Hieronymus Bosch: Pokol (A gyönyörök kertje c. triptichon részlete)Öl: ige <rendszerint nem meghatározott személyt, állatot> életétől megfoszt. – A Magyar értelmező kéziszótárban ez az első jelentése az igének. Meglepett a „nem meghatározott” elem: az ölés személytelenségét, öncélúságát sugallja; mindegy, hogy kit, az ölés maga a lényeg.

*

„.Ne ölj.” A Károli Bibliában még így, felkiáltójel nélkül, a magától értetődő, tényszerű kijelentés erejével áll a parancsolat. Persze, tudjuk, egy hiú, haragvó, bosszúálló isten parancsa, amely csak az emberekre vonatkozik. Csak. Emberek?  „Az emberfaj sárkányfog-vetemény: /Nincsen remény! nincsen remény!” – üvölti Vörösmarty Az emberek című versében.

*

„Egy ember halála tragédia, millióké statisztika.” Sztálinnak tulajdonítják a mondást, még az is lehet, hogy joggal. Sokan mondhatták volna.

A 20. századi történelmét tanítva mindig fontosnak tartottam, hogy az I. világháborút fordulópontként magyarázzam: ekkor válik tömegek számára „élménnyé”, hogy érvénytelen a „Ne ölj!” bibliai parancsa. Ölni kell, ölnöd kell, az ölés a törvény – a katonákra és fegyverekre adott egyházi áldás azt sugallja: a Törvény.

*

Az ölés szokványos, mindennapos tevékenység.

 

József Attila: Ülni, állni, ölni, halni

Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyujtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson - -

ó köttető, oldoztató,
most e verset megirató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!

*

Van-e különbség az áldozatait élve eltemető csepeli gyilkos és Toroczkai László között?

*

Részlet Tarr Béla Werckmeister harmóniák c. filmjéből (a Nominativus blogon találtam):

 

*

Öl – ölel.

 ***

A sorozat korábbi darabjai:

Szóudvar 1. Egyenrangú  --  2. Ifjúkor  --  3. Őszinte  --  4.  Rend  --  5. Tükör  -6. Gyász --

7. Fénykép  --  8. Utazás  --  9. Csend  --  10. Szó  --  11. Tárgy

 

Szerző: rás  2011.08.12. 13:42 8 komment

Címkék: józsef attila tarr béla bosch

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr224929404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szó-szóró 2011.08.13. 08:55:24

Lehet, hogy pontatlanul emlékszem, és akkor most gyorsan előre elnézést kérek. Tudomásom szerint az első világháborúban figyelték meg, hogy a katonák -akiknek zöme rendes átlagember- nem volt hajlandó pontosan lőni az ellenségre. Gyakori volt, hogy a lövészárkokból lövöldöztek az ellenség felé, de lehetőleg úgy, hogy a golyó embert ne találjon el. Ez mindkét harcoló félre igaz volt, tehát nem mondhatjuk, hogy csak pl. a békeszerető flamandok tettek így. Ez alapján úgy gondolom, hogy a Ne ölj parancsolata egy átlagemberben mélyen benne van. A másik következtetést a hadászattal foglalkoztatók vonták le: azóta a kiképzés része a parancsok azonnali, gondolkodás nélküli végrehajtatása, és ha a ebben a legkisebb bizonytalanságot észlelik, akkor durva retorzió. Ezért olyan gyakori és népszerű az amerikai filmekben a 2 centiméterről a közkatona arcába ordibáló őstulok őrmester, és a legyalázott közkatona Sir, yes sir, ordibálós azonnali válasza.

BB 2011.08.13. 11:04:58

Ezt a lövős dolgot nekem is mesélte egy bácsi, aki harcolt a vh-ban. Sőt, valahogy így: "hát persze, hogy nem lőttünk egymásra, csak úgy né".

Ismeretlen_46946 2011.08.13. 11:49:25

Bizonyára volt ilyen is. De Verdunnél, a Mazuri-tavaknál, a Piavénél stb. talán nem csak szívroham és néhány eltévedt golyó ölt meg százezreket...

egy nagyi 2011.08.13. 15:17:34

Szó-szóró:lehet, hogy az átlagemberben mélyen benne van a Ne ölj parancsolata, de ez az átlagember könnyen manipulálható a haza védelméért,illetve az ellenség megsemmisítéséért vívott harcra. Tehát lelkesen ölhet. Viszont, ha a frontokon mérlegel, akkor maga is áldozattá válhat,persze tudjuk, hogy voltak mindig és lesznek is katonaszökevények. rás: szerintem a csepeli gyilkosságsorozat tettese egy elvetemült vadállat, s a szubkultúra megtestesítője.Toroczkay viszont egy háború előtti borzalmas ideológiát hirdet, és annak jegyében gondolkodik, kérdés mikor válik vadállattá.

