page.jpg

Szerző: rás  2020.10.28. 00:01 Szólj hozzá!

Címkék: Máté

Néha felteszem ezt a dalt, és, gondolom,  mindig Pete Seegerrel.. Szeretem. Ma a Spotify egy daily mixe kezdődött vele.

Szerző: rás  2020.10.24. 17:30 Szólj hozzá!

Sok hülyeség hangzik el a vasárnapi szerencsi (központú) képviselőválasztás kapcsán. Ideje, hogy rendet tegyek.

Az eredmény ismert: a Fidesz jelöltje - a balesetben elhunyt korábbi képviselő lánya (Koncz Zsófia) - nyert pár százalékos különbséggel az egyesült ellenzék jelöltjével, egy jobbikossal (Bíró László) szemben. Nem kell mondani, hogy a Fidesz krumpliosztástól a médiakampányig mindent bevetett. Nem azért, mint néhány alulinformált "újságíró" írta, mintha ezen múlt volna a parlamenti kétharmada (érdemben nem múlt rajta), hanem, mert nem akarta, hogy folytatódjék a tavaly őszi lendület, a teljes ellenzéki összefogás.

A Fidesz médiakampányában nagy hangsúlyt kapott, hogy Bíró - rendes jobbikosként - antiszemita. Pontosabban: régebben tett antiszemita kijelentéseket, de már "megbánta", spongyát rá. Az, hogy a Fidesz ez ügyben farizeus, máskor maga is szívesen játszik rá a magyar nép egy részében kétségtelenül meglevő - nyílt vagy látens antiszemita érzelmekre (lásd Soros kampány), az egy dolog. Ami fontosabb: ezen a térfélen - ún. "baloldal" - viszont komoly lelkiismereti válságot okozott, hogy össze lehet-e fogni "nácikkal" (aka Jobbik), vállalható-e közös jelöltként egy ilyen ember. Lehet, hogy emiatt nem mentek el jónéhányan az ellenzék potenciális választói közül szavazni.

Számomra teljesen érdektelen (igaz, nem vagyok szerencsi választó), hogy Bíró valójában mit gondol a zsidókról. Távlatilag ennél érdekesebb, hogy vajon mennyire őszinte Jakab Péter (jobbikos pártelnök) néppártosodási programja, jobbszélről a középre navigálása, de most - 2022-ig - ez se igazán fontos.

Engem az érdekel, hogy lehetne elzavarni Orbánékat (öncenzúrát gyakoroltam, és kihúztam, hogy hova). Tiszteletreméltó baloldali és/vagy liberális barátaim/felebarátaim! A Jobbik nélkül sehogy! Két dolgot tudomásul kéne venni: 1./ Különböző okokból - "történelmileg így alakult" - ma Észak- és Kelet-Magyarországon a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt; 2./ ennek a pártnak a tagságát és vezetőit nem mi választjuk ki. 

Bíró László nem azért lett az ellenzék közös jelöltje, mert antiszemita, hanem mert a tavalyi választáson ő volt a messze legtöbb szavazatot kapott nem-fideszes jelölt. Kényszerhelyzet. És nem morális, hanem politikai kérdés. A kettőnek - sajnos - nincs köze egymáshoz.

A szerencsi vereség ellenére valószínűleg folytatódik az ellenzéki pártok - nagyon helyesen nem a nyilvánosság előtt zajló - egyeztetése/alkudozása a 2022-es közös jelöltekről, esetleges közös listá(k)ról. És ha igazak a hírek, akkor egy közös programról is. Ami viszont hiba! Mert magát baloldalinak, szociáldemokratának, liberálisnak tételező pártnak aligha lehet közös programja a Jobbikkal (és ebből a  szempontból az is tök mindegy, hogy a Jobbikot nemzeti-konzervatívnak, szélsőjobboldalinak, netán nácinak tartja valaki). Nincs közös értékhalmazuk. Közös érdekük van: elzavarni az országot foglyul ejtő gengszterbandát (még jobb lenne nemcsak elzavarni, hanem börtönbe, munkatáborba rekeszteni őket, de hagyjuk az álmodozást!). 

