Nem tudok nem írni róla. Végül is, mert történelemtanár vagyok, meg politika iránt érdeklődő, néha azzal foglalkozó ember, zoon politikon. És elsősorban, mert az életem lényeges részévé vált az, amit 1917. november 7. jelent. Jelentett.

A kommunista eszme – nevezzük inkább hitnek, ez közelebb áll az igazsághoz – jegyében szocializálódtam; kommunista apa (lásd itt), iskola, úttörő mozgalom, KISZ, ezek természetes, magától értetődő stációk voltak. A párttagság, egyetemistaként, egy év meggondolkodtató szovjetunióbeli tapasztalattal a hátam mögött, már tudatos döntés. Annak a tudata, hogy az eltorzult gyakorlat nem teheti kétségessé az eszme érvényességét, igazságát, s hogy az én feladatom (is, persze) megváltoztatni a gyakorlatot.

Az 1917. októberi forradalom (és aki most azzal a divatos tétellel jön, hogy az nem is volt forradalom, csak bolsevista puccs, az menjen a picsába; egy erőszakos társadalmi fordulat mi a bánat, ha nem forradalom), szóval az 1917. októberi forradalom a 20. századi világtörténelmet megváltoztató, de a felvilágosodás és a nagy francia forradalom eszméihez visszanyúló, azokból táplálkozó, heroikus kísérlet volt. Kísérlet a társadalmi igazságosság, a valódi népszuverenitás megteremtésére. És mindennek a totális kudarca lett. Az önigazgató, egyenlősítő, szolidáris kommunista társadalom eszméjének veresége valószínűleg 1919. januárban a berlini Landwehrkanalnál, Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyilkolásával, vagyis a német kommunista forradalom (aztán a magyar Tanácsköztársaság) bukásával kezdődött, azzal, hogy kiderült, nem lesz világforradalom. Egy elszigetelt, elmaradott, paraszti országban kommunizmust teremteni – ez ellentmondott mindennek, amit Marx és követői, köztük Lenin gondoltak erről a társadalmi rendszerről. A polgárháború, az intervenció, a fehér és vörös terror (tessék megnézni Jancsó Miklós gyönyörű filmjét, a Csillagosok, katonákat, a Szovjetunióban utálták), az ellenséges környezet megteremtette az „ostromlott erőd” pszichózisát, ez termelte ki a paranoiás diktátort, és ami lényegesebb: magát a sztálinista rendszert. Ez az 1989-90-ig strukturálisan változatlan, Kelet-Európában és Ázsia nagy részében évtizedeken át uralkodó „államszocialista” vagy „államkapitalista” rendszer diszkreditálta mindazt, aminek jegyében az 1917-es oroszországi forradalom megtörtént.

Tudomásul veszem, hogy a jelenre és a belátható jövőre nézve a kapitalizmus győzött, hogy ma jó esetben „jószándékú utópiaként” gondolnak a kommunizmusra, de ez számomra nem érvényteleníti a társadalmi igazságosság eszméjét. Ezért tartom fontosnak emlékezni a száz évvel ezelőtti forradalomra.  

Szerző: rás  2017.11.06. 23:26 25 komment

Címkék: kommunizmus november 7

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr1313197186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P_o_c_a_k_o_s 2017.11.07. 08:33:16

