Gyarmati Fanninak hívták -- ismerték. 102 éves volt, hetven évvel élte túl Radnótit. 1926-ban, 14 évesen ismerkedett meg a nála három évvel idősebb Radnótival, "romantikus" körülmények között: ugyanahhoz a matematikatanárhoz jártak korrepetálásra. 1935-ben házasodtak össze; a többi irodalomtörténet -- és magyar történelem.

Gyarmati Fanni soha nem írt visszaemlékezést, tévében, rádióban nem nyilatkozott Radnótiról, nem ment el a költő nevét viselő intézmények ünnepségeire. Gyönyörű emberi tartás: tudni, hogy az engem körül vevő tisztelet, szeretet valójában nem nekem szól. Egyetlen egyszer, 1962-ben adott interjút egy bori túlélőnek. Gyarmati Fanni "csak" volt. Ferencz Győző irodalomtörténész, a Radnóti Miklós élete és költészete című monográfia szerzője nyilatkozta tegnap: "Az a tudat, hogy Radnóti özvegye él, hosszú évtizedek alatt önmagán túli jelentést kapott, Gyarmati Fanni a nyilvánosság előtti hallgatásával nemcsak férje emlékét tartotta ébren, hanem felhívta a figyelmet a fasizmus áldozataira és arra is, hogy a fasizmus bármikor visszatérhet."

Régóta tudjuk, hogy a politikusok közt (is) bőven vannak gazemberek – már ha gazemberségnek tartjuk a törvények és az (azokkal nem mindig rímelő) erkölcsi normák áthágását. Sokakkal ellentétben én viszont nem hiszem, hogy minden politikus ab ovo gazember, akit a saját gyarapodásán kívül nem is vezet más. Ebben az értelemben (és csak ebben az értelemben!) Orbán Viktort se tartom gazembernek, mert azt gondolom, hogy ő elsősorban egy (hamis) vízió megszállottja, ezért akarta/akarja bármi áron a hatalmat, és az ő, valamint családja és baráti köre – meg a „szpáhi birtokokkal” magához láncolt országos Fidesz-hálózat – vagyoni gyarapodása csak melléktermék. Amúgy persze kellemes „melléktermék”.

Azt olvastam valamelyik újságban, hogy az MSZP köreiben azért is keltett általános döbbenetet a Simon-ügy, mert róla gondoltak volna utolsóként ilyesmit. Milyesmit? Hát hogy – a rendelkezésemre álló információk alapján prejudikálva, semmibe véve az ártatlanság vélelmét – vesztegetésből halmoz fel vagyont és azt eltitkolt külföldi számlán kamatoztatja. Amely „döbbenetből” az is következik, hogy feltételezésük/ismereteik szerint amúgy van jó néhány olyan párttársuk, akiről ezt hajlamosak feltételezni. Végül is van Hunvald- meg Hagyó-ügy. És volt Zuschlag-ügy.

1946. február 1-jén kiáltották ki a (második) Magyar Köztársaságot. Egy 2005-ös országgyűlési határozat a köztársaság emléknapjává nyilvánította ezt a napot. 

A köztársaság kikiáltása 1946-ban egyértelmű elhatárolódást jelentett a múlttól. A törvényjavaslatot a kormánykoalíció nevében a parlamentben előterjesztő Sulyok Dezső kisgazdapárti politikus a többi között a következőt mondta:

 „Az Egyesült Nemzetek bennünk még ma is azt látják, hogy mi voltunk esztelen, lelkiismeretlen és ostoba vezetőink intézkedései folytán az utolsó ország, amely a hitlerizmus mellett kitartott. Hiába mondjuk, hogy mi radikálisan megváltoztunk és a tegnapi félfasiszta vagy fasiszta rendszerű államból demokrata állammá alakultunk át, ezt szavakkal bizonyítani és erősíteni nem elég, ezt tettekkel kell bebizonyítanunk. Egy ilyen cselekedet, amely az egész világ felé félremagyarázhatatlanul dokumentálja a mi demokratikus elszánásunkat, a köztársasági államforma törvénybeiktatása.