Még jóval a 2018-as választások előtt az akkor még politikai elemzőként szereplő Karácsony Gergely vetette fel először az ellenzék "technikai koalíciójának" gondolatát, vagyis hogy az adott feltételek - választási törvény, körzetek átrajzolása, médiafölény stb - között a "balliberális oldalnak" a választásokon össze kell fognia a Jobbikkal, amelynek szintén érdeke leváltani a Fideszt. Kapott érte a pofájára. Közismerten elvhű, erényes "baloldali" politikusaink és valóban tisztességes - csak a valósággal köszönőviszonyban sem lévő - értelmiségi megmondóemberek azt már meg se hallották, hogy K. G. azt mondta, ennek a "koalíciónak" egyetlen programja legyen: parlamenti többséghez jutva módosítani a választási törvényt, tisztességessé tenni az egyéb feltételeket, és azután, kb. egy év múltán, a parlament feloszlatja önmagát, és új választásokat írnak ki, ahol már tényleg demokratikus körülmények között külön-külön (vagy érték- és programalapú koalícióban) versenghetnek egymással a pártok (köztük a Fidesz - vagy utódpártjai). Szerintem 2022-ben se lehet másról szó. Lehet persze "eltartott kisujjal" politizálni (valódi politikát csinálni nem!) - de akkor biztos, hogy marad Orbán.

(Lukács György A bolsevizmus mint erkölcsi probléma című 1918-as írásában azon elmélkedett, hogy lehet-e, szabad-e Belzebúbbal kiűzni az ördögöt.)

Szerző: rás  2020.10.12. 19:10 14 komment

Címkék: politika választás ellenzék 2022 megmondóemberek

A második történetben leírt vlagyimiri esemény előtt pár hónappal vagyunk. Koncz Zsuzsa koncert a Balatonnál - talán Földváron. 1969 nyara. A csúcspont - valójában az egyetlen, amire emlékszem az egészből - a "Ha én rózsa volnék..." kezdetű dal; akkor hallottam először. (Azóta egyfajta ellenzéki himnusz lett belőle, különös tekintettel a zászlóra, amely nem lenne játéka mindenféle szélnek. És már nem szeretem annyira.) A dalnak óriási hatása volt.

Megfejthetetlenül hülye az emlékezet. Legalábbis az enyém, mert alapvetően rossz a memóriám. A dalon, a hangulaton kívül arra emlékszem még, hogy valakinek elmesélem. Hogy kinek, arra nem. Azt mesélem, hogy az első versszak az csak egy banális szerelmes dal, de aztán jön, az ablak ("akkora nagy lennék, hogy az egész világ láthatóvá váljék"), a kapu ("akárhonnan jönne, bárkit beengednék") - ezek már igaz Bródy-szövegek; na de a csúcs az az utca: "És ha engem egyszer lánckerék taposna, alattam a föld is sírva beomolna." Nem egész egy évvel voltunk a "testvéri tankok" prágai bevonulása után.  (És hát persze ütött a befejező, a zászlós versszak is.)

 

Így emlékszem, legalábbis. De egyáltalán nem biztos, hogy akkor történt, lehet, hogy egy vagy két évvel később. Most ugyanis megpróbáltam utánanézni a dolognak, és azt találtam, hogy az 1973-as Jelbeszéd című Koncz-lemezen volt rajta először - ettől persze még íródhatott (és éneklődhetett) sokkal korábban is. De nem ez az érdekes.

Öt évtized múltán, egy (két?) rendszerrel errébb, megöregedve, "megbölcsülve", teljesen világos, hogy ez a dal szimptómája volt bő két évtizedes kognitív disszonanciámnak. Rendületlen hittel bíztam egy eszmében, amelynek - hogy úgy mondjam - megtestesülése volt az a "szocialistának" nevezett rendszer. Annak tartottam, annak kellett tartanom. Ugyanakkor nem voltam teljesen hülye és vak, tehát láttam, értettem azokat a tényeket, amelyek arra vallottak, hogy mégse. Elfogadtam, hogy két ideológiai-politikai-társadalmi rendszer van a világon, és ha ez így van - így volt -, akkor nem kétséges, hogy melyik oldalon állok. Amit tehetek, az annyi, hogy próbáljam belülről megváltoztatni - közelíteni az eszméhez. A lelkiismeretem tulajdonképpen tiszta, mert soha semmi olyasmit nem tettem, nem mondtam, amit ne vállalnék, és mindig elmondtam a véleményemet, amit nem mindig szerettek. De az eszemre nem lehetek büszke.