rás: két dolog miatt ragadok billentyűzetet. Azt írod:
"...történelemtanár vagyok.."
"...nem is volt forradalom, csak bolsevista puccs, az menjen a picsába; ..."
Különösen emiatt. A forradalmakat nem szokták *szervezni*, azok robbanás szerűen maguktól törnek ki, az elégedetlenség viszi az utcára az embereket (no meg a nyomor, az éhség) Ilyen volt pl. az általad is idézett francia forradalom (1789), ami kiirtotta az arisztokráciát. Más, közvetlen eredménye NEM volt! Napoleon iktatta törvénybe (kód) annak jelentőségét! Csak erről (is) mélyen hallgat a történelem. Milyen "forradalom" az, ahol katonailag szervezik meg (nem Lenin, hanem Trockij!!!) a hatalom átvételt? Igen, a februári forradalom volt, amikor lemondott a cár, és a szocdem Kerenszkij vezette az országot. A "haverod" Svájcban, az újságból, tudta meg, mi történt hazájában! Aztán a német hadvezetés felismerte a "bajkeverő" Leninben rejlő potenciát, és "hazaküldték", hogy megszüntesse a két frontos háborút, amit Lenin meg is tett! A németek végig pénzelték a polgárháború alatt, hiszen csak így lehetett biztosítani a keleti front "nyugalmát". Apropos, mondj még egy olyan forradalmat, amiből polgárháború lett? Hiszen, ha polgárháború van, lett, akkor az a bizonyos "forradalom" NEM győzött !!!
Még néhány (ideológiai) "apróság". Gondolom, Te is tudod, hogy marxista, szakszervezeti mozgalmak 1914-ig -úgy ahogy - egységesek voltak, a proletáriátus, a munkásság szociális felemelkedése érdekében. Majd II. Vilmos császár a háborút bejelentő parlamenti beszédével indult el az ideológiai harc. A császár ugyanis felszólította valamennyi parlamenti pártot, hogy tegyék félre ellentéteiket, és közösen koncentráljanak a győzelemre. Ergo, a szakszervezetek NE sztrájkoljanak. Ezt a ("haza érdekében") a szocdemek meg is tették, sőt a hadi kötvények vételére is felszólítottak. A "komcsik" erre nem voltak hajlandók (élén a már akkor is parlamenti képviselő, a baloldali, szocdem, antimilitarista Karl Liebknecht) Akkor még az volt a (komcsi) jelszó, hogy "ne adjanak fegyvert" a munkások és parasztok kezébe. Majd Lenin rájött, hogy jó ha fegyvert adnak a kezükbe, mert akkor a fegyvereiket a feletteseik és a "kapitalisták" ellen tudják fordítani, azaz forradalmat " csinálhatnak". Emlékeztetni kívánlak a
zimmerwaldi konferenciára (1915, Svájc), ahol kettő szakadt a mozgalom: a baloldal lett a Lenin vezette kommunisták, és a jobboldal lett az egész szociáldemokrácia.
Ez adta az alapot a német hadvezetésnek, hogy hazaküldjék "emberüket", aki majd "semlegesíti" a keleti frontot. Ez bejött! Nem véletlen a brest-litovski béke. Nem véletlen a rapallo-i béke. Ellentétben Marx-szal és Engels-szel, Lenin végig abban hitt, hogy (London helyett) a németeknél lesz a "nagy forradalom", hiszen 1866 óta a porosz ipari technika iszonyatosan fejlődött. Lenint már-már "német kém"-nek tartották a bolsevik pártban.
Befejezem: Csodálkozom, hogy a (nagy) nemzetközi összefonódásokat nem akarod észre venni. Ez a bajom Krausz T-sal is. Annyira fanatikusok vagytok. (ha a szovjetről van szó).

PS. jó lenne egyszer összejönni. ;-)

rás · http://ras2.blog.hu 2017.11.07. 09:17:33

@P_o_c_a_k_o_s: Számítottam a véleményedre - ezekre az ismert érvekre, visszamenőleg a nagy francia forradalomig. Természetesen zívesem találkozom veled. :)

beszélő név 2017.11.07. 18:35:54

@P_o_c_a_k_o_s: "Apropos, mondj még egy olyan forradalmat, amiből polgárháború lett?" Mondok én: épp a francia, lásd Vendée-t.

