Egy órája Spiró György üvöltve hajtott el, amikor interjút kértem tőle Kertész Imréről: "Nem veszek részt ebben a cirkuszban". Kálmán C. György a magyarnarancs.hu-n higgadtabban közli, hogy ő ebből ki akar maradni, majd (továbbra is higgadtan) elemez és állást foglal. A vitából - a "Kertész-ügyből" ugyanis nem lehet kimaradni. Legfeljebb be lehet vallani, hogy "nem értem", hogy "zavarban vagyok". És persze lehet dúródóraként (az Országgyűlése Kulturális Bizottságának elnöke) tiltakozni, amiért egy ilyen nemmagyar, egy "Imre Kertész" magyar állami kitüntetést kap. Noch da zu: a szent Szent Istvánról elnevezve. Na és még neki lehet menni Schmidt Máriának - de ez, ahogy az orosz mondja, "a közepesnél kisebb élvezet".

Kertész Imre az egyetlen magyar Nobel-díjas író. Ha nem kapott volna Nobel-díjat, akkor is az utóbbi félévszázad egyik legnagyobb magyar írója lenne (nem biztos, hogy "a" legnagyobb, számomra például Nádas és Esterházy nagyobb, fontosabb, de ez lényegtelen), a Sorstalanság pedig a huszadik század egyik legnagyobb, legfontosabb magyar - és európai - könyve, mert pikareszk történelmi-önéletrajzi regényként filozófiailag képes mondani valamit nem egyszerűen a holokauszt, hanem az emberben lévő pusztító potenciálról. Általában pedig Kertész regényei, esszéi a magyar sorsról, benne a huszadik századi magyar értelmiségi, a magyar zsidó, a magyar zsidó értelmiségi sorsáról, kétségbeeséseiről szólnak. Gyakran ironikusan. Kertészről ugyanis leválaszthatatlan a Thomas Mann-i irónia (ezért is értik annyira a németek). És gyakran kegyetlen őszinteséggel. Nem méricskélve a szavait, túlzóan, érzelemtől, sértettségtől - mert megsértették, először gyerekként 1944-ben! - is fűtötten. Ahogy megsértették emberségében, magyarságában Nobel-díja után is.

Mint tudjuk, a 85 éves Kertész Imre súlyos beteg. Nem tudom, mennyire van szellemi képességei birtokában. Ha igen, még akár érdekes performanszra is számíthatunk a Szent István Rend átadásakor. Bár a kitüntetés szándéka önmagában is performansz. A Kertészt - a Kertész által képviselt gondolatiságot - nyilvánvalóan utáló kormányzat kitünteti az őt nyilvánvalóan utáló írót.

Mindennek nincs köze a kertészi életműhöz. Csak a mindennapjainkhoz.

Szerző: rás  2014.08.18. 20:45 9 komment

Címkék: Kertész Imre Spiró

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr526615251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

defalla 2014.08.19. 19:25:22

Cca. négy éve eszmét cseréltünk az író kapcsán, biztos vagyok abban, hogy emlékszel rá. Jobban belegondolva, most értettem meg (ha egyáltalán), s ez pedig az utolsó két mondat ebből a bejegyzésből. Az az én szerencsém, hogy hétköznapi ember vagyok saját véleménnyel, s nem "megmondóember" aki(k)nek hívei vannak. ;)

egy nagyi 2014.08.20. 00:10:41

rás: jól látod a dolgot. Gondold el ez az ember minden irányból pofonokat kapott,s ahhoz, hogy ezt elviselje az igazi hazáját /identitását/ az írásban lelte meg. Majdnem minden művét olvastam és egyenrangúnak érzem az általad említett szerzőkkel. Akik most kitüntetik azoknak lövésük sincs az életműről.Sajnos gyilkos cirkusz ez. A másik miért akarja mindenki Spirót ítéletalkotásra bírni, ha ő véleményt akar mondani megtalálja a módját.

rás · http://ras2.blog.hu 2014.08.20. 09:00:48

@egy nagyi: Én speciel a rádióműsorunk számára akartam megszólaltatni Spirót, hogy - a hisztériát ellensúlyozandó - magáról Kertészről, műveiről, jelentőségéről beszéljen.

Hegyi Zsolt · http://zen-taxi.blog.hu 2014.08.21. 00:27:35

én azt hittem, kimaradok, de némi balos hörgőtisztítás kiakasztott ma.
zen-taxi.tumblr.com/post/95312541106/kertesz-dija

rás · http://ras2.blog.hu 2014.08.21. 10:32:43

@Hegyi Zsolt: Nagyon pontos az elemzésed, és egy bekezdést ki is emelek belőle:
"[M]i magunk vagyunk a saját sírásóink, saját, személyre szabott sorstalanságaink vannak, mert masszaként könnyebb elviselni, mint gondolkodó lényként. Kertész valószínű tudta ezt, és döntött a két rossz közül, mert a játszma leosztása ördögi volt, mint minden tette ennek a rezsimnek, és azt mondom, hogy jól döntött, még akkor is, ha egyúttal kiderült az is, hogy a magát antifának, baloldalinak, liberálisnak, vagy akárminek is gondolók között is szép számmal vannak elborultak, és csak reménykedhetünk, hogy valamikor mégis a józan ész felé fog billenni valami mérleg.

rás · http://ras2.blog.hu 2014.08.21. 10:35:10

A végéről lemaradt az idézőjel, és nem tudok utólag belenyúlni a saját kommentembe se.
süti beállítások módosítása