Szerintem nem tucat film. Már akkor sem volt az. Nagyon fontos tanítás van benne az emberi érzelmek világáról. Személyében olyan érzelmi csúcsokat és mélységeket tudott megmutatni, ami kevés színésznek sikerül.
Csak hát elszállt egy élet és vissszanézve a megismerés kezdete már nagyon messze van. Ez az igazi távolság, nem az, amit centivel mérünk.
Két nagy filmje volt ami nem felejthető, Jean Gabennel ( két férfi a városban ) és Simone Signorettel (Özvegy Coudercné ), amiben igan nagyot alakított a partnereivel együtt. Megemlítendő még a Rocco és fivérei is, és volt még több film, de az én Oscaromat a Kalandorok kapta.
Ő a szép gonosz volt, akinek minden néző drukkolt, és szánta amikor elbukott. Ezt nem könnyű egy színésznek jól csinálni. Ő megcsinálta. Elegáns volt, szépfiú volt és csirkefogó volt egyszemélyben.

Ne a mai fejeddel ítéld meg, próbáld a fiatalkorival. Ez a színész a mi ifjúságunk része volt, és megmutatott sok mindent abból a világból, amiről akkor keveset tudtunk. Swarcitól sokkal jobb volt.

Nem tudom láttad-e akkoriban A megyvenegyedik című orosz filmet, ami most tucatnak minősülne a mai mércék szerint, pedig egy szenzációs filmalkotás. Hiszen arra a kérdésre, hogy szerelem vagy a párt iránti húség az első, akkoriban még nem volt mindenapos kérdés, és nem volt rá felelet sem. Persze ma már más a mérce, az érzelmeket is csupaszon mutogatják.
Én úgy gondolom gazdagabbak vagyunk azzal, hogy Delon filmjeit láthattunk.

@látjátok feleim szümtükkel: Én is úgy gondolom, hogy "gazdagabbak vagyunk azáltal, hogy láthattuk Delon filmjeit". A Kalandorok művészi értékéről nem vitatkoznék; a régi mondás szerint ízlések és pofonok... Annak örülök, hogy számodra is fontos volt. A negyvenegyedikkel való összevetést - emlékeim szerint is jó, sőt nagy film, a korra jellemző némi szocialista giccsessége ellenére - szóval a párhuzamot nem tartom indokoltnak. A negyvenegyedik hősnőjének cselekvése (40 fehér megölése) motivált: a forradalom védelme, és persze a szerelmi szál is kidolgozottabb. A Kalandorokban a Delon által megformált karakter pontosan megfelel a címnnek: nem csirkefogó, hanem kalandor, öncélúan, bátorságának megmutatásáért keresi a kalandokat; erről szól a műrepülő szenvedélye.

Egy kicsit talán szégyellnem kéne, de teljesen hidegen hagy a személye, Amúgy ,mint minden eltávozó embert sajnálom.

Valóban: ifjúságunk része volt! Ez a kulcs mostani érzelmeinkhez. A tanult, esztétikai értékelés ehhez képest másodlagos. Delon vagy épp a három éve, ugyanúgy 88 évesen eltávozott Belmondo másképp voltak "nagy" színészek, mint a korábbi nagy franciák, mondjuk egy Gabin vagy egy Marais. Utóbbiak, azt hiszem, többet tudtak a színészet eszközkészletéről, többet "játszottak" el egy-egy szerepből. Belmondo, és kiváltképpen Delon egy-egy stílusba álltak bele, testesítették meg. Olyan kiállásuk volt, amire az akkori fiatalok, azaz mi, könnyen tudtunk rezonálni. Életünket stílusosan élni: talán ez volt a filmjeik legfontosabb "üzenete" akkor és nekünk. És ez az üzenet egy szocialista és tenger nélküli ország eszmélődő fiataljának a filmjeikben feltűnő kulisszák (rengeteg fény, rengeteg tenger, rengeteg kávéházi terasz, rengeteg sportautó stb.) miatt meglehet, még rátett egy lapáttal. Ugyanakkor mostanra már jóval magunk mögött tudjuk az eszmélődés, a stíluskeresés időszakát. Lettünk, váltunk valamilyenekké. Ám amikor leülök egy-egy Delon vagy Belmondo elé – jómagam egyébként tegnap az 1960-as Ragyogó napfénnyel adóztam – nem csupán a filmet nézem és látom. És ez nem egyszerű nosztalgia, mert nem jár sóvárgással az iránt, ami elmúlt, sokkal inkább virtuális időutazás az előttem és a bennem pergő képek párhuzamában. Olyasmi, mint amikor a csillagászok valamely távoli galaxis fényét befogva, annak keletkezéstörténetére pillantanak. A galaxis itt saját identitásunk.