@P_o_c_a_k_o_s és rás: Ajánlanék két olvasmányt is, egyik jobb mint a másik:

(1) Pipes: Az orosz forradalom története (Bp, 1997, Európa)
(2) Schama: Polgártársak. A francia forradalom krónikája (Bp, 2001, Európa)

Egyébként az, amit Leninék véghezvittek azokban a kritikus napokban, szerintem sem éri meg a forradalom kitüntető címet, viszont kétségtelenül az egyik legnagyszerűbb és legsúlyosabb következményekkel járó improvizáció volt a történelemben.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.11.07. 19:11:57

@beszélő név: A "forradalom" szót nem tekintem "kitüntető cím"-nek, ez szerintem tárgyszerű meghatározása, az akkor már vagy egy éve zajló, egyre radikalizálódó társadalmi folyamatnak - pl. munkás- és katonatanácsok -, amelynek a bolsevikok azokban a napokban az élére álltak, irányt adtak neki és hatalomra juttatták.

beszélő név 2017.11.07. 21:12:09

@rás: A forradalom kifejezést nem keverném össze azokkal az elhúzódó, társadalmi, politikai erjedést produkáló hosszabb folyamatokkal, melyek rendszerint megelőzik. Nem kebelezném be az okozattal az okot. Egy-egy forradalom történetének megírása jóllehet megköveteli a tágabb összefüggések bemutatását, de éppen azért, mert ezek magyarázó erővel bírnak a bekövetkezett és tulajdonképpeni forradalmi események tekintetében. A történelem olyasfajta erjedéseknek is bő példatára, amelyek végül nem kulmináltak a rendszer egészét elsöprő végkifejletben, s amelyeket így nem is tekintünk forradalmaknak. A rendszeren belül felhalmozódó, jelentős strukturális változásokat megfogalmazó igények mennyisége, illetve a rendszer rugalmatlansága a döntő. A felhalmozódás időszaka az előzmény, a rugalmatlanság pedig a közvetlen kiváltó oka a forradalmaknak. Egyébként a lenini ideológiából tudható, hogy a forradalomhoz forradalmi tudatra van leginkább szükség, márpedig az orosz társadalom legtöbb rétegében (parasztság, polgárság, katonaság, arisztokrácia) ennek tömeges meglétéről beszélni 1917 őszén minimum komolytalan.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.11.07. 21:30:03

@beszélő név: Teljesen igaz, amit írsz, és egyáltalán nem mond ellent annak, amit én írtam (persze vázlatosan). Az "ok", az "erjedést produkáló hosszabb folyamat" a cárizmus, a nagybirtokrendszer, a bontakozó kapitalizmus meg persze a háború. A forradalom nem egyszeri esemény - legfeljebb van szimbolikussá, meghatározóvá váló momentuma - de valójában folyamat; lásd a nagy francia forradalom, vagy akár a 17. századi angol polgári forradalom történetét. A tudatosság követelménye pedig természetesen Leninnél is egy forradalmár kisebbségre vonatkozik.

beszélő név 2017.11.07. 22:00:19

@rás: Még valami, amivel blogbejegyzésed érdemibb részéhez szólnék hozzá. Egyrészt nagyjából magam is egyetértek azzal, hogy Leninék motivációi felől olvasva a történet leírható úgy, mint "kísérlet a társadalmi igazságosság, a valódi népszuverenitás megteremtésére". Kisiklásának magyarázatát azonban veled ellentétben egyáltalán nem az "ostromlott erőd pszichózisában" látom. A bolsevikok, élükön Leninnel a klasszikus és eredendően morális cél-eszköz problematikát kizárólag technikai kérdésként kezelték. Utópiájuk, illetve a helyességébe és megvalósíthatóságába vetett hitük "vértezte" fel őket ezzel a félelmetes vaksággal. Ennek egyértelmű nyomai bőségesen fellelhetők Lenin írásaiban, és tulajdonképpen ez a vakhit, ami tehát itt konkrétan valamire való vakságot jelent, lett a kulcs a hatalmi átrendeződések időszakaiban a forradalmat követően is. A kísérlet kudarca egy morális érzéketlenségre, egy megvalósulásig vitt paradox maximára vezethető vissza: társadalmi igazságosságot akár igazságtalanságok árán is. Az eszme megvalósításának bukását a hozzá rendelt eszközök korlátlansága okozta. Az orosz forradalom annyiban különbözött a franciától, hogy az utóbbi esetében ezek a korlátok fokozatosan, az eseményekre adott újabb és újabb válaszoknak köszönhetően váltak semmissé azok kezei között, akik a hatalmat épp gyakorolták, míg Lenin és társai, majd követőik fejében soha nem is léteztek.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.11.07. 22:19:36