Nekünk be kell bizonyítanunk kifelé, a világ felé, hogy a múlt után nemcsak betettük az ajtót, hanem be is falaztuk. Nincs közöttünk senki, aki ha a tisztességes magyar névre igényt tart, a múltat visszakívánná. Nem volt ebben a múltban a magyar nép javára semmi jó, nem volt ebben az ország egyeteme számára semmi értékes, nincs ebben a vonatkozásban – hangsúlyozom: ebben a vonatkozásban – semmi olyan, amit érdemes volna átmenteni a jövőre. Így tehát, amikor a köztársasági államformát ilyen imponáló módon, egyhangú elhatározással iktatjuk törvénybe, elsősorban az Egyesült Nemzetek felé akarunk tettekben megnyilvánuló dokumentumot adni arra vonatkozóan, hogy igenis demokraták vagyunk és nem is akarunk mások lenni, mint demokraták.”

www.pacsirtaradio.hu

a Facebookon

Bővebben róla: itt

Gyimának

Mielőtt belefognék ebbe a hosszúnak ígérkező írásműbe, íme a végkövetkeztetésem:  Ukrajna a soros áldozata a kelet-európai rendszerváltással, a – tévesen kommunistának is nevezett – szovjet birodalom összeomlásával elszabadult – tévesen szabadságnak is nevezett – nacionalista őrületnek. Valamint a nagyhatalmi hülyeségnek, rövidlátásnak, önzésnek.

Lírai személyesség

1991 tavaszán azzal jöttem haza Ukrajnából, hogy hónapokon belül patakokban fog átfolyni a vér Záhonynál. Ijesztő volt a hangulat. Ijesztő volt számomra, aki ruszofil, sőt „szovjetofil” voltam. Ekkor éppen túl (és innen) voltam kommunista illúzióimon, és egyáltalán nem a brezsnyevi, s még csak nem is a – végnapjait élő – gorbacsovi szovjet államot szerettem, hanem egyetemi éveim szovjet (orosz, ukrán, üzbég, örmény stb.) társait, barátait. „Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy” – ahogy a szovjet himnusz magyar szövege mondta. (Igen, tudom, hogy mennyire voltak szabadok, és hogy hogyan kovácsolta a frigyet Nagy-Oroszország – Szergej Mihalkov 1943-ban született szövegében ugyanis így szerepel: Velikaja Rusz – Great Russia) Szokás szerint kezdek elkalandozni, de hát a dolgok összefüggnek…

A százezer lakosra jutó 333 férfi és 178 női rákhalálozási adatunk messze a legrosszabb Európában. Szerepet játszik ebben sok minden, de elsősorban is a diagnosztika és a kezelés minősége. A daganatok gyógyításának elemi feltétele a korai felismerés. Az e tekintetben kulcsszerepet játszó CT- és MRI-készülékek száma Magyarországon egyharmada az európai átlagnak. Görögországban ötször, illetve hétszer több a korszerű készülék, de például Szlovákiában is kétszer annyi, mint nálunk. Összesen három OECD-országban – Magyarországon, Görögországban és Portugáliában – volt 2012-ben alacsonyabb a jóléti (idetartozik az egészségügy is) kiadások reálértéke, mint 2007-ben. Ezen belül Magyarország az egyetlen, ahol e kiadások részaránya a GDP-ből alacsonyabb volt, mint 2007-ben.

Halálosztogatók -- a Népszabadság írása

És egy kis "demagógia" -- tőlem: a Kossuth tér átépítése, hogy olyan legyen, mint az 1944-es német megszálláskor legyen 25 milliárd forint. Lásd még: stadionok, emlékművek, templomrekonstrukciók...

Annak a szánalmasságában is veszélyes Rétvárinak igaza van: Marx még ma is nagy ellenfél.

Forrás

„Miből áll össze az, akivé (még) formálódsz? Persze abból, ami történik veled. Aztán abból, amit megismersz az időben távoli vagy közelebbi eseményekről. Aztán abból, amit a térben-időben végbemenő lehetőségekről elképzelsz. Mindezekből együttesen alakul az, ami mindezeken túl van,aki vagy. És az időben-térben korlátozhatatlan kalandozásokban érzékelhető a kapcsolódások hálója, amelynek milliárdnyi pontján ugyanaz történik meg másokkal.

    Sok év telt el, amíg a meghitt tudás érzetét keltette fel benne az a felismerés, hogy a sorsa nagyon sok ember sorsával, ismertekével és ismeretlenekével van összekapcsolva. Szereplője lehet akár egy másik ember álmának is. Így hívódtak elő benne az időt és teret átmetsző események, amelyek részesének tekinthette magát – akár sokáig nem is tudva róluk. Ha már nem tudod, mi az emlék és mi az, ami történik, ha nem teszel különbséget a között, hogy veled történt-e meg vagy birtoklod, ha elválaszthatatlan a tekintetedtől, a mozdulataidtól, az érzéseidtől, akkor mondhatod magadénak, ha nem is veled történt meg, miközben az, ami eddig csak hozzád tartozott – ugyanígy – mások tulajdonává lényegül át.”