Írni a lehetetlenről, a pokolról, aminek szemtanúja voltam. Bő két évtizeden át küzdött Vonnegut azzal a belső kényszerrel, hogy megírja azt, amit fiatal katonaként és hadifogolyként átélt: Drezda 1945. februári bombázását, felégetését, amelynek 130 ezer áldozata volt. Az angolszász légierő terrorbombázása nagyobb pusztítást végzett, mint félévvel később a Hirosimára ledobott atombomba.

Hirosimáról már gyerekkoromban rengeteget hallottam, olvastam - Drezdáról semmit. Rotterdam, Varsó, Coventry német terrorbombázásáról - s persze Guernicáról - sokat tudtam, Drezdáéról, Hamburgéról csak évtizedekkel később olvastam. A 70-es években jártam Drezdában, láttam a romos Frauenkirchét; igen, háborús mementó, gondoltam. De hogy valójában minek a mementója, azt nem tudtam.

Vonnegut könyvében az a döbbenetes, ahogy fekete humorban és a szó szoros értelmében vett mesében - elmesélésben - keveredik a fantázia, az álom és a háború realitása. Mert az emlékezőnek csak így válik kimondhatóvá.

Régi adósságot törlesztettem.

Szerző: rás  2020.07.17. 22:40 5 komment

Címkék: Drezda Vonnegut

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr8416019754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

emdefalla 2020.07.18. 00:37:31

Köszönöm a beharangozót, nekem eddig ez kimaradt.... hallani hallottam róla, ahogy emlegetik, mint pl. a "huszonkettes csapdája"-t.
Tegnap hallottam az általam nem kedvelt - ám ettől időnként hallgatott - riportertől ( H.H., cca. 30 éve Forró Tamással dolgoztak együtt): "Nem kötelező műveletlennek lenni attól, mert valaki kormánypárti..."
Jelenleg úgy vélem, ezt sem a jelenlegi hatalom sem az ellenzék nem tudja értelmezni. S így talán érthető, hogyan kerül a stoplis(?)cipő a kultúra asztalára.
Más. Tegnap beszéltem a lektorunkkal, elmondtam neki a jövőbeni tervemet, mely szerint évente egy koncertet vállalok, semmi más nyilvános szereplést. Kettő perc alatt elmondta a titkot, s kért, gondoljam át.
Rás, rögtön te jutottál eszembe, mikor pár év előtt csak azért nem mentem el egy rendezvényre, mert at egyik énekszólistára (s tevékenységére) haragudtam. Akkor írtad nekem kb. ezt: "képes vagy egy lüke miatt nem ott lenni, s találkozni a kedves, évek óta nem látott ismerősökkel? Ne vedd figyelembe azt az egyet, foglalkozz a barátaiddal."
Nem mentem el a koncertre, aki miatt nem mentem, az pedig kihátrált a produkcióból az utolsó pillanatban...
Tanulság? Közhely, de igaz: a harag rossz tanácsadó :D

egy nagyi 2020.07.18. 07:38:22

rás:évekkel ezelőtt olvastam ezt a könyvet, fantasztikus, ettől kezdve tudom, hogy mi az a fekete humor. Vonnegut regényei szép számmal vannak a könyvespolcunkon,mert egy időben a kiadók rá szakosodtak,s így sorban megvásároltuk.Drezdába, ha majd nincs a Covid-19 látogass el, gyönyörűen rendbe van hozva, mi 3-4 évvel ezelőtt jártunk ott, a mementós Drezdában kétszer, így volt összehasonlítási alapunk./ekkor férjem írt egy esszét, az őrült bombázásról és drezdaiakról, a háború mindenkinek szar/

látjátok feleim szümtükkel 2020.07.22. 20:55:00

Ifjabb koromban láttam egy képeskönyvet, ami a lebombázott Drezdáról készült.
Lehet, hogy a helyreállításról is volt benne kép, de a lebombázás maradt meg.
süti beállítások módosítása