Ismeretlen_145118 2011.08.13. 16:10:40

Érdekes ebből a szempontból Robert Merle Mesterségem a halálja. Mondjuk az a jelenet, amikor a törökökkel körbeveszik a falut, és ott kiütközik a még a régi világhoz tartozó német nemesből lett sereg parancsnok habozása a parancs kiadásánál. Az egyház már megannyi fegyvert áldott meg, akár az 1204-es keresztes háború lovagjaiét (érdekes ebből a szempontból Villehardin lelkével viaskodó írása), szóval nem ott kell keresni a magyarázatot, h az egyház megáldotta-e azokat a fegyvereket vagy nem. Sőt, ha a Merle gondolatai mentén haladunk azt látjuk, h a németeknél a bigott vallásossággal szembeni átcsap egy attól eltávolodásba. Egyszerűen a létbizonytalanság, a gazdasági válság, a média új nyelve, mind az elidegenedés felé hatnak. Tehát Sztálin szavait tovább gondolva, ha mi magunk statisztikai adatokká válunk, akkor halálunk is csupán egy statisztikai adat lesz...

Ismeretlen_10155 2011.08.13. 19:46:59

@rás: Toroczkai és a csepeli ex-"Arkan tigrise" közötti különbség annyi, hogy a macedón már ölt embert ideológiai okokból (most már akár pénzért is), Toroczkai és a haverjai meg csak pofáznak róla (egyelőre). egyébiránt minden rendes hadsereg különlegeseit úgy képzik ki, hogy előbb lerombolja a sereg (a kiképzés) önképüket, az önbecsülésüket, hogy aztán a romokra építse föl a számára szükséges katonapszichét. ezt van, aki kibírja ép ésszel és van, aki nem -- na belőlük lesznek az ilyen állatok, mint ez a csepeli barom. (szvsz. aki ezt önként vállalja, az se normális, node egyrészt különbözőek vagyunk, másrészt van, akinek tényleg a hadsereg valamelyik különleges alakulata a jobb, mint hogy odahaza elkallódjon.) @borosta: azt hiszem megint összekevered a "Te egyházadat" azzal a hatalmi szervezettel, ami igenis erős közéleti szerepet vállalt a világháborúk alatt jobbára egy-egy államszervezet mellett. az, hogy valóban az állam akaratát kifejező törvény (pl. a honvédelmi törvény) írja elő az ölést és torolja meg pl. a harctéri gyávaságot éppenséggel összhangban van azzal, hogy az egyház* (amely nem csak hitéleti, hanem hatalmi szervezet is -- sőt: gyakorlatilag máig igyekszik őrizni ez a szerepét is) megáldja a fegyvereket, áldást, isteni segítséget kér a hadba (tehát gyilkolni) induló csapatokra. más kérdés, hogy ez a krisztusi tradícióval hogyan egyeztethető össze. (nyilván úgy, hogy az ellent kikiáltom a sátán seregeinek, ami megint csak egy ronda csúsztatás, de hát mit lehet tenni, ha az ember egy olyan kétdimenziós világban mozog, mint pl. a katolikus dogmatika.) ______________________ *az egyház szót itt kifejezetten absztraháltan kezelem és értem alatta nem csupán a megnevezett katolikus, hanem valamennyi egyházat és felekezetet (pl. a zsidó hitközségeket is), amelyek az I. és/vagy a II. vh. alatt hatalmi szervezetként is viselkedve gyakorlatilag az egyes államok érdekében eljárva hitéleti tevékenységgel megerősítették a "Ne ölj!" bibliai parancsának érvénytelenségét.

Ismeretlen_10155 2011.08.13. 19:59:05

@BB: azt nem tudom hol figyelték meg, hogy az embereikkel rosszul bánó elöljárók általában hátulról kapták a golyót, de állítólag ez is egy harctéri megfigyelés... ;)

Ismeretlen_145118 2011.08.13. 20:41:24

drc: nem. most én ugyanezt mondtam, már mint bevett gyakorlat, h az egyház az adott nagyhatalom mellé áll a keresztes háborúk óta. Csupán azt mondtam, h szerintem annak, h a ne ölj mondat értelmét vesztette nem ott keresendő, h az első világháborúban a korábbiaknak megfelelően az egyház megtette ugyanezt. Hanem sokkal inkább a tett és a felelősség szétválasztásának, erre példa a kiképzés, amit említettetek már, illetve a például a haláltáboroknál az volt, h szét szedték absztrakt feladatokra az emberiség ellenes bűnt (szóval bürokratizáltak). Illetve a hadművelet kiterjesztése a a civil szférára, illetve a már általam említett emberélet érték degradálódása. Szóval nem tagadom, h van egy feloldhatatlan ellentét az egyház ölés fogalom kezelésében. De van néhány egyéb, talán fontosabb tényező, ami megakadályozta, h az emberek értékrendje ezen a téren visszaálljon a korábbi időszakra jellemzőre.
süti beállítások módosítása