@beszélő név: Igen, persze, ez is igaz, lásd Lukács György 1918. decemberi írását: A bolsevizmus mint erkölcsi probléma. De én továbbra is azt tartom az igazi - a döntő - oknak, amit írtam.

api99 2017.11.07. 22:57:50

Viták zajlanak arról, hogy mi is történt valójában akkor.
Trockij elégedetlen háborús katonák segítségével átvette a hatalmat az általa alapított Bizottság élén. Lenin csak később érkezett - erős német támogatással, hogy a keleti fronton enyhüljön a nyomás. Ezt Lenin teljesítette is.
Mindenesetre hatalmas káosz volt és utólag sokféleképpen nézhetjük és magyarázhatjuk a tényeket. (Persze a tények még mindig nem teljesen egyértelműek - amennyi hamisításon keresztülmentek 100 év alatt)
Azt azért ne feledjük, hogy a "leggyengébb láncszem" elmélete Lenintől származik, és mikor látta, hogy hiába szakadt el az a láncszem, mégsem jön a világforradalom, kivárásra akart játszani és bevezette a nep politikáját.

A kommunizmus, mint elmélet a maga marxi tisztaságában egy utópia (sci-fi) Elképzelhetetlen a mai ember szocializációjával. Már Lenin kezei között eldeformálódott és rúttá vált, arról nem is beszélve, amivé azután lett. És a ma embere számára ezt az egész 100 évet jelenti a kommunizmus és a kommunista. Egy szitokszó - teljesen érthetően.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.11.07. 23:32:46

@api99: Noha nagyon nem értünk egyet (nem úgy, mint egy előző bejegyzésemhez ugyancsak ma tett hozzászólásod esetében), köszönöm, hogy megtisztelsz a véleményeddel.

P_o_c_a_k_o_s 2017.11.08. 16:11:56

@beszélő név:
Mivel megszólítottál. Vendée (környékén) felkelés volt jóval (kb. 4 év!) a párizsi forradalom után , és forrásaim sehol sem nevezik "polgárháború"-nak, sőt francia források "Genocide" is nevezik! ;-) Különben paraszt felkelés volt (annak indult) az adóemelés miatt, no meg az általános hadkötelesség bevezetése miatt. Aztán volt "vallásháború" jellege is. Mindegy. Kösz.
Ugyancsak nem éppen a legjobb ajánlás a lengyel származás Pipes sem, akit ugyancsak rendesen bírálnak Lenin könyve miatt.
Csak néhány észrevétel. A bolsevik "forradalom" (puccs) után Lenin már 1918-ban feloszlatta a parlamentet, kirúgta az eszereket, pontosabban betiltotta, majd megalapította a Kommunista Pártot. Azaz az egypárt rendszert. Ugyancsak még '18 elején megkötötte a brest-litovski különbékét. Majd látva a fehérek (monarchia, császár-pártiak) előretörését, kivégeztette az amúgy háziőrizetben tartott cári családot. Ugyancsak '18-ban a betiltott eszer párt tagja (az ukrán-zsidó) Fanny Kaplan rálőtt Leninre, majd három nap múlva kivégezték, és ismét bevezették a halálbüntetést, amit a forradalom után két nappal (október 28) eltöröltek, mint "forradalmi" vívmányt. Ennyit Leninről. Így hirtelen. (Pipes nélkül)

