A Kétfarkú meg a hasonló, Európa szerte aktív viccpártok (ami egyébként már politológiai terminus) népszerűsége kapcsán engedtessék meg az eszme egy rövidke futtatása. A jelenség magyarázói rendre hangsúlyozni szoktak két elemet. A városi kultúra tradícióiban a középkorig visszakereshető mulatság-típus az egyik, amikor a fennálló rend kifordítása, a meglévő szerepek felcserélése adja az esemény vázát (farsangok, bolondünnepek), az ezzel összefüggő feszültség-levezető funkció pedig a másik. Ehhez tenném hozzá a politikai humor műfaji átrendeződését, legalábbis, ami kis hazánkat illeti, ám látatlanban le merném fogadni, hogy közelebbi régiónk sok országában hasonló változásokat figyelhetnénk meg. A műfaj intézményesült szereplői, a politikai humort művelő humoristák, illetve a vicclapok az utóbbi évtizedekben utánpótlás nélkül haltak ki (Komlós, Hofi), tűntek el (Lúdas Matyi), a fogyasztói szokások megváltozása okán marginalizálódtak (Hócipő), vagy szimplán megöregedtek (Sándor György). A mai humoristák azt a bizonyos görbe tükröt sokkal esetlegesebben és felszínesebben tartják hallgatóságuk elé, mint a régiek. Még az ezen a téren leginkább igényes Bödőcs Tibor is csak módjával épít be mondandójába cizelláltabban kidolgozott politikai vagy társadalomkritikai rétegeket. Valahányszor a Kétfarkú megnyilatkozásaival és performanszaival találkozom, ott kísért a gondolat, hogy az abszurdba hajló és kissé felszínes pótlékát látom valaminek, ami korábban virágzott. De távol álljon tőlem minden nosztalgikus utóíz! Már csak azért is, mert gyanítom, a befogadói oldalon sincs már akkora igény politikai poénok rafináltabb kódolására. Az összekacsintás kultúrájának leáldozott, és végső soron nem nagy kár érte.

@beszélő név: Köszönöm az elmélkedésedet. A viccpártok sikere, azt hiszem, a mainstream politikától elforduló, megundorodó állampolgárok (fontosnak tartom az állampolgár meghatározást) politikai véleménynyilvánítása. És persze igazad van abban, hogy leáldozott a finomabb politikai humornak, ma már csak az erősebb hatások jutnak el a fogyasztóhoz.
Mindezzel együtt: lelkesítő volt a szombati vonulás hangulata.

rás: teljesen egyetértek beszélő névvel, mióta minden felszínre kerül előbb utóbb, nem csattannak olyan jól a poénok, de a jelenlegi képviselőik is analfabéták. Egy népi ugratásban is jól nyomon követhető a társadalom mikéntje. Befejezem ,mert ma érkeztünk haza egy hosszú hétvégéről

rás:elgondolkoztam azon, hogy engem, ha valaki nevetségessé tenne, hogy megölne-e,válaszom nem, mert van önismeretem, és pontosan tudom miben vagyok nevetséges.
Tehát a Kétfarkúak plakátjai összességükben még nem hinném, hogy minden embert megszólítanak, sőt a többi párt plakátjairól is ugyanezt gondolom, mert ahhoz, hogy optimálisan hasson minden villanypóznára ki kellene tenni egyet. A jövő-menő ember pár másodperces figyelmét igénybe vevő plakátszöveg Mari néninek már torzítva lesz leadva mindkét oldalról. Úgy gondolom, hogy ez a plakátháború iszonyú pénzeket emészt fel, jobbnak találom a postaládás szórólapot,alternatívák felvázolásával, érthetően, populáris nyelvezettel.
Ami pedig jelenleg a fidesz hadállását jellemzi az ellenzékkel szemben, náluk van egyelőre a pénz, paripa, fegyver.
Amíg valamilyen államvédelmi alakulat nem fordul a fidesszel szembe az ellenzék oldalán, addig csak a 2/3-ad lebontásában reménykedhetünk.
Ami pedig a nagy elszámoltatásokat illeti: ez egy következmények nélküli ország. Itt már annyian megúszták a 25 év alatt.