… akinek nincs iPhone-ja? A buzik és a fogyasztói kultúra” Ezzel a címmel rendezett műhelybeszélgetést a Budapest Pride Fesztivál keretében tegnap a Buzi Újhullám nevű csoport. A Pride ugyanis nemcsak az évek óta viharokat kavaró (szombaton sorra kerülő) felvonulás, hanem egyebek között kiállítások, beszélgetések sorozata is. 50-60 fiatal – kb. fele-fele arányban fiúk, lányok – gyűlt össze a Dohány utcai Roham Bárban (idősebbeknek: Metró Klub), kedvesek, okosak. Egyedüli „öregekként” a feleségemmel meglehetősen kilógtunk a nálunk 30-40-50 évvel ifjabb társaságból, de jól tűrtek minket is. Akárcsak az eltérő, egymással ütköző véleményeket.

A bő kétórás beszélgetésnek lényegében két fókuszpontja volt: az egyik a melegek megjelenése a médiában, s ezáltal a közvélekedésben. Hogy ugyanis, ha melegekről van szó, az emberek általában a társadalmi átlagnál magasabb státuszúakra gondolnak – ebből is adódik az összetartó „buzilobbi” képzete (egyébként úgy emlékszem, ez a Kerényire utaló kifejezés el se hangzott, annál kulturáltabb emberek voltak a teremben, semhogy ezt az elmebeteget megemlítsék). A dolog másik oldala, hogy egy magasabb társadalmi státuszú férfi vagy nő, például egy szabadfoglalkozású értelmiségi könnyebben vállalja fel „másságát” (ez a szó se hangzott el), mint egy vállalati alkalmazott.

A másik, az érdekesebb téma a címben jelzett. Hogy ugyanis van-e jellegzetesen meleg fogyasztói kultúra, vannak-e dolgok, amiket előszeretettel vásárolnak a melegek, illetve vannak-e árucikkek, amiket direkt nekik szánnak, s mindezek eredőjeként: mennyire manipulálja a média, a reklámok által táplált fogyasztási kényszer – persze nemcsak a melegeket, hanem a társadalom minden (fizetőképes) rétegét. A beszélgetés gyorsan átfordult általában a fogyasztói társadalom – lényegében a kapitalizmus – kritikájába, egészen odáig menően, hogy örüljünk-e annak, hogy a tavalyi Pride-on támogatóként multinacionális nagyvállalatok is megjelentek, olyanok, amelyeket egyébként környezet- vagy társadalomkárosítóként tartanak számon. Továbbá: a Pride meneteket 2007 óta övező homofób gyűlöletkitöréseknek mennyire oka az, hogy a homoszexualitás nyilvánosságát a rendszerváltás után ugyanaz a liberalizmus biztosította, mint amelyik a magyar társadalomra rászabadított vadkapitalizmussal a társadalom szétszakadását, milliók lesüllyedését okozta.

A workshopot egy viszonylag új, baloldali LMBT csoport, a Buzi Újhullám szervezte. Körülbelül egy éve léptek színre egy „manifesztóval”. Facebook-oldalukon a „Névjegyben” közölt állásfoglalásban is azt hangsúlyozzák, hogy „Kritikusak vagyunk minden elnyomó rendszerrel szemben… A buziságot a jelenlegi rendszeren belül látjuk. Szolidárisak vagyunk más társadalmi csoportokkal. Abból indulunk ki, hogy a buzik, a cigányok, szegények, hajléktalanok, nők, fogyatékossággal élő emberek, migránsok stb. elnyomása összefügg.
Nemet mondunk a kizárólag emberi jogi megközelítésre. Nem pusztán polgári jogokat, hanem szociális jogokat is követelünk!”

Mint látható, elutasítják a politikailag korrekt beszédmódot: „Használatukkal visszavesszük az eddig sértőnek számító szavakat (buzi, köcsög satöbbi) és pozitív szövegkörnyezetbe helyezve megváltoztatjuk a jelentésüket.” (A kétórás beszélgetésben egyébként a szervező csoport nevének említésén túl, azt hiszem, egyszer sem hangzott el a „buzi” szó, mindig meleget vagy leszbikust mondtak.)

Nyilatkozat a Pride Fesztivál támogatásáról