beszélő név 2017.11.08. 23:38:30

@P_o_c_a_k_o_s: Vendée okait egyértelműen azokban a változásokban lehet megjelelölni, amelyeket a forradalom idézett elő. Ezek közül a köztársasági eszmeiség összeütközése az egyházzal a legfontosabb Vendée-re nézvést, nem pedig az adóemelés és a hadkötelezettség. Nem tudom, milyen forrásokat ismersz, annyi azonban bizonyos, hogy az 1980-as években beindult az események jelentős átértékelése a francia történetírásban, amely addig valóban leginkább marginális epizódként és meglehetős távolságtartással kezelte az ügyet. És erre tulajdonképpen jó okuk volt, mert a Vendée-ben történtek lezárását nem túlzás genocídiumként kezelni. Továbbá rendes háború volt, komoly létszámú szervezett hadtestekkel, számos csatával, amelyben franciák gyilkoltak franciákat.

Pipes-szal végképp nem értem, mi bajod. Lengyel származása, vagy az, hogy az újabb kori orosz történelem nemzetközi szaktekintélye? Kik bírálják, ahogy fogalmazod: "rendesen"? Amit végül "néhány észrevétel" címén Leninről írsz, azok jobbára rendben lennének, csak azt nem értem, kivel vitatkozol, illetve hogy jön ide.

egy nagyi 2017.11.08. 23:55:35

rás:egyszer régen egy hozzászólásomban fundamentalistának neveztelek, s Te akkor kérdezted mit értek ezalatt, hát ezt, hogy a bolsevik bölcsőtől nem egészen tudsz elszakadni. Mindenesetre dicséretes, hogy önazonos maradtál.

Ami pedig a fiúk hozzászólásait illeti, mindenkinek a mondanivalójából tanultam.
Arra inspiráltatok, hogy utána nézzek Lenin életrajzának a neten,nem vagyok elragadtatva tőle, s a
beszélő név által megadott két könyvet megpróbálom antikvárban megszerezni.
/a parlamenti demokráciát nem szabad felrúgni, s a szociáldemokraták álláspontját nem lehet negligálni/

P_o_c_a_k_o_s 2017.11.09. 09:56:35

@beszélő név:
Nem vitatkozom! Hanem vitatom, a „polgárháború” megnevezést, hiszen ezt (eddig) sehol sem olvastam Vendée-vel kapcsolatban. Ha figyelmesen olvastál volna, akkor ezt írtam: „…Különben paraszt felkelés volt (annak indult) az adóemelés miatt, no meg az általános hadkötelesség bevezetése miatt. Aztán volt "vallásháború" jellege is. Mindegy. Kösz. ..” Erről ennyit.
Ajánlom a wikipedia tanulmányozását (néhány nyelven) sehol sem említik a „polgárháborút”.
hu.wikipedia.org/wiki/Vend%C3%A9e-i_h%C3%A1bor%C3%BA

Ami Pipes-t illeti. Politikailag elkötelezett történész, Reagan alatt vált orosz-szovjet szakértővé. A „gonosz birodalma” kifejezés állítólag tőle ered, ami igencsak a hidegháború idejére utal, miközben Reagan alatt (Detente) már a „csillagok háborúja” volt a mottó. Ugyanakkor Pipes mondta azt is, „…nincs olyan, hogy általános fasizmus, a totalitárius rezsimek a demokráciával szembeni antipatikusságukban egyesülnek. ..”
„….there is no such thing as generic fascism: the Third Reich, the Soviet Union, and Fascist Italy were all totalitarian regimes united by their antipathy to democracy ….”
Ja, és bírálói, pl. a The Russian Review.
en.wikipedia.org/wiki/The_Russian_Review

