Az MSZP közleményt adott ki a roma holokauszt évfordulóján (rövid, itt olvasható). Az mszp.hu honlapon vastagon szedett, bevezető mondat (lead): „Olyan napra emlékezünk ma, amely mindaddig kitörölhetetlen a nemzet és mindannyiunk emlékezetéből, amíg  tisztességes roma honfitársaink a minden állampolgárt megillető megbecsülésben és elbánásban nem részesülnek Magyarországon.”

Az 1944-es áldozatokról megemlékező utolsó mondat előtt ez olvasható: „… a hétköznapok valóságában a szavakon túl tettekkel is elő kell segítenünk a minden tisztességes, törvénytisztelő embert megillető érdek- és jogvédelmet, azt, hogy mindenki egyenlő és boldog életet élhessen”.

A közlemény Mesterházy Attila pártelnök nevével jelent meg, okkal feltételezhető tehát, hogy minden szavát alaposan megrágták. Korrekt szöveg.

Korrekt? Vajon mi a szerepe a „roma honfitársaink” előtt álló „tisztességes” jelzőnek? A rövid közlemény végén ismét megjelenő „tisztességes, törvénytisztelő ember” fordulatnak egy népirtásra emlékező manifesztumban? Senkinek semmi ellenvetése nem lehet azzal szemben, ha megbecsülésünket fejezzük ki a tisztesség iránt, ha mindenkitől megkívánjuk (megköveteljük) a törvénytiszteletet. Itt azonban, sajnos, másról van szó. Tudatosan másról. Olvassuk el még egyszer az első mondatot: „…tisztességes roma honfitársaink a minden állampolgárt megillető megbecsülésben és elbánásban…” Vagyis egyrészt vannak a romák, akiket tisztességesekre, illetve tisztességtelenekre osztunk, másrészt pedig a minden állampolgárt megillető megbecsülésről, elbánásról beszélünk. (Tekintsünk most el attól, hogy például az általános iskolában kötelező olvasmány Bánk bán – Tiborc – óta tudjuk, hogy mennyire relatív, mennyi mindentől függ a tisztesség, bűn, törvénytelenség megítélése.) Sunyi, gyáva dolog. Kikacsintás a reménybeli választóra, aki jó eséllyel szoft rasszista, azaz elvben elítéli a faji, etnikai megkülönböztetést, de itt és most, a mai Magyarországon úgy gondolja, hogy a cigányok ab ovo, születésüktől, génjeiknél fogva hajlamosak a bűnözésre. Jogos tehát, hogy közülük csak a törvénytisztelők (dolgosak, csendesek stb.) részesüljenek az egyébként „minden állampolgárt megillető elbánásban”. És mi van a nem tisztességes, nem törvénytisztelő nemcigányokkal?

Abba most bele se megyek, hogy az érdek- és jogvédelem alkotmányos (jó, tudom, már nincs alkotmányunk), állampolgári jog, tehát – természetesen a konkrét körülmények figyelembevételével – megilleti a (különböző súlyú) bűntetteket elkövetőket is; ahogy abba se, hogy vajon mi az esélye annak, hogy „mindenki egyenlő és boldog életet élhessen”.

A tegnapi Páva utcai megemlékezésen Makai István, a Roma Polgári Tömörülés elnöke arra figyelmeztetett (beszéde itt): a gázkamrákhoz vezető út a kirekesztő gondolatokkal, a gondolatból születő szavakkal kezdődött.