Dávidnak

Az imént a Facebookon vitába – inkább csak szóváltásba – keveredtem egy felebarátommal. A kiindulópont egy általa megosztott bejegyzés volt, amelynek szerzője azon kesereg, hogy a kormány miatt szarul érezzük magunkat. Szépen sorra veszi, hogy a mindennapjaiba hol szól bele a politika, méghozzá szántszándékkal úgy, hogy neki, az egyszerű állampolgárnak rossz legyen.

Én röviden annyit reagáltam, hogy téves a megközelítés: nem a kormánytól kell várni, hogy jól érezzük magunkat; tenni kell érte, magánemberként is, állampolgárként is.  Ismerősöm erre azt válaszolta, hogy tenni ez ellen már csak "törvénytelen" eszközökkel lehetne. Az pedig nem vezetne semmi jóra, senkinek nem hiányzik egy újabb 56.

Tényleg az undorodó beletörődés vagy a fegyveres lázadás lenne az alternatíva? Mit jelentenek a „törvénytelen” eszközök? A szervezett, békés állampolgári engedetlenség is az. A 60-as évek amerikai fekete polgárjogi mozgalma, Martin Luther King ugrik be azonnal. Utána meg az, hogy a győzelmükhöz valószínűleg kellett az is, hogy alternatívájukként ott legyenek a Fekete párducok, a Black Power, a nagyvárosok nyaranta lángoló gettói. És innen egyenes út vezet ahhoz a régi gondolatomhoz, hogy a magyarországi cigányok helyzete előbb-utóbb robbanáshoz, akár polgárháborúhoz vezethet (a bizonytalanságot kifejező „–het” rag illendőségből került a szövegbe). Hacsak…

Hacsak e téren is – és minden más minket irritáló dologgal kapcsolatban – nem vetjük be a mégiscsak rendelkezésre álló „törvényes” és „békésen törvénytelen” eszközöket. Szervezkedni kell, egyesületeket, mozgalmakat létre hozni, minél többekben tudatosítani, miért szar az életük, miért nem tudnak itt (meg)élni, vagy csak miért érzik rosszul magukat – kívülről, alulról kényszeríteni a politikát. Jobban mondva: ráébredni és ráébreszteni, hogy nem csak az Országházban (vagy Orbán Viktor házában) dől(het)nek el a dolgok, mi magunk is a politika alanyai vagyunk – lehetünk – nem csak tárgyai. Nem vagyok naiv (illetve lehet, hogy az vagyok), nem gondolom, hogy gyors, látványos eredményeket lehet elérni. Sőt, azt gondolom, hogy a hátralevő éveimet nagy valószínűséggel ebben a "szar" rendszerben kell leélnem. Mégse tilthatja meg senki, hogy gondolkozzam az alternatíván, s hogy a magam csekély eszközeivel (tanítás, önkéntesség vagy akár ez a blog) tegyek is valamit egy jobb, értelmesebb életért. Mondjuk, az öcsém, a barátaim gyerekeinek jövőjéért.

És ha állampolgárként teszünk valamit, akkor magánemberként nyugodt lelkiismerettel élvezhetjük a mindennapok mégis csak meglévő politikamentes örömeit is.

(Ez volt a vasárnapi igehirdetés.)

 

Szerző: rás  2018.07.08. 22:01 4 komment

Címkék: ellenállás

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr9014101257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

látjátok feleim szümtükkel 2018.07.10. 14:37:32

Egy fél órával ezelőtt godoltam a blogodra, hogy meg kéne kérdezni tőled te nem látod-é úgy a dolgokat, ahogy én gondolom.

Egy blogon lekomcsiztak, mert hosszabb ideje kigyüjtöm a kormányzati oldal itt-ott megjelent hibáit, és hozzáfűzöm a saját véleményem.
A beszólónak utána nézve kiderült, hogy erősen kormány, és fidesz párti, kötelességének érezvén beszól annak, aki kritizálni mer.

Ezen elgondolkodtam, és párhuzamot vontam az ötvenes-hatanas évek álagemberének, és a mainak a mentalitása közt.
Rákosi, Kádár hívői is azt akarták, hogy az életet ők dirigálhassák, és mindenki azt tegye, amit ők üdvözítőnek tartanak. Úgy érzem, a kialakult közhangulat ennek a mntalitásnak tudható be, aki nem a kétharmad kétmilliójának a része, azt leordítják, kiplakátolják, meghurcolják, ellehetelenítik, és félelmében behúzza fülét-farkát, nem mer szólni.

Szóval már nincs is mit kérdeznem tőled.:D

Ismerősődnek meg üzenem, hogy addig nincs baj, amíg az ember biztos a saját tudásában, teljesítményében, mert a munkát valakinek el kell végezni, és aki ezt jót teszi, azt nem meri bántani a hatalom, mert annyi ész minden hatalomba szorul, hogy az összeomlásuk kezdete a biztos pillérek kiütése a felépítményük alól. Híveikről pedig maguk is tudják, hoyg nem biztos pillérek. Ezért fél a hatalom a sajátjaitól legalább annyira, mint az ellenzékétől.

Egyet értek veled a lehetőségek felsorolásában, és aki nem mer nyíltan és a nevével kiállni, az tegye névtelenül. Gátlástalan vilégban ez nem megbocséthatatlan bűn. Egy a fontos, tisztességes hangnemben mondja el a véleményét, igazat szóljon, mert azzal a nagy hazafiak nem tudnak mit kezdeni, nem tudnak belekötni. A mocskolódással meg nem kell foglalkozni.

A tükröt a hatalomnak mindig a nép tudja tartani, de ha nem teszi, akkor ne mutogasson másra.

A rendszerváltók egy része a kádárizmusban tükörtartó volt, majd mivé is váltak? Ki kéne nyitni a szemeket a világra, a sajátunkra is.

rás · http://ras2.blog.hu 2018.07.11. 00:05:14

@látjátok feleim szümtükkel: Köszönöm a hozzászólásodat, amely arról is árulkodik, hogy optimistább vagy, mint én. Azt írod: "nincs baj, amíg az ember biztos a saját tudásában, teljesítményében, mert a munkát valakinek el kell végezni, és aki ezt jót teszi, azt nem meri bántani a hatalom..." De. Meri és bántja is, nagyszerű szakembereket üldöznek/lehetetlenítenek el/rúgnak ki, mert a legfőbb szempont a megbízhatóság, a hűség (no meg a meghunyászkodás). A magyar társadalom többségének belenyugvó, sőt szolgai magatartása pedig a Rákosi és a Kádár-korszaknál jóval régebbre nyúlik vissza - bár ezek az évtizedek kétségkívül megerősítették az alattvalói magatartást.

egy nagyi 2018.07.17. 17:02:37

"Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint pártfogón a század........"

De ide írhatjuk az egész "Ars poetica-t

A fentiekben leírtak miatt is vagyok hűséges követőd. Csak így szabad és így érdemes.
süti beállítások módosítása