P_o_c_a_k_o_s 2017.11.09. 10:47:20

@beszélő név: Kiegészítésként
Vajon a szaktekintély R. Pipes miért Sch. Mariska és K. Miklós vendégeként járt Mo.-on? Tudom, előítéleteim vannak.
archiv.terrorhaza.hu/en/museum/gallery/gallery/events/richard_pipes_in_the_hous.html

beszélő név 2017.11.09. 14:45:04

Jómagam ritkán használom a Wikipédiát forrásként, mert rengeteget kell pepecselni a megbízhatóság ellenőrzésével, bár egyes országok egyes témakörökben valóban alkotnak használható szócikkeket. Nos, a felvetésed okán vettem a fáradtságot, hogy átböngésszem a legteljesebb, azaz a francia szócikket Vendée-ről. A kiadós, alapos és számos korszerű szakirodalmat feldolgozó szöveg így kezdődik: "La guerre de Vendée est le nom donné à la guerre civile qui opposa, dans l'Ouest de la France, les républicains (bleus) aux royalistes (blancs)". Azaz: "A vendée-i háború a Nyugat-Franciaországban a köztársaságpártiak (kékek) és a királypártiak (fehérek) közötti polgárháborúra alkalmazott elnevezés". És akkor most már tényleg ennyit erről.

beszélő név 2017.11.09. 16:04:52

Ami Pipes-t illeti. Fogalmazásod azt sugallja, vagy legalább is nem segít elkerülni azt a beállítást, miszerint Pipes politikailag elfogult történész volt és EZÉRT vette igénybe szakértői tudását a Reegan-kormányzat. Miközben a megkeresés indokai minden bizonnyal abban kereshetők, hogy Pipes a nyolcvanas évekre már jól ismert szakértő volt orosz ügyekben és EZÉRT kérte fel a kabinet. A munkásságához kapcsolódó bíráló kritikai visszhang java az ún. Annales-iskola tagjai részéről érkezett. A nézetkülönbségek a történészi feladat-felfogás kapcsán merültek fel, és nem Pipes felkészültségét, tárgyi tudását vagy hitelét kérdőjelezték meg. Az meg már miféle érv egy történész hitelessége kapcsán, hogy kik hívták meg hazánkba?

egy nagyi 2017.11.09. 22:26:29

miután ötletszerűen olvasok, s nem keveset, bizonyos régen olvasottak elhomályosodnak bennem. Viszont ma egész nap törtem a fejem, hogy mely regényben olvashattam a Vendeé-i polgárháborúról, nos megvan Victor Hugo:1793 és Balzac:Huhogók. Jó lenne, ahogy Réz Pál mondta egy-egy művet nagyobb gyakorisággal újraolvasni, miután nem köt gúzsba az úgy nevezett rendszerszintű tanulás, csak morzsákból építkezem, mint a tyúk az udvarban, így csak egy szimpla torzó, az az ismeret, ami birtokomban van. De még nem adtam fel ezt a sziszifuszi kíváncsiságot.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.11.09. 22:59:26

@egy nagyi: Én is ötletszerűen olvasok, de sajnos keveset, mármint könyvet. De én se adom fel. :)

beszélő név 2017.11.09. 23:46:42

@egy nagyi: Én meg a "fiókos" módszert részesítem előnyben. A témákhoz, amik érdekelnek, alkalmanként olvasok hozzá, az új adatok egy-egy képzeletbeli fiókba kerülnek. Időnként "kihúzom" némelyiket, rendezgetem, megforgatom, ami benne van, majd "visszazárom". Sétálás, buszon zötykölődés, mosogatás közben remek szórakozás.

egy nagyi 2017.11.10. 00:17:56

@beszélő név: neked valószínű jobb a memóriád. Ha valamiről valami gondolatom van, nem tudok elaludni, ha nem beszélhetek róla. Az utolsó mondatod miatt nem akarok okostelefont. A busz, közlekedés olyan mint a Fehérvár áruház, ahol mindig történik valami.
A férjem mindent jegyzetel, annyira nő vagyok, hogy inkább főzés, mosogatás közben működtetem az agyamat, lehet, hogy agyamentség néha, de jó.
Egyébként a női csacsenolásokat nem bírom.

egy nagyi 2017.11.10. 00:25:01

@rás: erről az oldaladról nagyon is ismerlek.Nagyon sok jó dologgal örvendeztetted meg a követőid.