Mottó: A morbid anekdota szerint 1938-ban a Bécsbe bevonuló Hitlert ezzel üdvözölték a zsidók: „Heraus mit uns!” (Ki velünk!)

Kínos látnom, ahogy baloldali, liberális, „balliberális” ismerőseim Facebook-bejegyzésekben, kommentekben okádnak tüzet-vizet a Momentumra, mondván, a Fidesz-segédcsapata, Orbán hatalomban maradását segíti az ellenzéki összefogás elutasításával. Ennek „bizonyítéka” a visszatérő vád, hogy semmit nem mondanak a politikai céljaikról – ami persze nem igaz, csak el kéne látogatni a momentum.hu-ra vagy megnézni hetenként jelentkező vlogjukat, az XYZ-t. 

Utóbbi egyébként kulcs ahhoz, hogy miért utáljuk – utálják – a Momentumot. Az Y és Z generációt, a 80-as, 90-es években születetteket, vagyis a rendszerváltás után szocializálódottakat képviselik, nem pedig minket, akik gondolkodásunkban, reflexeinkben az előző rendszerhez – és az előző rendszerben gyökerező rendszerváltáshoz – kötődünk. A momentumos fiatalok őszintén – ha tetszik: gátlástalanul – hirdetik, hogy túl akarnak lépni rajtunk, a rögeszméinken, az ideológiáinkon, barikádjainkon és árkainkon, az egész világunkon. Normális, élhető országot akarnak. Túllépni e mai kocsmán…

Tavasszal elég sok tüntetésen vettem részt, és hatalmas élményt jelentett a fiatalok tömeges megjelenése, hogy már nem (csak) ugyanazokat – az elvtársaimat: komcsikat, szocikat, liberálisokat stb. – látom, mint az elmúlt években, sőt, már mondhatom: évtizedekben.

A Momentum nyilvánvalóan nem elsősorban a jövő évi választásokra „gyúr”, bármennyire is sajnálatos ez számomra, a korosztályom számára, akik nagyon nem szeretnénk Orbanisztánban búcsúzni az élettől. Ők ráérnek. És sajnos igazuk van, amikor azt mondják, nem Orbánék leváltása a cél – ez nem lehet öncél –, hanem a jövő felépítése, egy élhető Magyarország megteremtése. Ezért utasítják el azt a választási összefogást, amelyben az esetleg résztvevő pártok – a (kétesen) szociáldemokrata MSZP-től a liberális DK-n át a konzervatív MoMa-ig – kizárólag Orbán eltávolításában értenek egyet, de aligha lennének képesek együtt kormányozni. Plusz, hogy olyanokkal kéne összefogni, akiket elsőrendű felelősség terhel az elmúlt több mint negyedszázad kudarcaiért, nem utolsósorban az Orbán-banda hatalomra jutásáért. Azt mondják – azt remélik – ezek a fiatalok, hogy a saját, egyelőre a politikán kívül álló, korosztályukat is felrázva, mozgósítva a jövendő Magyarország vízióját kell megfogalmazni, és ennek jegyében, érdekében lehet majd a francba küldeni Orbánékat. A hangsúly a vízión, a jövőképen van, ami igencsak eltér, mondjuk, a világról negyedszázada semmit nem gondoló, „pragmatikusan” sodródó MSZP politizálásától.

A Momentum ugyanakkor azt is mondja, hogy kész az együttműködésre konkrét kérdésekben, ennek jegyében van ott a Gulyás Márton által életre hívott Közös Ország Mozgalom Agórájában, egy új választási rendszer/törvény kidolgozásának kísérletén. Mindenki tudja, hogy a Fidesz uralta Országgyűlés megtárgyalni se lesz hajlandó egy, az újabb kétharmadukat veszélyeztető választási törtvényt. De Gulyásék is a jövőnek dolgoznak: mozgalmat építenek.

Boldog volnék, ha tavasszal elzavar(hat)nánk Orbánékat, de nem hiszek ennek esélyében; szkeptikussá tesz a múlt és a belőle kinőtt jelen, ezzel a „demokratikus ellenzékkel”. És nagyon kellemetlen (understatement) azt látni, hogy egyelőre a Jobbiknak van reálisabb esélye a váltásra – szerencsére nekik se túl nagy. Egyáltalán nem mellesleg: Gulyás Marciék a Jobbikot (meg a Fideszt) is meghívták az Agórába. Elvégre közös országot akarnak. Akarunk. Akarunk?