Eredetileg Nádas Péter tíz nap múlva záró fotókiállítását mentünk megnézni a Petőfi Irodalmi Múzeumba - az idejét nem tudom, mikor jártam utoljára ott. És tényleg van jó néhány érdekes és szép kép, különösen amelyek a fény-árnyék játékra alapoznak. Na meg persze feledhetetlen a Pilinszky-portré vagy a fiatal Jancsó Miklós és Mészáros Márta egy pesti bérház gangján, s akkor még nem beszéltem a híres körtefa sorozatról. Az igazi élményt, sőt szenzációt azonban nem a Nádas-fotók jelentették, hanem amin keresztül kellett menni, hogy odaérjünk: a PIM új (egyébként már csaknem másfél éve látható) Petőfi-kiállítása.
"Ki vagyok én? Nem mondom meg..." - egy játékos Petőfi-sor a tárlat címe; érdemes idézni az 1843-as vers teljes első szakaszát -
Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének?
Legalább is felkötnének.
-, mert játékos pimaszsága a kiállításra is jellemző. Ne legyen félreértés: el van mesélve a nemzeti ikonná vált költő életútja, pályája, láthatók kéziratok és egyéb dokumentumok, ereklyék - Petőfi pipája és kardja, Szendrey Júlia jegygyűrűje és halotti hajtincse stb. -, el van mesélve a Pilvax és Segesvár, sőt Barguzin is, megismerkedhetünk számtalan Petőfi-ábrázolással, köztük Orlai Petrics Soma festményével, a 19-20. századi bélyegekkel, pénzekkel és Szervátiusz Tibor gyönyörű faszobrával. Szóval minden együtt van ahhoz, hogy magasztos és nagyon unalmas kiállításon hajtsák végig a jobb sorsra érdemes iskolás csoportokat. A Petőfi-kiállítás azonban élvezetes, szórakoztató. "Petőfi választásai" az alcíme és fergeteges tempót diktálva vezet végig egy valószínűleg nehezen elviselhető és ugyanakkor nagyon szerethető fiatalember életszerepein, korán és utóéletén - apoteózisán -, informatív, de soha nem tudományoskodó feliratokkal, összefoglalókkal, meg persze a ma már elengedhetetlen érintőképernyős feldolgozásokkal. Különböző életkorú és különböző műveltségű látogatóknak egyaránt követhető, sokrétű, sokhangú tárlat, amelynek természetes módon része az 1840-es évek pesti irodalmi életének bemutatása, "P. Sándor" fegyelmezetlenségeinek, kihágásainak ismertetése és a youtube-on található zenei Petőfi-feldolgozások számbavétele - utóbbiakba természetesen éppúgy bele lehet hallgatni, mint élő és holt színészeink Petőfi-szavalataiba. Szóval, ajánlom mindenkinek.
Egyébként a PIM-ben jelenleg látható még egy Örkény-, egy Ottlik- és egy Magyar Műhely-kiállítás (ezekre most nem volt már energiám) - meg néhány napig még a Nádas-fotográfiák is.
Utolsó kommentek