A sakk – olvasható a Wikipedián – táblajáték két személy részére, és egyben sportág is. A sakkjátékot két játékos játssza egymás ellen a négyzet alakú, nyolc sorra és nyolc oszlopra felosztott sakktáblán, összesen 32 bábuval. A két játékos bábui határozottan eltérő színűek. A színek elnevezése világos, ill. sötét. Köznapi értelemben véve a sötét játékos bábui fekete színűek, míg a világoséi általában fehérek vagy világosbarnák (utóbbi főleg akkor, ha a bábukat fából készítették). A játékosok felváltva lépnek, és mindkettejük célja, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályok szerint bemattolják (azaz megtámadják, mégpedig úgy, hogy a támadást elhárítani se tudja és előle el se tudjon lépni szabályosan).

A sakktáblák és a figurák sokféle anyagból készülhetnek. A legegyszerűbbek akár kartonpapírból is lehetnek, rajzolt figurákkal. Jobb minőségűek a fából készült figurák, de vannak üvegből, csontból és fémből készült táblák és figurák is. Napjainkban a legelterjedtebb a műanyag sakk-készlet. (Pfuj.)

*

A „sakk” szó – amely nemcsak a játékot jelenti, hanem azt a helyzetet is, amikor az ellenfél királya „ütésben van” – a perzsa „sach” szóból ered, amely uralkodót jelent. Története a legendák világába nyúlik vissza. Az ismert mese szerint egy brahmin találta fel a sakkot. Jutalmul a rádzsától első hallásra jelentéktelennek tűnő fizetséget kért, mindössze annyi búzaszemet, amennyi a sakktábla kockáira a következő szabály szerint képletesen rátehető: az első kockára egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy, vagyis az előzőnek mindig duplája. Hamar kiderült, hogy ennyi búza nem terem a Földön.

Kicsit történelmibb megközelítésben az első ismert sakkváltozat valószínűleg Indiában alakult ki, 500 körül. A csaturanga (chaturanga) a modern sakkhoz képest leegyszerűsített volt. Európába a sakk arab közvetítéssel jutott, és közben olyan változtatásokat alkalmaztak, ami elvezetett a mai modern sakkig. A másik irányba a fejlődési útvonal kevésbé követhető. A legvalószínűbb elképzelés szerint Indiából Kínába, majd Japánba vitték át a játékot, és közben jóval nagyobb változásokon ment keresztül, mint a nyugat felé tartó útja során – írja a Wiki.

A Magyar nagylexikonból tudom, hogy a mai értelemben vett sakkversenyek páros mérkőzésekkel kezdődtek, amelyek a 19. században váltak gyakoribbakká. 1886-tól így döntik el a sakkvilágbajnoki cím sorsát is. Több résztvevős nemzetközi versenyeket 1851-től rendeznek. A sakkozás szervezeti kereteit először a sakk-körök jelentették; Magyarországon elsőként 1839-be a Pesti Sakk-kör alakult meg. (Történetéről bővebben itt.) Egyik első elnöke Erkel Ferenc volt, s az alapítók közt volt első nemzetközi hírű versenyzőnk, Szén József.

