Egy órája Spiró György üvöltve hajtott el, amikor interjút kértem tőle Kertész Imréről: "Nem veszek részt ebben a cirkuszban". Kálmán C. György a magyarnarancs.hu-n higgadtabban közli, hogy ő ebből ki akar maradni, majd (továbbra is higgadtan) elemez és állást foglal. A vitából - a "Kertész-ügyből" ugyanis nem lehet kimaradni. Legfeljebb be lehet vallani, hogy "nem értem", hogy "zavarban vagyok". És persze lehet dúródóraként (az Országgyűlése Kulturális Bizottságának elnöke) tiltakozni, amiért egy ilyen nemmagyar, egy "Imre Kertész" magyar állami kitüntetést kap. Noch da zu: a szent Szent Istvánról elnevezve. Na és még neki lehet menni Schmidt Máriának - de ez, ahogy az orosz mondja, "a közepesnél kisebb élvezet".

Kertész Imre az egyetlen magyar Nobel-díjas író. Ha nem kapott volna Nobel-díjat, akkor is az utóbbi félévszázad egyik legnagyobb magyar írója lenne (nem biztos, hogy "a" legnagyobb, számomra például Nádas és Esterházy nagyobb, fontosabb, de ez lényegtelen), a Sorstalanság pedig a huszadik század egyik legnagyobb, legfontosabb magyar - és európai - könyve, mert pikareszk történelmi-önéletrajzi regényként filozófiailag képes mondani valamit nem egyszerűen a holokauszt, hanem az emberben lévő pusztító potenciálról. Általában pedig Kertész regényei, esszéi a magyar sorsról, benne a huszadik századi magyar értelmiségi, a magyar zsidó, a magyar zsidó értelmiségi sorsáról, kétségbeeséseiről szólnak. Gyakran ironikusan. Kertészről ugyanis leválaszthatatlan a Thomas Mann-i irónia (ezért is értik annyira a németek). És gyakran kegyetlen őszinteséggel. Nem méricskélve a szavait, túlzóan, érzelemtől, sértettségtől - mert megsértették, először gyerekként 1944-ben! - is fűtötten. Ahogy megsértették emberségében, magyarságában Nobel-díja után is.

Mint tudjuk, a 85 éves Kertész Imre súlyos beteg. Nem tudom, mennyire van szellemi képességei birtokában. Ha igen, még akár érdekes performanszra is számíthatunk a Szent István Rend átadásakor. Bár a kitüntetés szándéka önmagában is performansz. A Kertészt - a Kertész által képviselt gondolatiságot - nyilvánvalóan utáló kormányzat kitünteti az őt nyilvánvalóan utáló írót.

Mindennek nincs köze a kertészi életműhöz. Csak a mindennapjainkhoz.