Eltűnt a világból a jó, a nemes, az emelkedett; minden tönkrement és lealjasodott. Megint vége...
Mondatok a Krasznahorkai regényét megalapozó Megjött Ézsaiás című "levél"-ből. (Hiányos bibliai műveltségemen átsegített a két Radnóti-sor: "...méltó szavakat itt úgysem tudhatna más -/a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.")
Nehéz olvasmány a Háború és háború, birkózni kell a gyakran kétoldalnyi mondatokkal, amelyeken belül hirtelen váltja egymást az elbeszélő és valamely szereplő, a múlt és a jelen, netán a római kori Britannia és a Kolumbusz-kori Mediterráneum. Egy rejtélyes kézirattal a vidéki kisvárosból a "világ közepébe", New Yorkba menekülő levéltáros, dr. Korin György az örökkévalónak hitt internet segítségével akarja tudatni a világgal, hogy vége, nincs tovább. Megsemmisült, feloldódott a történelmi idő, a tér, nincs menekvés. És önmagukat - meg a történetet - semmisítik meg Krasznahorkai mondatai.
Többször is abba akartam hagyni, de aztán győzött... mi is? a sznobizmus? a kíváncsiság? Átküzdöttem magam rajta, és utólag azt mondom, megérte. Már csak a regény szinte hihetetlen utóélete miatt is, amiről Krasznahorkai a regény weboldalán valamint egy lebilincselő interjúban (köszönet érte egy bloggertársnak) mesél el.
*
Két másik Krasznahorkai-regényről itt írtam.
Utolsó kommentek