszer megtisztított, idealizált változatát tekintjük is, nem pedig a gyarló köznapi tapasztalatot. Amennyiben a széttartó ellenzéki erők nem látják be, hogy a kőbe vésett, igazságtalan adórendszer, a megszorítások és a leépítések miatt mind a dolgozók, mind a népjóléti rendszertől függők (s ez utóbbiak vannak többségben!) reáljövedelmének és szociális biztonságának süllyedése, a társadalmi igazságtalanság példátlan elharapózása összefügg az alapjogi garanciák fölfüggesztésével, akkor a magyar nép – joggal – közönyös lesz a közjogi küzdelmekkel szemben…
…(M)egosztott társadalomban, osztálytársadalomban az a kormányrendszer dolga, hogy a hátrányos helyzetűek beleegyezését megszerezze az uralkodó kisebbség hegemóniájához. Ezt a mai kormányok az egész világon a biopolitikai és az újraelosztási érdekmegoszlás kihasználásával érik el. Ameddig a munkások a munkanélküliek ellen uszíthatók, a fiatalok az öregek ellen, a fehérek a romák ellen, a férfiak a nők ellen, az egészségesek a betegek ellen, az „aktívak” a „segélyezettek” ellen, a „versenyszféra” dolgozói a közalkalmazottak ellen, a fogyasztók és utazók a sztrájkolók ellen, a heterók a melegek ellen (és így tovább), addig a pusztán részérdekeket képviselő vagy pusztán alapjogi garanciákat követelő ellenzékek ezt a sziklaszilárd, minden területre hihetetlen energiával behatoló új hatalmat nem tudják megingatni. Az érdekek és szükségletek szintézise, a népi részvétel kiszélesítése szükséges hozzá. Egy szóval: az egyenlőség politikája.
Orbán Viktornak igaza van abban, hogy a piaci kapitalizmust korlátozni kell, hogy a közjavakat a nép ellenőrzése alá kell helyezni. Jól érzi a nép vágyát az igazságosságra és a biztonságra, amely nem gúnyt, hanem főhajtást igényel. Orbán Viktor ezt sajnos nem mondja őszintén, intézkedései és törvényhozói, államalapítói aktusai éppen az ellenkezőjét sejtetik. Szavakban és gesztusokban elutasítja a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság esztelen gazdaságpolitikáját, de ténylegesen végrehajtja, mi több: eltúlozza a legelőnytelenebb vonásait. Az „adóverseny”, amelyhez ragaszkodik, alacsony adókat jelent a multinacionális vállalatoknak, és alacsony béreket a magyarországi dolgozóknak. Orbán Viktor „gazdasági patriotizmusa” is merő látszat.
A szabadságot csak az egyenlőség mentheti meg.
…Az érdekegyesítés minden forradalom alapföltétele, amint azt már Kossuth is tudta (csak nem csinálta). Márpedig ezt a közjogilag megszilárdított antiliberális, antiszociális és antidemokratikus rendszert csak békés – vidám és szelíd – forradalom döntheti meg. Ez a békés forradalom nem lehet puszta reakció, reváns, visszatérés a balközép kormányok által lejáratott, plutokratikus és oligarchikus rezsimhez, amely mellett csak az szól, hogy békésen el lehetett takarítani. Az Orbán-rezsim esetében ez nem lesz ilyen könnyű.
…De amennyiben az érdekegyesítés nem lesz az ellenzéki politika középpontjában, akkor a képviseleti kormányzat (liberális polgári demokrácia) és a konzervatív autokrácia után a fegyveres szélsőjobboldal következik."
Utolsó kommentek