Na de ilyet, hogy Te meg pont a Kalandorokra estél be annak idején! Veled ellentétben szintén azok közé tartozom, akik nagy élményként tartják számon. Rám gyakorolt hatását így utólag abban látom, hogy fiatalként, de még a gyermekkor közelében, az ember hajlamos idilli világokban gondolkodni, ahol az élet játékként és kalandként valósítható meg, távol tartandó a nyers és brutális felnőttesdit. A három hős ebbe az illúzióba bonyolódik bele, és persze miatta buknak el. És szerintem az alkotásnak (rendező: Robert Enrico) igenis vannak esztétikai érdemei. A lány figurájának szimbolikuma például ritka finoman került kidolgozásra. Egyszerre erotikus és érinthetetlen (egyik férfi sem kapja meg), halála után pedig helyet cserél a mélyből felhozott kinccsel. Egyébként meg a mackós Ventura és a fiatal, kirobbanó Delon remek párost alkotnak. Persze az utóbbi hal meg, és az előbbi marad magára abban a monolitikus, magányos erődben, ami eggyé vált a szigetével. Zseniális helyszínválasztás a végkifejlethez.

@beszélő név: "Életünket stílusosan élni: talán ez volt a filmjeik legfontosabb "üzenete" akkor és nekünk." Pontosan. Egyébként is szinte teljesen egyetértek mindazzal, amit írtál. A "szinte": sajnálom, hogy nem derült ki, ötvenegynéhány éve rám is nagy hatást tett a film, hiszen ezért emlékszem rá (ha részleteire nem is, de a film egészére, arra a Delonra, az élményre ma is. Más kérdés, hogy ma hogy hat (nem hat) rám. Valamint: Bár együtt emlegetjük őket, szerintem Belmondo jobb színész volt, gondoljunk a Kifulladásigra vagy akár a Riói kalandra. Legalább annyival jobb, mint Godard Enricónál. De az objektíven nehezen meghatározható művészi értéknél szubjektive fontosabb, hogy egy alkotás egy adott pillanatban hogy hat az emberre, mit jelent számára.

Utána néztem ennek a filmnek a témájára, láttam, de kimosta a fejemből az idő. Egyébként se krimit, se thrillert, se kalandfilmet nem nézek jelenleg. A fiatal éveim által preferáltak az új hullámos filmek voltak. Anno a Ragyogó napfényt is láttam, de az érdeklődésem fókuszába nem került.
Egyébként aranyos bácsikák vagytok ezekkel az emlékezésekkel. A nők persze az ikonikus szépfiút temetik, amikor pergetik az emlékezetüket. Talán rást kivéve nem is egyedül ültetek a moziban.

Mire jó a net! Rászántam egy kis időt és az Arcanum segítségével egészen pontosan belőhető, mikor vetted igénybe a Delon és társai kínálta "terápiát". Nos, 1968 január 25. (csütörtök) és 31. (szerda) között ment a film a Május 1. moziban fél 9-től, háromnegyed 11-től és 1-től. Mindebből következően a kiheverendő csalódás könnyen lehet, hogy a vizsgaidőszakhoz kapcsolható. Emlékszem, hogy én a televízióban láttam először, azaz fekete-fehérben (pedig itt fontosak a színek), gondolom, a hetvenes években valamikor.

@beszélő név: :)) Hálás köszönet. Tényleg nem emlékszem, de lehet. Elsőéves egyetemista voltam történelem-orosz szakon, és bár szinte mindent töröltem a memóriámból, de lehetett egy balul sikerült ószláv nyelvészeti vizsga. Abban viszont biztos vagyok, hogy az 1 órai eladást láttam.

