A mitikus Midász király ha bármihez hozzáért, az arannyá változott. Az antimitikus, nagyon is valóságos Orbán és csapata kezétől - és szájától - minden szarrá változik. Különösen így van ez, bizonyos, társadalmilag, történelmileg respektált, erkölcsi tartalommal is felruházott fogalmak lejáratásával, értéktelenítésével.

A szarrá vál(toztat)ás első példája még a 90-es években a "polgár" szó volt volt. Legnagyobb áldozata pedig a nemzet fogalma lett. A dolog logikája egyszerű: a nemzet mint fogalom, hívószó a magyar társadalom jelentős része számára egyértelműen pozitív jelentéssel bír, sokakat mozgósít érzelmileg, de akár cselekvően is. Nosza, tegyük a nemzet szót a Fidesz szinonimájává, s akkor ez a pozitív, mozgósító tartalom átsugárzik ránk. Bocsánat, rájuk.

Elképesztő az a cinizmus és aljasság, ahogyan Orbánék a 2002-es választások kokárdázásától és a TF-es beszédtől kezdve napi, pártpolitikai célokra sajátították ki, kitagadva belőle bárkit - és mindenkit -, aki mást gondol az ország jövőjéről, sorsáról, mint a Fidesz. Illetve ez így nem pontos, a lényeg ugyanis nem az ország jövője és sorsa, hanem a Fidesz nevű gazdasági-politikai érdekszövetség jelene és jövője; aki nem ezt szolgálja, az nemzetietlen, nemzetellenes, áruló, gyurcsánybajnai. Ennek "legkiválóbb" bizonyítéka a határon túli magyarok megosztása.

A nemzet fogalmának lejáratásához tartozik minden kezük ügyébe kerülő, az állam (és annak szervei) által tulajdonolt vagy irányított intézmény és dolog "nemzetivé" keresztelése, legyen szó adóhivatalról, autópályáról vagy trafikról. S az egy dolog, hogy az államosított trafikok irányítására létrehozott monopólium természetesen a "Nemzeti" előnevet kapta, de vezetői a röhejességig menően - szavaikra gondosan vigyázva - minden alkalommal ha trafikról volt szó, értsd: egy üzletről, ahova az ember bemegy cigarettáért (aztán mint kiderült alkoholért, üdítőért stb.), azt voltak képesek mondani, hogy "nemzeti dohánybolt". A héten napvilágra került nagy trafikmutyi - azért nem nevezem példátlannak, mert az elmúlt hónapok földbérlet-botrányai ugyanezt a gátlástalanságot bizonyították, s annak azért nagyobb a jelentősége - ezt a "nemzeti intézményt" minősíti. És a nemzet szó használatát.

Így, május elseje közeledtével érdemes a szarrá változtatott fogalmak közt megemlíteni a munkát. (Ahogy a köztulajdon ellopása se fideszes találmány, a munkának, a munkásnak a leértékelődésében is bőven benne vannak a szocializmus/szociáldemokrácia és a liberalizmus hazai képviselői, de ez egy másik téma.) Orbán bornírt szónoklatai a "munkaalapú társadalomról", a "termelő" fizikai munka szembeállítása a "spekulatív" szolgáltatással, s csak az előbbi értékteremtő voltának elismerése; s ehhez a drága diplomások helyett neveljünk olcsón egyszakmás zombikat Parragh-féle koncepciója egészen elképesztő - és tényleg példátlan - egy 21. századi, európai társadalomban, és dermesztően hozza vissza az 1950-es évek szemléletét, szóhasználatát.

És akkor még nem beszéltem anti-Midász egyik legfőbb áldozatáról: a keresztény fogalmáról...