*

A közelmúlt évtizedek sakksportjának legendás figurája volt Bobby Fischer.(1943–2008). Hatévesen tanult meg sakkozni, 12 évesen játszott először versenyen, két év múlva amerikai bajnok, 15 évesen az addigi legfiatalabb nemzetközi nagymester lett. 1962 decemberétől tíz éven át – kettő kivételével – minden versenyt megnyert, amelyen elindult. 1955–1992 között összesen 748 partit játszott, ebből 415-öt megnyert, 248 végződött döntetlenül és 85-öt vesztett el, ez 72,1%-os teljesítmény. Pályafutásának csúcsára az 1969–1972-es világbajnoki cikluson jutott. A világbajnok-jelölti páros mérkőzéseket megelőző zónaközi versenyen nem volt hajlandó elindulni, mert – mint mondta – eredményei alapján e nélkül is megilleti a hely a bajnokjelöltek között. Végül, az amerikai színekben versenyző Benkő Pál, aki a zónaközi döntőn kvalifikálta magát, visszalépett a javára, ekkor kezdődött meg Fischer – azóta is példátlan – győzelmi sorozata. A páros mérkőzések során előbb a szovjet Mark Tajmanovot, majd a dán Bent Larsent egyaránt 6:0-ra győzte le. Csak a volt világbajnok szovjet Tigran Petroszjan volt képes némi ellenállást tanúsítani, de így is 6,5:2,5 arányban Fischer diadalmaskodott, s ezzel elnyerte a jogot, hogy kihívja a hivatalban lévő világbajnokot, Borisz Szpasszkijt. Az “évszázad mérkőzése” 1972-ben július és szeptember között, az izlandi Reykjavíkban zajlott le – de nem rögtön a sakktáblán kezdődött. A szervezőket tulajdonképpen meg se lepte, hogy a különcségeiről hírhedt Fischer újabb meg újabb követelésekkel állt elő, s tulajdonképpen az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy egyáltalán megjelenik-e. Állítólag Henry Kissinger hívta föl telefonon és hazafiúi érzésére apellált, de sokat segített az is, hogy a brit szponzor duplájára, az akkor fantasztikusan hangzó 250 ezer dollárra emelte a mérkőzés pénzdíját. E pillanattól a sakk – Fischernek hála – a jól megfizetett és közérdeklődésre számító sportágak közé, a showbusiness részévé emelkedett. Elkezdődhetett a páros mérkőzés. Az első partiban a sötéttel játszó Fischer olyan elemi hibát vétett, ami ezen a szinten jóformán elképzelhetetlen, és kikapott. Ekkor újabb követelésekkel állt elő, s amikor azt a szervezők nem teljesítették, a második játszmára nem jelent meg; 2:0 Szpasszkij javára. Sokan biztosra vették, hogy ezek után Fischer nem játszik tovább. Ő azonban a harmadik partira kijött, játszott és győzött. S azután 12,5:8,5 arányban megverte Szpasszkijt, és ő lett a világbajnok. 29 évesen elérte azt, ami élete célja volt.

Reykjavík után Fischer egyetlen hivatalos mérkőzést sem játszott, s húsz évre gyakorlatilag eltűnt a világ szeme elől. 1975-ben a Nemzetközi Sakkszövetség megfosztotta világbajnoki címétől, mert Fischer – a szabályok megváltoztatását követelve – nem volt hajlandó megvívni kihívójával, Anatolij Karpovval. Fischer megmaradt élő – bár láthatatlan – sakklegendának, de egyre furcsább hírek terjedtek róla: hogy szállodai szobáiban naphosszat magányosan sakkozik, hogy megveti és gyűlöli az embereket. Ami a legnagyobb vihart kavarta, az szinte paranoiás antiszemitizmusa volt, amelyhez a kilencvenes években éles Amerika-ellenesség társult. Fischer kifejezett gyűlölettel beszélt Izraelről és az Amerikát hatalmukban tartó zsidókról; a 2001. szeptemberi New York-i terrortámadás után egyenesen azt nyilatkozta: reméli, hogy Amerikát eltüntetik a Föld színéről, és százezer zsidó főkolompost kivégeznek, a többi meg bocsánatot kér az araboktól. Fischer édesanyja egyébként lengyel zsidó volt, apja pedig az anyakönyvben szereplő német biokémikus helyett feltehetőleg egy Neményi Pál nevű magyar fizikus volt.

A hidegháborús évtizedeket szinte szimbolizáló Fischer-Szpasszkij találkozó szolgált alapul a Sakk (Chess) című mucicalhez.

*

Politika és sakk kapcsolatáról egyébként is sok mindent lehet mesélni. Most csak egy magyar epizód. Kádár János híres volt sakkrajongásáról. Az MSZMP egykori székházának – a mai Képviselői Irodaház – előcsarnokában látható az a 8x12 méteres falfestmény, Bernáth Aurél 1970-ben elkészült, Munkásállam c. alkotása, amelyen ott van a sakkozó Kádár János is. A festményt 1990-től függöny takarta, mígnem 2004-ben a fideszes Halász János, a parlament kulturális(!) bizottságának alelnöke azt javasolta, hogy távolítsák el ezt az önkényuralmi korszakot idéző művet. A javaslat akkora felháborodást keltett, hogy azóta látható ismét a Munkásállam (már annak, aki bejut az épületbe, s ha le nem takarták újra.) Egyébként ez a Halász ugyanaz a féreg, aki legutóbb államtitkárként a kormány nevében méltatlannak nyilvánította Kertész Ákost a Kossuth-díjra.

