Hajdanában a Freeblogon vágyott kiváltság volt megjelenni az Anna szerkesztette főoldalon. Néha megesett velem, ezt általában Máté jelentette nekem, s ilyenkor büszkeség töltötte el blogger-lelkemet. Aztán megszűnt a Freeblog, és én átköltöztem a blog.hu-ra, nem tudva, hogy ez az indexhez tartozik. Sohase szerettem az indexet, mert más a véleményem az újságírásról, utálom a bulvárt. Mire rájöttem, már nem vállaltam újabb költözést. Kb. évente kétszer a blog-hu szerkesztőjének a figyelmét felkelti valamely írásom, kiteszi a főoldalra, s ilyenkor akár százszorosára is megnő a ras2 blog látogatottsága. Két éve ennek köszönhetően kellett megválnom egy önkéntes munkától: egy roma srác mentorálásával elszenvedett fiaskómról Kudarc címmel írtam bejegyzést, amely aztán az index blogoldalán "A felzárkóztatás tökéletes kudarca" címmel jelent meg, ami persze már egészen mást jelent. Vonzotta is az olvasókat, bőszen cigányoztak a kommentekben. S bár természetesen nem írtam meg, hogy hol történt a dolog, és nem írtam le a srác nevét, a tanoda főnökasszonyának ez ürügyül szolgált az azonnali kirúgásomhoz.
Tegnap délelőtt egy újabb - ezúttal politikai témájú - bejegyzésem került ki néhány órára a főoldalra. 3800 letöltésnél tartok és 87 kommentnél. Utóbbiakból mindössze kettő az én reagálásom, a maradék 85 legalább kétharmada viszont egymást mocskoló, komcsizó és fityiszező trollok megnyilvánulása. Semmi okom örömre, büszkeségre.
Utolsó kommentek