Eredetileg arról akartam írni, hogy egy illusztris fideszes lényegében hazugnak minősítette Orbán Viktort és Lázár Jánost (et al.), akik ismételten és kitartóan "offshore-lovagnak" nevezték a vállalkozását Cipruson bejegyző Simor András (most már csak volt) MNB-elnököt. Koszorús László, a parlament gazdasági bizottságának fideszes alelnöke ugyanis közölte, hogy nem tekinthető offshore-nak az a cég, amelyik feltárja valós tulajdonosait. (Az ügyről bővebben: itt) Az offshore per definitionem a hazai magasabb adók elkerülése érdekében ún. adóparadicsomokban - egyébként a magyar törvények szerint is legálisan! - bejegyzett vállalkozásokat jelöl. Nos, kiderült, hogy a letelepedési államkötvényeket a Rogán Antal vezette Gazdasági Bizottság megbízásából a Kajmán-szigeteken, Cipruson, Liechtensteinben - nemegyszer közvetlenül a megbízás előtt - bejegyzett cégek értékesítik. (Pénzért árulni letelepedést - és ezzel EU-s mozgásszabadságot - amúgy nemzetközileg elfogadott, Kanadától Bulgáriáig működő gyakorlat, más kérdés, hogy pl. Bulgária kétszer annyit kér érte, mint Magyarország.) Szóval erre mondta Koszorús, hogy ez nem is offshore. Én meg erre ugrottam, hogy akkor majd jól megint leleplezem, hogy ezek hazudnak, lopnak, csalnak...

De most igazából azon gondolkodom, hogy minek. Akik ezt a blogot rendszeresen olvassák, azok erről (Orbanisztán működéséről) lényegileg ugyanúgy gondolkodnak, tehát csak önmagunkat hergeljük. A 2002-ben Orbán által meghúzott frontvonalon át mára megszűnt a párbeszéd. Tisztelet a kivételnek! Elég riasztó példája volt ennek az Index főoldalára kikerülő Tanévsiratóm visszhangja: nem tudom, hogy a 156 komment (néhányat töröltem, kommentelőket kitiltottam) mennyire tükrözi a 13 ezer látogató véleményét - attól tartok, reprezentatív a minta.

Most annak kéne jönni, hogy ezek után csak az olvasmányaimról (most éppen különböző okokból lényegében párhuzamosan Heimito von Doderer: A Strudlhof-lépcső, Benedek István: Rousseau, valamint Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve), netán a természet szépségeiről fogok írni, de ezt nem tudom megígérni. Nem is akarom. Zoon politikon vagyok, már nem vagyok képes hátat fordítani a körülöttem lévő világnak (noha megérdemelné), és nyilván arról írok, ami érdekel. Csak mi a fenének?