*

S ha már Kádár-korszak. 1972-ben óriási sikerű vetélkedőt rendezett a Magyar Televízió, Vitray Tamás játékvezetésével Fekete, fehér, igen, nem címmel. A budapesti kerületek csapatai vetélkedtek, a fődíj, ha jól emlékszem, egy bölcsőde volt. A keretjékot egy akkori magyar nagymesterek, Szabó László és Barcza Gedeon által „vívott” sakkparti adta. Sokan emlékeznek a vetélkedőre, de talán még többen Hofi paródiájára.

*

Sok évtizeddel ezelőtt láttam, de máig bennem él a Magyar Televízióban Stefan Zweig Sakknovellájából készített film, Pálos György, Major Tamás, Ungváry László főszereplésével, Várkonyí Zoltán rendezésében. (Megtekinthető az MTV Videótárban.) Aztán persze el is olvastam.

„(B)árki számára nyilvánvaló lehet, hogy a sakk játék lévén, melyben a véletlennek semmi szerepe sincs, önnönmaga ellen senki sem sakkozhat; ez teljes képtelenség, önellentmondás. A sakk érdekessége éppen abban rejlik, hogy két különböző agyban különbözőképpen alakul ki a játszma menete, s hogy ebben a helyzetben, a fekete nem ismerheti előre a fehér szándékait, de kikövetkeztetheti és keresztezheti. A fehér viszont a fekete titkos terveinek megvalósítását akarja megelőzni, ellensúlyozni. Ha mármost a fekete és fehér egyazon személy, ebből az a képtelen helyzet áll elő, hogy ugyanaz az agy egy időben tud és nem tud valamit. Amikor a fehéret képviseli, tökéletesen elfelejti, amit egy perccel ezelőtt mint fekete tervezett. Az ilyen kettős gondolkozás tulajdonképpen az öntudat teljes hasadását tételezi fel, az agyműködés mechanikus szabályozhatóságát, tetszőleges ki- és bekapcsolódását.

Egyedül sakkozni éppen olyan paradoxon, mintha valaki saját árnyékát akarná átugrani.

Hát, hogy rövidre fogjam a dolgot, ezzel a képtelenséggel próbálkoztam kétségbeesésemben hónapokig. Nem maradt más választásom: agyam különben felmondta volna a szolgálatot, megőrültem volna. Meg kellett kísérelnem kétségbeesett helyzetemben, hogy egy fehér és egy fekete énre hasítsam öntudatomat, ha nem akartam összeroppanni a szörnyű csönd súlya alatt…” (Stefan Zweig: Sakknovella. Fónagy Iván ford.)

*

A sakk mint metafora az életünket is átjárja, ott van mindennapi kifejezéseink között: kisakkozom, hogy mit tegyek egy bonyolult helyzetben; egy sakk-matt helyzet azt jelenti, hogy már tehetetlen vagyok, hiába hoztam esetleg vezéráldozatot; míg a patthelyzet csak kölcsönös bénultság, bénítás.

Van, aki sakkjátszmának tekinti az egész életét. De vajon ő is tologatja a bábukat? Van esélye? Vagy lehet, hogy ő is csak bábu egy nagy játszmában?

*

A filmművészet leghíresebb sakkjátszmája Ingmar Bergman Hetedik pecsétjének nyitó jelenete, Antonius Blok lovag találkozása a Halállal (Győrffy Miklós fordítása):

Lovag: Ki vagy?
Halál: A Halál.
Lovag: Értem jöttél?
Halál:   Már régóta járok a nyomodban.
Lovag: Tudom
Halál:   Készen állsz?
Lovag:  Csak a testem fél, én nem.
Halál:   Nos, akkor nincs miért szégyenkezned.
Lovag:  Várj egy pillanatig.
Halál:   Ezt mondjátok mind. De nincs haladék.
Lovag:  Szoktál sakkozni, igaz,
Halál:   Honnan tudod?
Lovag:  Láttam festményeken és hallottam dalokban.
Halál: Csakugyan, egész jó sakkjátékos vagyok.
Lovag:  De nálam aligha vagy jobb.
Halál:   Miért akarsz sakkozni velem?
Lovag: Az az én dolgom.
Halál:   Ahogy gondolod.
Lovag:  Íme, a feltételeim: hagysz élni, amíg ellenállok. Ha én nyerek, elengedsz. Rendben?

***

A sorozat korábbi darabjai:

Szóudvar 1. Egyenrangú  --  2. Ifjúkor  --  3. Őszinte  --  4.  Rend  --  5. Tükör  --  6. Gyász --

7. Fénykép  --  8. Utazás  --  9. Csend  --  10. Szó  --  11. Tárgy  --  12. Öl, ölés