A Heti Válasz legújabb címlapja – és a hozzá tartozó terjedelmes írásmű – sokaknál kivágta a biztosítékot.

„A Heti Válasz a kulturálatlan, agresszív és gondolkodás-ellenes mai magyar valóság része. Nem kell tehát csodálkozni” – írja az általam nagyrabecsült Kálmán C. György a magyarnarancs.hu-n.

A mindig szórakoztató „mivoltmaaneten” Bence, a 444.hu ifjú munkatársa mintegy válaszul („heti válaszul”) a HV egyik vezető munkatársát vette célba és Stumpf András-vicceket kezdett közölni blogján:

Stumpf András bemegy egy Suzuki kereskedésbe. Megnéz egy kis Suzukit, látja hogy az elején egy S betű van. Megnéz egy nagyobbat, még nagyobbat, azokon is látja az S betűt. Végül megnézi a legnagyobb Suzukit, azon is rajta van az elején az S betű. Odamegy a Suzuki kereskedőhöz és megkérdezi tőle: - Ez a sok kocsi itt mind szép és jó, de nincs valamelyik M-es méretben?

"Azért nehéz megszabadulni az Orbán-rezsimtől, mert többé-kevésbé mindenki közreműködött létrehozásában: a magyar demokrácia ezt a Frankensteint hozta össze. Egy rendes elemzés kimutathatná, hogy mindegyik megalázott jogállami intézmény, mindegyik legyalult szakma, minden megtépázott társadalmi csoport szorgosan dolgozott e szörny előállításán."

Fleck Zoltán cikke a "Mi lesz, mi legyen Orbán után" vitában.

"Ma már senki sem hiszi, hogy az értelem felülkerekedik az értelmetlen megszorítási politikán, s azt sem, hogy erkölcsi megfontolások elejét vennék a pénzt a hatalommal házasító különféle botrányoknak. Ma a változás ígérete és lehetősége csak az érdekek közvetlen ütköztetésétől, a nyílt konfrontációtól várható."

Részletek a Le Monde Diplomatique magyar kiadásában megjelent cikkből: 

"[H]árom, többé-kevésbé egyetemes tendencia azonosítható: nevezetesen a társadalmi egyenlőtlenségek mértéktelen megnövekedése, a politikai demokrácia leépülése, valamint a nemzeti szuverenitás sorvadása."

... de néha örülök más bánatának.

Garancsi végtelenül szomorú és elkeseredett

Istenem, ha még a Felcsút is kiesne az NB I-ből! (Lásd még: Felcsútország)

Teljesen véletlenül vettem észre, szombaton volt öt éve, hogy (akkor még a freeblogon) elindítottam a Rásblogot. Ez úgy derült ki (én ugyanis nem tudok megjegyezni dátumokat), hogy a blog.hu minden bejegyzésem után kidobja néhány hasonló témájú korábbi posztom címét. Az előbb rápillantottam a szombati (2013. július 6-i) röpke, a Pride-ra emlékeztető bejegyzésre, és ez volt az egyik cím: Buzik, fasiszták, Gulácsy. Nem emlékeztem, ráklikkeltem, az első mondat: "Ez az első bejegyzésem a most induló blogon"; a dátum: 2008. július 6. 

És még ideírom, hogy miközben ezt írtam, a rádióban a Quimby szólt:

A világ legjobb Pride-jai New Yorktól Isztambulig. A 444.hu összeállítása

"Jónak lenni nem mindig könnyű..."

Most már papírunk van róla, hogy mit tartanak Magyarországról az Európai Unióban. Igen, tudom, nem az országot, nem a magyarokat en bloc, hanem a kormányunkat marasztalja el az Európai Parlament által elfogadott jelentés, amiért az elmúlt években végrehajtott "rendszerszintű változtatások" távolodnak a jogállamiság és a demokrácia európai alapértékeitől. De ezt a kormányt mi választottuk (hogy teljesen érdemtelenül csatlakozzam a 2010-es többséghez), és mi fogjuk feltehetően újraválasztani jövőre. Mi, magyarok vagyunk azok, akiknek egy Orbán Viktor (Lázár János, Szájer József, Deutsch Tamás, Simicska Lajos etc.) kell. És az EU nem fog megszabadítani tőlük, tiszteletben fogja tartani a magyarok döntését. Legfeljebb meglesz a véleménye - és felgyorsítja az Unión belüli differenciálódást. Szarni fognak ránk, végül is, nem vagyunk mi olyan fontosak. Holnap viszont Magyarország Országgyűlése határozatban fogja megüzenni az EU-nak, hogy a ti anyátok! Többségi határozattal.

Ma tartja utolsó előadását az Alföldi-féle Nemzeti Színház, én szerdán búcsúztam tőle a Mephistóval.  Zsúfolt nézőtér, az előadás végén a március óta szokásos tüntetésszerű vastaps, tombolás.  Lehetetlen persze százalékos arányokat megállapítani, de az ünneplés nyilvánvalóan nem elsősorban az előadásnak, hanem a búcsúzó Alföldi-színháznak szól – és persze valami ellen. De menjünk sorban.

"Itt van újra az én időm.../ a jövőnek őrzött rögeszmék ideje"

Minden nap ellátogatok a Nominativus blogra, gyönyörködni képben, versben, zenében - és mazochista módon talán kéjelegni, hogy milyen műveletlen bunkó vagyok. Jó, tudom, minden relatív, de akkor is. A blog hívja fel időről időre a figyelmemet egy-egy Orbán Ottó-versre - mint most is. A vers születési dátuma egyébként - ki hinné - 1991.

Orbán Ottó: Kora középkori freskó
variáció egy Weöres Sándor-témára

89 lánghajú lelkesedése kilobbant,
a világ sokszínű ismét, mint a zúzott seb környéke,
lényegileg nem változott, de ezer színt játszva rothad,
az égbolton vastagszik az őszi szürkehályog,
a földön taknyos szortyogás.