Talán még nem utáltatok ki, és amit el akarok mondani nem fáraszt benneteket.
@beszélő név:csodás kutatása indított arra , hogy mi a véleményem a mesterséges intelligenciáról, tehát
nagyon üdvös, hogy már a segítségével mindent ki tudunk kutatni, nincs menekvés/ebben az Arcanum is jeleskedik/
viszont az érzelmi, tudati mozgásokat nem minden esetben lehet lemodellezni. Az absztrak gondolkodásra szerintem nem képes, a feltételes reflexet be lehet gyakoroltatni, de azt a pillanatot, amikor az AHA élmény eljön
egy ember gondolkodásában sohasem fogja lemodellezni. Aljas és embertelen alkalmazása is van, de a magasabb IQ-val
megáldott embereken nem fog ki. És azt a büdös életben sem fogja megmondani például, hogy ott a moziban milyen érzelmi hullámvölgye volt rásnak. Néha szeretem, hogy József Attila nem ennek a kornak a gyermeke volt.

@egy nagyi:

Van egy bölcs magyar mondás, miszerint mindennek meg van az ideje, mint tavasszal a piténekl. Atillának is, és Aleinnek is megvvolt.

@rás: "A Kalandorokban a Delon által megformált karakter pontosan megfelel a címnnek: nem csirkefogó, hanem kalandor, öncélúan, bátorságának megmutatásáért keresi a kalandokat; erről szól a műrepülő szenvedélye."

Meg arról, hogy az embernek érzelmileg is fel kell építenie magát. Erről akkoriban nálunk nem sokat beszéltek, nem is tudtunk erről, csak az ösztöneink és az ilyen filmek adtak útmutatást.

Talán én azért látom ezt a filmet másként, mert 8 éves voltam, amikor a faluban megnyílt a könyvtár, és nagyon jó könyvtáros néni volt. A szüleim nagyon szerettek olvasni, és én már a kezdetektől elolvastam azokat a könyveket is, amiket ők hoztak haza. Azokban bizony nem a gyereki agynak szóló írások is akadtak. Így mire ezt a filmet láthattam, már többet tudtam sok mindenről, és más szemmel tudtam nézni ennek az üzenetét is.

Ja, és nálunk a faluban minden filmet megnéztünk, kivéve a tiznyolc éven felülieknek szólókat, és telt házzal működött a mozi. Minden héten két filmet láthattunk, három napig ment egy film.
Már vagy 30 éve nem voltam moziba, nem hiányzik, mert nem szólnak hozzám. A fiatalokhoz szólnak. Kérdés, hogy mondanak-e nekik többet, mint a Kalandorok? Hiszen a világ és az élet egy nagy kaland.

@beszélő név:

Nem csak a niced beszélő. Jobban össze sem lehetne foglalni a Kalandorokat. Köszönöm.

@egy nagyi:

Sajnos egyedül, mert én középiskolásként is hetente legalább egyszer voltam két moziban egy nap. A belvárosban közel volt egymáshoz két mozi, ahol délután matinék mentek, és diákbérlettel lehetett jegyet venni. Egyikben kettőtöl négyig, a másikban négttől hatig voltam. A háromnegyed hetes vonattal pedig haza utaztam. Ehhez nem akadtak társak. Rengeteg filmet láttam, és sok már nekem sem jön elő, de vannak szép számmal amikre emlékszem.
Ja, akkoriban magyar szakos tanár szerettem, volna lenni, de nem lettem.:D

@látjátok feleim szümtükkel: na ezt elrontottam, de nincs okom semmi miatt rejtőzködnöm.

sohasem voltam a mozi rabja és egyedül még sohasem voltam moziban. Gimnazista koromban a délutánokat elsétálgattam a Városligetben a jelenlegi férjemmel, utána egy kis tanulás, majd 1óra 1/2 ig olvasás, reggel 1/2 5 kor keltem s átnéztem azokat a tantárgyakat, amelyeket előző nap kihagytam.S most is éjjel tudok a legjobban olvasni.