Egyébként nagyon szeretem e dal eredeti népdalváltozatát: "Megkötöm lovamat szomorúfűzfához..." Sokszor énekeltem tábortűznél.

***

A sorozat előző darabjai:

Guantanamera

Keresem a szót

Szerző: rás  2020.10.10. 21:26 4 komment

Címkék: szocializmus Koncz Zsuzsa Csehszlovákia

Az ember ránéz a naptárra, az van odaírva, hogy Koppány. és akkor persze nem István király pogány ellenfele jut eszébe. És igazából nem is Koppány...

Szerző: rás  2020.10.07. 20:40 Szólj hozzá!

"Don Ricardo" nicknéven találkoztam vele a blogoszférában több mint egy évtizede. A híres, szivaros Guevara-kép volt az avatarja. Engem persze Guevara ragadott meg - őt a szivar. Sokáig kommentekben beszélgettünk, aztán találkoztunk is. Nem sűrűn, mert ő az ország másik végében élt. Barátok lettünk. Nem teljesen azonosan láttuk a világot, ő a hagyományos angolszász liberalizmus rendíthetetlen híve volt, én meg... de ez most nem érdekes. 

Tegnap Covid-fertőzés következtében meghalt. (Igen, volt "alapbetegsége" is.) Nyugodj békében, Ricsi!

Szerző: rás  2020.10.05. 12:17 komment

Az ember néha csodákra bukkan. A youtube-on Mihály nap alkalmából Csokonai A reményhez című versét kerestem. És akkor beleütköztem az általam nem ismert Red Bull Pilvaker-be. Nem volt rossz a Csokonai rap változata sem, de a gép ment tovább: Tiszta szívvel,  József Attila. Illetve a számomra szentséges József Attila-vers csak ugródeszka - továbbgondolták mai húszévesek. A kommentelők közül volt, aki a költő meggyalázásának tartotta, nekem nagyon tetszett. Tovább keresgéltem a Pilvaker-klipek között, és rábukkantam arra, ami lenyűgözött: Kosztolányi Hajnali részegségének feldolgozását rapben: 

Utána persze muszáj volt újraolvasnom magát, a Kosztolányi-verset, és meghallgattam a fiatal (még nem modoros) Latinovits előadásában is. 

Szerző: rás  2020.09.28. 22:15 2 komment

Címkék: vers József Attila Kosztolányi Csokonai Latinovits Pilvaker

Az egy dolog, hogy nem emlékszem arra, mi volt tegnap, de hogy már az ötven ezelőtti emlékeim is megbízhatatlanok...

Egészen mostanáig halál biztos voltam benne, hogy ez a Koncz Zsuzsa-dal a Szerelem című ("bakelit")* nagylemezen található, és mi ennek a lemeznek a dalaira buliztunk 1969. október 10-én Vlagyimirban a kollégium 123-as szobájában. 

 

Aztán most kiderült, hogy a Szerelem, Koncz Zsuzsa második nagylemeze, csak 1970-ben jelent meg, akkor ott a Volt egyszer egy lány c. első önálló nagylemeze lehetett - az se volt rossz! -, de ez a dal speciel azon se szerepelt, mert , mint most kigugliztam, kislemezen jelent meg. De az biztos, hogy ott forgott nálunk a 123-asban. Én a 124-esben laktam három orosz sráccal - erről bővebben itt -, a 123-as H. rezidenciája volt (egy másik magyarral és egy orosszal), náluk tágasabb volt, ezért náluk rendeztük a születésnapi bulimat. (Egész biztosan volt bulim a 125-ösben is, ahol orosz haverjaim laktak, és náluk szinte minden este volt buli.) H. mindig nagyon kedves volt hozzám, én nem kedveltem, de ezt képmutató módon soha nem éreztettem vele. Amúgy elég zavaró szituáció - de ez most érdektelen. Meg érdektelen (most) a 125-ös is.  A lemezjátszón a Keresem a szót forgott, és én P-vel táncoltam. Aznap este biztosan nem először, de itt már nagyon összekapaszkodtunk; én még azt is súgtam neki, hogy "szeretlek" (volt bennem kellő mennyiségű alkohol). - "Ne hazudj!" - volt a válasz. 

