Lublin, a Brama Grodzka nevű régi városkapu épületében működő NN Színház. Szimpatikus, harmincas fiatalember, Bartosz, mesél és vezet. Otthonosan vezet egy világba, ami már évtizedekkel az előtt megsemmisült, hogy a fiatalember megszületett volna. A Grodzka Kapu egykori másik neve a Zsidó Kapu volt, itt lehetett átjutni Lublin keresztény negyedéből a zsidó negyedbe. 1939-ben Lublin 120 ezres lakosságából 45 ezren zsidók voltak. A németek nem csak őket irtották ki, hanem megsemmisítették az egész zsidó negyedet is; a kapun túl ma hatalmas, üres térség van, parkkal nagy forgalmú úttal, parkolóval. Amikor az avantgárd NN Színház a 90-es évek elején beköltözött a Grodzka Kapuba, tagjai minderről semmit sem tudtak. Aztán megjelent egy hölgy, Amerikából jött, és elmesélte, hogy őt hároméves korában ebben az épületben rejtegették, így élte át a háborút. És az NN Színház fő profilja attól kezdve a lublini zsidó világ feltárása, dokumentálása és megjelenítése lett. A valaha volt, a „nincs” megjelenítése. Annak tudatosítása, hogy vannak szomszédaink, akik hiányukkal vannak itt. Polcokon sorakoznak az egykori zsidó negyed utcáinak, házainak dossziéi, bennük folyamatosan bővülve minden adat az egykori tulajdonosokról, lakókról. És fényképek a zsidó negyedből, majd a zsidó gettóból; több mint kétezer negatívot találtak pár éve egy ház padlásán. Arcok. A dossziék, a workshopok, a performanszok anyaga fenn van az interneten is.

Egy órája Spiró György üvöltve hajtott el, amikor interjút kértem tőle Kertész Imréről: "Nem veszek részt ebben a cirkuszban". Kálmán C. György a magyarnarancs.hu-n higgadtabban közli, hogy ő ebből ki akar maradni, majd (továbbra is higgadtan) elemez és állást foglal. A vitából - a "Kertész-ügyből" ugyanis nem lehet kimaradni. Legfeljebb be lehet vallani, hogy "nem értem", hogy "zavarban vagyok". És persze lehet dúródóraként (az Országgyűlése Kulturális Bizottságának elnöke) tiltakozni, amiért egy ilyen nemmagyar, egy "Imre Kertész" magyar állami kitüntetést kap. Noch da zu: a szent Szent Istvánról elnevezve. Na és még neki lehet menni Schmidt Máriának - de ez, ahogy az orosz mondja, "a közepesnél kisebb élvezet".

"Az, hogy a különféle eredetű és árnyalatú zsidógyűlölők ebben az esetben mit gondolnak, számunkra intellektuálisan közömbös, habár morálisan visszataszító. De a cél – az antiszemitizmus föllobbanásának elkerülése – ebben az esetben se szentesíti az eszközt: Izrael gyalázatos imperialista háborújának mentegetését vagy trivializálását."

Lelkes és lelkiismeretes TGM-fanként ezt is elolvastam, és szinte mindenben egyetértek vele. Valami azonban nagyon hiányzik fejtegetéséből. Az az apróság, hogy a Hamász - valamint támogatói - akárcsak Izrael megalapításától fél évszázadon át minden palesztin mozgalom, évtizedeken át minden arab állam a "zsidók tengerbe szorítását", Izrael felszámolását tekintette céljának.

Tamás Gáspár Miklós írása a hvg.hu-n

1./ Hősök tere (a Szépművészeti Múzeumba megyünk, a hamarosan záruló - nagyon jó - Toulouse-Lautrec kiállításra), magyar hősök emlékműve. Az emlékmű vaskerítéséhez temetői fakereszt rögzítve, rajta a felirat: "Itt nyugodjon Petőfi Sándor (1823-1856), a nemzet hőse!" Aztán legfelül még észreveszek egy halványabb feliratot: "Népakarat".(Közben kaptam képet róla Havas Katitól. Kösz.)

2./ Az idei Szigettel eddig csak Gerendaiék új, nagyképű elnevezése volt a bajom: "Sziget Fesztivál Köztársaság" - no meg az egyik rádióban (Klubrádió) folyton hallható reklám, amely arra akar rávenni, hogy légkondicionált taxival menjek a Szigetre. Nem tehetek róla, élemedett korom ellenére nemcsak smucig, hanem romantikus is vagyok: nekem valahogy nem fér össze a Sziget-feeling a taxival. (Amúgy nekem mindegy, már aligha megyek ki.) Szóval pár órája máson is felhúztam magam: a fellobogózott Margit hídon. Először csak találgattam, hogy miért vannak kint a főváros (ronda) zászlai. Aztán felfedeztem, hogy a dupla zászlók egyike a Szigeté (eléggé seszínűek). Vagyis már nemcsak üzleti vállalkozás, hanem hivatalos, állami (na jó: önkormányzati, fideszes) rendezvény lett a Sziget. Aztán jobban megnézve még valamit észrevettem, a Sziget-logó alatt a feliratot: "The Island of Freedom". Tarlós istván és a City Taxi védnökségével.