@Éva Schüttler Tamásné:

Moziba járni pedig nagyon jó volt. A filmek előtt rövid híradót vetítettek, amiből sok információt szerezhettünk, a filmek pedig megadták azt a lehetőséget, hogy ne csak a közvelten környezetünket ismerhessük, hanem a világra is ráláthassunk valamilyen mértékben.Ezért láttam én sok Delon filmet is, igaz már nem sokra emlékszem, csak azokra, amik akkor rögzültek, mert volt bennük valami.
A falunkban 1960 körül nyílt a könyvtár, de sok ember nem ért rá olvasni a sok munkától, meg igénye sem volt az olvasásra. Én nagyon szerettem olvasni, ezért alakult az elkézelésem is, de nem indult együtt akkor magyar-történelem szak amikor érettségiztem, így olyan helyre jelentkeztem, ahol ez volt a felvételi tárgya. Aztán végi olvastam a napjaimat egészen nyugdíjig. Este is sokat olvastam, egy időben sokig krimiket, majd egy másik szakaszban Napoleonról amihez hozzá tudtam férni, aztán sok egyéb mást is. Ma már a szemem nem szereti a mesterséges fény melletti olvasást.
Egyébként érdekes, de a későbbi párom is szerette a mozit, egyetemistaként sokat jártunk diákoknak szervezett vetíttésekre. Ilyen alkalommal láttuk a Homok asszonyát. Ezt később el is olvastam többször.

@látjátok feleim szümtükkel: :)

Egyébként biztos bennem van a hiba. Most olvastam a Magyar Narancs Delon-nekrológját, amely szerint, ha egy Delon-filmet nézünk meg, az a Kalandorok legyen.

@rás:

Nincs benned hiba, pont jó vagy ahogy vagy. Más az ízlésed, és azért, mert megpróbáltalak/tunk meggyőzni, hogy ez nagy film, nem kell hátra arcot csinálni. Ha neked nem nagy film, attól még a nap nem esik le az égről, mint ahogy attól sem esett le, hogy mások szerint nagy.
Azért ez a film többszöri megnézés után árulja el a titkát. Ezt magam tapasztaltam. Fiatalon láttam első alkalommal, és csak korosodván láttam meg igazi valójában. Ráadásul a tévében. Akkor, amikor már megtapasztaltam milyenek a férfi és női kapcsolatok.
Vannak filmek, amiket sokszor meg kell nézni, ahogy vannak könyvek is, amiket sokszor el kell olvasni.

Még egy kicsit a Kalandorokról. Szerintem ez a film a színészektől nagy, mert nem produkálják - jétszék túl - magukat, csak magukat adják. Az emberek sem alakítanak egy-egy kapcsolatban. Ez technika, a "spontán alakítás" kelthet olyan érzetet, hogy ez nem egy jó, és nagy film.

@látjátok feleim szümtükkel: Nincs szó hátraarcról. Fiatalon megragadott, ezért is ragadt meg - amúgy szita - emlékezetemben, most meg nem. Van ilyen.

Szerintem nem ér ez a film ilyen kiterjedt diskurzust. 50 év múlva majd a mindig ismétlődő sztorik gyűjteményében felbukkan, új művészi/ ipari/ technológiával eladják az újszülötteknek.

Jó éjt Nektek, vigyázzatok magatokra ebben a hőgutában.

@Éva Schüttler Tamásné:

Pontosan, mert minden vicc az újszülöttnek új. Meg a nem vicc is. Ha van unokád, próbáld csak ki rajta.
Viszont ha nem mondjuk ki, írjuk le a szavakat, akkor 50 év múlva csak az okos telót tudják majd nyomkodni utódaink.

@látjátok feleim szümtkükkel: a szavakat ,ha őket érdekli ki tudják nyomtatni a különböző eszközeiken. Nem írom le a mostani és következő generációkat.Hogy az okos telón milyen pazar lehetőségek vannak egy csomó dolog hozzáféréséhez, kérlek írdd le, hogy Te egyáltalán mit gondolsz erről. Nekem csak azért nincs, mert ujjal kell használni. Jobb szeretem a laptopot és az egeret használni.
A vejemtől, lányaimtól, unokáimtól sokat
tanulok ezekről a kérdésekről.