Szerelem lett, talán ezért is gondoltam, hogy a Szerelem lemez. Attól kezdve minden 10-én elsétáltunk Vlagyimir legelőkelőbb éttermébe, a Nerlbe, ünnepi vacsorára. Útközben - erre is egész világosan emlékszem - egymásba kulcsolt kezünket lengetve az Illés (Bródy) Mákos rétes című számát énekeltük. Aztán, pár év múlva vége lett a szerelemnek, ma már mindegy (naná, hogy nem mindegy), miért... Évtizedek múlva közös munkahelyen találkoztunk össze, jó barátok lettünk, vele is, férjével is, jókat tudunk beszélgetni - de bennem azért ott van egy kis múlt miatti feszély... (Énekelni nem szoktunk.)

* A lemez természetesen már nem bakelit volt, hanem vinyl, de az én hagyománytisztelő korosztályom még évtizedekig bakelitnek nevezte őket.

 

 

 

Szerző: rás  2020.09.27. 22:11 4 komment

Címkék: Koncz Zsuzsa Vlagyimir

Új sorozatot kezdek - egy kicsit a Séta - történetek, egy kicsit az Életcserepek folytatása is. Szerettem azokat is, de egy idő után mindkettőnél elfogyott az ihlet (ami nem jelenti azt, hogy esetleg valamikor ne születnének újabb darabok azokból is). Most valamitől - tényleg nem tudom, mitől, az jutott eszembe, hogy régi (esetleg rég és méltán elfeledett dalokhoz fűződő emlékeket idézzek fel. Nincs oka annak se - vagy valahol mélyen mégis? -, hogy pont a Guantanamerával kezdek. Szeretem, meghat.

A Pete Seeger-lemezt, amin ez a felvétel is szerepel, 1969-ben a Szovjetunióban vásároltam, és rongyosra hallgattam. Minthogy a lemezeimet a kollégiumi ablak alatt tároltam, és ez felül volt, a nyári naptól kicsit meg is görbült. A dalhoz fűződő alapélmény - alapemlék - azonban évekkel korábbi. A kubai forradalommal, Castróval és Che Guevarával kezdődött - ami sokak képzeletét, lelkesedését gyújtotta fel itt is. Fiatalok voltak, forradalmárok, egzotikusak - nagyon mások, mint az itteni bürokratikus rendszer. (Közbevetőleg: Fidel Castro a gerillaharc és az 1959-es győzelem idején még egyáltalán nem volt kommunista - vagy "kommunista" -, derék nacionalista hazafi volt. A hülye amerikaiak tették kényszerű szovjet csatlóssá.) Szóval, 60-as évek. Ami Kuba mellett Afrika évtizede (mondanak valakinek valamit még olyan nevek, hogy Lumumba, Nkrumah, Kenyatta, Ben Bella?); meg persze Vietnam. Az 1965-66-os "vietnami vasárnapok" - az amerikaiak ellen harcoló vietnamiak javára végzett társadalmi munka (lásd Dalos György vagy Vámos Miklós vonatkozó műveit - vagy ezt a bejegyzésemet). 

Apropos Vámos. Ő akkoriban - még Tibor néven - oszlopos tagja volt a Gerilla együttesnek, amelynek műsorán természetesen szerepelt a Guantanamera is - Haraszti Miklós fordításában. Igen, ez a Haraszti, az a Haraszti - szintén lelkes részvevője a vietnami vasárnapoknak. A Gerillától nem találok Guantanamera-felvételt, de valami mást igen, ami szintén ideillik: Commandante Che Guevara. A versfordítás ezúttal is Haraszti Miklós, a zene Berki Tamás.

Tempi passati...

 

 

Szerző: rás  2020.09.23. 00:10 8 komment

Címkék: Kuba Vietnam Vámos Miklós Gerilla Pete Seeger Haraszti Miklós vietnami vasárnap

"With nothing on my tongue/ But Hallelujah"

Szerző: rás  2020.09.21. 00:01 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása