Az alábbi olvasói levelet (szerzője egyébként - a pályáról leszorított - neves rádiós újságíró) a Népszabadság állítólag nem volt hajlandó közölni. Hozzám több áttétellel - szamizdatként - jutott el.
Kedves Csányi Sándor!
Minthogy a bank és az ügyfél kapcsolata nem
működhet másként, csak
bizalmi alapon, kérem, válaszoljon az alábbi
kérdéseimre, hogy felnőtt
és pénzügyeit tudatosan kezelő állampolgárhoz méltó
döntést
hozhassunk.
Debreczeni József szombati írásában pontosan
elemzi az UD Zrt.
vezetője és az Ön közt lezajlott telefonbeszélgetést. Úgy
látja -
szerintem helyesen -, hogy ha Önt értesítik egy politikai
célú
megfigyelési-adatgyűjtési ügyről, és Ön nem tiltakozik üvöltve,
ez
egyértelműen azt bizonyítja, hogy nem először történt ilyesmi. Ami
a
józan ész szabályai szerint azt jelenti, hogy Ön, ha nem is
megrendelője
ilyen típusú kutakodásoknak-kémkedéseknek (ennek a
telefonbeszélgetésnek az
alapján ilyesmi nem bizonyítható), legalábbis
nem veszi rossz néven, ha a
titkosszolgálati módszereket alkalmazó
politizálás az Ön tudomásával folyik.
Mi másért, mint hogy belelásson
a politikai kártyákba, nyilván, hogy
alkalomadtán saját érdekei
szerint használja őket. Márpedig az ilyen
kémkedéseknek más céljuk nem
lehet, mint a célszemély (jelen esetben Dávid
Ibolya) majdani
megzsarolása, azaz kézbentartása, azaz más politikusok
érdekei szerint
történő mozgatása. A demokrácia szempontjából ez a választók
súlyos
megtévesztését jelenti, cselvetést, manipulálást, mélységes
lenézését
minden elvnek, eszmének és állampolgárnak. Erkölcsi szempontból
meg
azt jelenti, hogy egy ember magánéletébe tudtán kívül
behatolnak,
szabad akaratát, mérlegelési lehetőségét, döntését
elvonják,
megfélemlítik, kiszolgáltatottá teszik, eszközszerepbe
kényszerítik.
Ez a legcsúfabb merénylet, amelyet szabad individuum ellen
bárki
elkövethet. Kérem, világítson rá, hol sántít ez a logika. Ha netán
nem
sántít, rátérhetünk a következő kérdéseimre, amelyek így
szónak:
Hogyan bízhatok én egy olyan bankban, amelynek első számú
vezetője
nagypolitikai (és gondolom, gazdasági érdekű) játszmák
céljából
hajlandó - legjobb esetben is - tudomásul venni az én
politikai
meggyőződésemet és erkölcsi érzékemet mélyen sértő, a
bizalmamat
mélyen megrendítő módszereket? Honnan tudhatom, hogy ha a
megrendelő
úgy kívánja - nevezzék Stumpf Istvánnak, Tombor Andrásnak vagy
Almássy
Kornélnak, hogy a mögöttük vélhetően fellelhető
politikai
erőcsoportokból ne is nevezzek néven senkit -, és az Ön érdekei is
ezt
diktálják, nem szolgáltat adatokat rólam, az ügyfeléről?
Nem
tájékoztatja a megrendelőt a pénzügyi helyzetemről, a
bankkártyám
révén a világ bármely pontján nyomon követhető mozgásomról
(hol
tankoltam, hol aludtam, hol vásároltam, hol fizettem étteremben
és
feltehetően hányadmagammal vacsoráztam), bevételeimről és
kiadásaimról,
vásárlási-fizetési szokásaimról? Mi a garancia ezek után
arra, hogy az Ön
bankjában minden illetéktelen kutakodástól védve
leszek?
A kérdésem
elvi, én egyelőre nem vagyok tétel a nagypolitikai
játszmákban. Ám ha az
"alternatív titkosszolgálat" módszerei veszik át
az uralmat egy országban,
nyilvánvalóan rám is sor kerül, hiszen a
kémkedés és besúgás logikája
irracionális, ezért totális, amely még
egy olyan szép eszmét is simán maga
alá gyűrt, amely az emberi
egyenlőségvágyra és az emberhez méltó élet iránti
igényre épült.
Hogyne gyűrne maga alá egy ilyen eszmehiányos és
vészterhes
ideológiákkal etetett országot, amilyenben évek óta
élünk!
Ha egyetért azzal, hogy az OTP Bank legjelentéktelenebb ügyfele és
Ön
közt - bármekkora szakadékok válasszák is el Önöket egymástól -
a
bizalom szála az összekötő kapocs, amely nélkül semmiféle
banki
kapcsolat nem működhet, kérem, tárja elém az Ön szerepének
valós
magyarázatát - ha van más magyarázat, mint amire jutottam -, ha
pedig
nincs, kérem, döntsük el közösen és nyilvánosan, melyikünk válik meg
a
Banktól, Ön vagy én.
Üdvözli
Mihancsik Zsófia
OTP
Bank-folyószámlatulajdonos
Utolsó kommentek