Kétnapos tudományos konferenciát rendezett az ELTE BTK Ruszisztikai Központja és a Kelet-Európa Története Tanszék „Az antiszemitizmus történelmi formái és a holokauszt Oroszország és a Szovjetunió területein” címmel. Nagyon érdekes volt. Húsz előadás hangzott el (és a végén volt egy filmvetítés is, de azon már nem maradtam ott, pedig érdekes lehetett A holokauszt egy tapétaragasztó? című orosz dokumentumfilm arról, hogy mit tudnak, hogyan vélekednek az orosz fiatalok a zsidók kiirtásáról).

A második nap, a tizenötödik előadás után hirtelen fölmerült, hogy talán az egész tanácskozást azzal kellett volna kezdeni, hogy megpróbáljuk definiálni, mit is értünk antiszemitizmuson, mi a különbség a zsidókkal szembeni fenntartások, előítélet, a zsidógyűlölet, valamint a zsidókkal szembeni korlátozó intézkedések és a zsidóüldözés között; hogyan függ össze a vallási antijudaizmus a politikai, faji antiszemitizmussal. A vitára Az orosz értelmiség és az antiszemitizmus a 19-20. század fordulóján című előadás adott alkalmat. Az előadó ugyanis a többi között kitért arra, hogy a hallatlan erkölcsi tekintéllyel rendelkező Tolsztoj nem volt hajlandó nyilvánosan tiltakozni a pogromok ellen, illetve hogy Csehov a naplójában valami olyan megjegyzést tett, hogy (emlékezetből írom) persze, egyenjogúsítani kell a zsidrákot, de sose szabad megfeledkezni róla, hogy zsidrák. Hangsúlyozni kell: se Tolsztoj, se Csehov soha nyilvánosan egyetlen antiszemita kijelentést nem tett. De voltak sokan, kimagasló orosz értelmiségiek – Dosztojevszkijtől Bulgakovig –, akik tettek: írtak, mondtak. Mi az értelmiségi felelőssége a kimondott (leírt) vagy ki nem mondott szóért? Hogy ítéljük meg azt, aki antiszemita kijelentéssel alakítja a közvéleményt, majd ugyanő fellép a pogromok ellen? Egy későbbi előadásban hangzott el példa arra vonatkozólag, hogy a nácik által megszállt Lengyelországban korábban vehemens – verbális – antiszemitizmusáról ismert személy (a nevét sajnos, nem értettem) zsidókat mentett. Minden elkezdődik valahol, valamivel, akár egy naplóbejegyzéssel – figyelmeztetett egy hozzászóló, mire a másik arra a régi vitára emlékeztetett, hogy vajon felelős-e Nietzsche Hitlerért. Órákkal később hasonló vita robbant ki a kelet-európai katolikus egyházaknak a holokausztért viselt – máig fel nem dolgozott – felelősségét boncolgató előadás kapcsán, természetesen ennek magyar vonatkozásáról.

Kamenyec-Podolszkij, a Don-kanyar, az 1941-es lvovi pogromok meg Bojtár Endrének a sajátos kultúrájú litvániai (és belorussziai) zsidók – a litvákok – kiirtásáról szóló rendkívül érdekes előadás adott alkalmat annak hangsúlyozására, hogy a holokauszt nem kizárólag a németek műve volt, a népirtás nem mehetett volna végbe lengyelek, litvánok, ukránok és magyarok tevékeny közreműködése nélkül. És persze a történelmi előzmények nélkül, amelyek sorában csak „kis színes” volt, amikor Szvák Gyula arról beszélt, hogy az orosz történelemben feljegyzett első pogrom Rettegett Iván nevéhez fűződik, akinek parancsára 1563-ban Polock lengyel város elfoglalásakor háromszáz zsidót a Dvinába fojtottak.

*

Az elhangzott előadások:

Krausz Tamás: Az antiszemitizmus és a holokauszt történeti kontextusa
Altman, Ilja (a Moszkvai Holokauszt Központ társigazgatója): A holokauszt historiográfiája Oroszországban
Shneer, Aron (történész, Yad Vashem, Tel-Aviv): Az antiszemitizmus és zsidók a Vörös Hadseregben
Szilágyi Ákos: A népirtás mint történeti és erkölcsi probléma
Stratievski, Dmitri (történész, Freie Universität Berlin): Bűnös parancsok. A nemkívánatos szovjet hadifoglyok megsemmisítése a második világháborúban
Bojtár Endre (irodalomtörténész, MTA Irodalomtudományi Intézet): Litvákok
Varga Éva Mária (történész, levéltáros): A holokauszt magyar aspektusa a Szovjetunióban: források és levéltárak
Majsai Tamás (teológus, Wesley János Lelkészképző Főiskola): Az 1941-es deportálás néhány vitatott kérdése
Kurdi Krisztina (ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék): A lvovi pogromok 1941-ben a legújabb historiográfia tükrében
Szita Szabolcs (a Holokauszt Emlékközpont igazgatója): A magyar munkaszolgálatosok az orosz fronton
Fóris Ákos (egyetemi hallgató MA, ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék): Holokauszt a Nyugati Megszálló Csoport területén a levéltári források tükrében
Szvák Gyula (ELTE BTK Ruszisztikai Központ): Az első pogromista és a történetírás
Filippov Szergej (ELTE BTK Ruszisztikai Központ): Az orosz értelmiség és az antiszemitizmus a 19-20. század fordulóján
Bebesi György (PTE BTK Újkortörténeti Tanszék): Feketeszázas pogromok és terror 1905 őszén
Szalai László (ELTE BTK Kelet-Európa Története Doktori Program): Lenin és a zsidók
Gyimesi Zsuzsanna (ELTE BTK Ruszisztikai Központ): A holokauszt előérzete Andrej Platonov műveiben
Sz. Bíró Zoltán (MTA TTI): Kollaboráció és holokauszt a megszállt szovjet területeken
Jakab Attila (ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék): A katolikus egyházak és a holokauszt Kelet-Európában
Gyóni Gábor (ELTE BTK Ruszisztikai Központ): A hatalom és az antiszemitizmus a mai Oroszországban és Ukrajnában a sajtó tükrében
Bartha Eszter (ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék): A totalitarizmus-elmélet historiográfiai kritikája