S a szüntelen kíváncsiságom nem hagy még
egyelőre bezárt, morgó vénasszonnyá lennem, ami a filmet illeti, hány történet van , s abból hánynak születnek
új adaptációi, és nem minden filmet lehet digitalizálni, s kérdés, ha a film
elnyűvődik a róla való diskurzus hány emberöltőt bír ki.

@Éva Schüttler Tamásné:

Chaplin mennyit diskurzust bírt ki eddig? Ismerik a mai fiatalok? Általában nem. Az információ választék igen nagy mértékben megnőtt, honnan tudhatják a mostaniak, hogy mit és hol érdemes keresni, olvasni, ha senki nem modja el neki? Ők elmondják a mostani tudnivalókat nekünk, mi miért ne tegyük a régiekről ugyan ezt?
Bízom benne, hogy diskurzusunkat Delonról fiatalok is olvassák, és érdeklődésüket felkeltette a személye. Ők szerencsések, mert lehhetőségük van a múlt - a mi fiatalkorunk - szemmel láttására, nekünk nem volt ilyen lehetőségünk, csak az árokparton beszélgető szomszédok szava, kezdetben a néma filmek, a könyvek, újságok és később ( mire megvénültünk ) a modern eszközök( utóbbiak azonban széles rétegekhez csak korlátozottan jutnak el ). De mi az őseink, szüléink életébe nem láthattunk bele, mint a mostani gyerekek.

@látjátok feleim szümtükkel:utálom a Bulldogot, és valakitől kérdezd meg, hogy ki az a Wanda.

Egyébként nem minden szülő életébe jó belenézni. Nekem fura az ízlésem nem szeretem a szépfiúi karaktert, és különben is tojok Deloinra.
Kérlek ne válaszolj, én nem unatkozom ennyire.

@Éva Schüttler Tamásné: Nem nekem írtál, de most muszáj beavatkoznom. Érdekes megközelítés, hogy magadnak fenntartod a lehetőséget (jogot?), hogy folyamatosan kifejtsd a véleményedet, majd ugyanezt megvonod a vitapartnertől. :(

@,rás: igazad van, nem ilyen a természetem, de már betege vagyok ennek a hőgutának, és tegnap be kellett jönnünk Pestre, amit ilyen melegben kiváltképp nem szeretem. Egyébként az öregség nem mindig tudja türtőztetni magát, ha a párja részéről hetek óta az én vicces megfogalmazásom szerint a pisi szimfóniát adja elő. Ami pedig látjátok feleim szemtükkel illeti bocsánatot kérek, ha durva voltam, de ezeket a kérdéseket csak nagyon hosszú, majdnem kis esszében tudnám kifejteni.
Ami pedig Wandát illeti, már az életünk része , csak az a baj, hogy rájövők , hogy mikor ostoba, mert csak programozva van, amint valamit kérdezel, ami életszerű lenne,leblokkol./MI/

@Éva Schüttler Tamásné:

Szókimondás nem durvaság. Az igazságot meg tudni kell elfogadni. Egyébként én szívesen olvasgatnék kis esszéket tőled. Tudod a vén/jó pap is hóttig tanul, én ugyan nem vagyok pap, de szívesen tanulok.

@Éva Schüttler Tamásné:

Üst be a keresőbe a vanda szót, előjön egy olyan ablak ami erről szól, elég jó tájékoztatást ad a működésről.

@látjátok feleim szümtükkel: kedves vagy, hogy megengedő vagy velem.
Ami pedig Vandát illeti a mindennapi gyakorlatban már találkoztunk vele. Elolvasva a működését nagyon uncsi kétváltozós válaszokat képes csak elfogadni, hálistennek az emberi elme nem ilyen egyszerű. Egyébként nem szeretnék hosszabban itt rásnál erről filozofálni. Engem már nagyon régóta foglalkoztat ennek a kérdésnek az áldás és átoknak a dilemmája. Tehát nem a használati utasítás felől tudnék beszélgetni. Egyébként jó egészséget Nektek, és nem szeretnék rás türelmével
visszaélni, itt a blogján.