A rendszer egyenszilárd: tévképzetekkel küzdő, pszichopata miniszterelnök, simlis nemzeti fejlesztési miniszter, ostobasága folytán rasszista gyanúba keveredő "emberi erőforrás" (brrr!) miniszter. (A sor persze folytatható lenne, de minek.) Szóval Balog Zoltán, aki szerint a magyar cigányokat 1944-ben Ausztriából vitték haláltáborokba, ez nem a magyar állam felelőssége. Emberierőforrás szemmel láthatólag nem tud róla, hogy 1944-ben már hat éve nem létezett Ausztria nevű állam, az a Német Birodalom része volt. Vagyis amikor - sok zsidóhoz hasonlóan - a magyar csendőrség volt osztrák területen lévő munkatáborokba induló - magyar - vonatokra rakta fel a cigányokat, azzal bizony a náciknak szolgáltatta ki őket, és a rabszolgamunka csak közbeeső állomás volt a megsemmisítéshez vezető úton. Ezzel az erővel ez a hülyén cinikus ember azt is mondhatná, hogy Auschwitzért a lengyelek felelősek...

Balog Zoltánról tudni kell, református lelkészként Orbán Viktor "lelki vezetője" volt, így lett - az emberarcú orbánizmust megtestesítő - államtitkár, majd miniszter. Világos?

„Hárommillió ember, köztük 850 000 gyermek él ma Magyarországon létminimum alatt...” hangzott el Orbán Viktor szájából 2007. november 4-én. Hét évvel később, 2014-re a létminimum alatt élők száma több mint 50 százalékkal megnőtt, a mélyszegénységben élő gyermekek száma pedig a populáció 10 százalékát is meghaladta. Ez a megdöbbentő növekedés az elmúlt 4 évben következett be, pontosan az alatt az időszak alatt, amióta Magyarország miniszterelnöke ismét Orbán Viktor.

A KSH 2010-től nem adja közre a létminimum alatt élők számát, illetve nem végez ilyen irányú számításokat, de léteznek becsült adatok, és egy-két kutatóintézeti felmérés. Ezek szerint: 2010-ben 3,7 millió magyar élt a létminimum alatt, 2012-re 4,6 millió, 2013-ra 4,8 millió. Ez a soha nem látott növekedés akkor következett be, amikor Európa legtöbb országa kezd kilábalni a 2008-as gazdasági válság következményeiből."

A részletes elemzés itt olvasható

"The American diplomat Richard Holbrooke pondered a problem on the eve of the September 1996 elections in Bosnia, which were meant to restore civic life to that ravaged country. "Suppose the election was declared free and fair," he said, and those elected are "racists, fascists, separatists, who are publicly opposed to [peace and reintegration]. That is the dilemma." Indeed it is, not just in the former Yugoslavia, but increasingly around the world. Democratically elected regimes, often ones that have been reelected or reaffirmed through referenda, are routinely ignoring constitutional limits on their power and depriving their citizens of basic rights and freedoms. From Peru to the Palestinian Authority, from Sierra Leone to Slovakia, from Pakistan to the Philippines, we see the rise of a disturbing phenomenon in international life -- illiberal democracy.

Orbán Viktor nagyívű tusványosi beszédében eltemette a liberális demokráciát, és – gazdasági sikereikre hivatkozva – a liberalizmussal semmiképpen, és demokráciával is csak legfeljebb részben vádolható Szingapúrt, Kínát, Indiát, Oroszországot és Törökországot nevezte meg követendő példaként. Mivel a valóság – a lehetőségekhez mérten – tényszerű értelmezése ősi konzervatív erény, ezért úgy gondoltuk, hogy esetleg érdemes lenne ezeket az elképzeléseket a valóság tágabb értelembe vett rendszerébe helyezni, és mintegy objektívan elemezni. Ezen írásban erre teszünk kísérletet, úgynevezett adatokra hivatkozva.

Elemző cikk a Kitekintőn

Bármilyen hajmeresztő, fontos, amit Orbán Viktor Tusnádfürdőn mondott. Fontos, mert a jövőnkről van szó. Amelyet Orbán Viktor egyre inkább az Európai Uniótól elszakadva, Ázsiában képzel el. Mint kifejtette, ma a világ azokat a rendszereket próbálja megérteni, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek. Az elemzések sztárjai – mondta – Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. „Megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világ-versenyfutásban” – jelentette ki a miniszterelnök-pártvezér.

az Átriumban. Nagyon szórakoztató színi előadás (Stohl zseniális) -- és politikai demonstráció. Jegyek már csak szeptemberre kaphatók.