"Középkori elődeink tehát azért lehettek boldogabbak, mert megtalálták életük értelmét a túlvilági létről szóló kollektív hitben? Igen. Amíg 'valaki' tönkre nem tette a fantáziájukat, ugyan miért ne lettek volna boldogabbak? Amennyire meg tudjuk mondani, tisztán tudományos szempontból az emberi életnek egyáltalán semmi értelme nincsen. Az emberiség egy vak fejlődési folyamat eredményeként jött létre. Tetteink nem valami kozmikus, isteni terv részei, és ha a Föld bolygó holnap felrobbanna, az univerzum valószínűleg ugyanúgy működne tovább. Legjobb mostani tudásunk szerint az emberi szubjektivitás nem fog hiányozni belőle. Ennélfogva bármiféle 'értelem', amit az emberek az életüknek tulajdonítanak, csupán káprázat. A túlvilág, ami a középkori emberek életének értelmet adott, semmivel sem volt kevésbé egy káprázat része, mint a modern emberek által favorizált humanista, nacionalista és kapitalista értelmek. A tudós, aki azt állítja, az élete értelmes, mert növeli az emberi tudást, a katona, aki azt állítja, az élete értelmes, mert a hazája védelmében harcol, és a vállalkozó, aki egy új cég felépítésében találja meg élete értelmét, ugyanúgy egy illúzió rabjai, mint középkori megfelelőik, akik ezt az értelmet a Szentírás olvasásában, keresztes háborúk vívásában és katedrálisok felépítésében találták meg.

   A boldogság tehát talán nem más, mint az élet értelmével kapcsolatos személyes téveszméink összehangolása az uralkodó kollektív téveszmékkel. Amíg személyes narratívám összhangban van a körülöttem lévő emberek narratíváival, meg tudom magam győzni arról, hogy az életemnek van értelme, és ebben a meggyőződésben boldogságot lelek."  (Torma Péter ford.)

A 370 oldalas könyv 348. oldalán olvasható szöveg csak egy a lehetséges konklúziók közül, amelyet Yuval Noah Harari jeruzsálemi történész professzor az emberi történelmet áttekintve felkínál - és nem is a legborúsabb. Sokkal ijesztőbb a tudomány és technológia látható távlataiból levont azon következtetése, hogy a "biológiai tervezés" vagyis a génsebészet, valamint a robotika és a komputertechnika fejlődése végzetes átalakulásra, végső soron eltűnésre ítéli a homo sapienst - minket.

Harari könyvének eredeti(?) angol címe egyébként From Animals into Gods - ez kérdőjellel, "Állatból istenné?" formában a magyar kiadás címlapjának alján szerepel, hozzátéve a "lebilincselő és provokatív" minősítést. Ami egyébként megfelel az igazságnak, és én még hozzáteszek egy jelzőt: szórakoztató. Nagyon szórakoztató, noha az általam kiválasztott idézet nem éppen ezt sugallja. A magyar cím egyébként nem hazudik: Harari tényleg összefoglalja az emberiség történetét, természetesen nem eseménytörténetet adva, hanem többféle szempontból áttekintve az ember biológiai, szellemi és társadalmi fejlődését - bár a "fejlődés" fogalmát többször is kétségbe vonja. Tér- és időbeli összefüggéseket rajzol fel, ami nekem, aki csaknem ötven évvel ezelőtt végeztem a történelem szakot, rengeteg újat adott, tényekben is. Szemléletével, világmagyarázatával persze elég sok vitám van, de ezzel együtt nagyon örülök, hogy (egy alig ismerős ajánlására) elolvastam.

És Kölcsey verse jutott eszembe, a Vanitatum vanitas, amelyet már 17 évesen is nagyon szerettem:

 Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!

    Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék...

A teljes vers itt

Szerző: rás  2016.05.18. 21:48 7 komment

Címkék: történelem Kölcsey Harari

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr68729114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2016.05.19. 00:16:05

rás: kérdéseim:bármely történelmi korban lehet-e tönkretenni a fantáziát?
Az életünkben nem a feleslegesnek látszó tudásunk adja a szépséget?
Ezeknek élhetünk, ha eljön a robotika, egy magasabb minőségű társadalomban/utópia részemről/, csak az anyagi javak is hozzárendelődjenek.
Persze tudom, hogy számtalan mikro és makró világégés kísért és kíséri ma is az emberiséget, de bízni muszáj s, pláne annak, akinek utódja van.

rás · http://ras2.blog.hu 2016.05.19. 09:53:42

@egy nagyi: Kérdéseid, ellenvetéseid teljesen jogosak, de válaszolni rájuk nem tudok, mert a szerző egész más logikával dolgozik. Szerinte - némileg leegyszerűsítve - csak az valóságos, ami a természetben megtalálható, minden egyéb - isten, ideológia, pénz, társadalmi rendszer stb. - az emberi képzelet szüleménye. A fantázia "tönkretétele" a fenti idézetben egy bizonyos hitre, a túlvilág képzetére vonatkozik.

2016.05.19. 16:56:38

Tökéletesen egyetértek az íróval. Csak az döbbentett meg, hogy ezt már más is gondolta, nem csupán én. Köszönöm a megosztást, kedves rás!

rás · http://ras2.blog.hu 2016.05.19. 17:48:07

@EfPeti: Fura, de eszembe jutottál, miközben írtam... :)

egy nagyi 2016.05.19. 20:39:15

rás:nos, ha igazat adok ennek a szerzőnek, akkor már is fejest ugorhatnék az emeletről. Ami szervesen összetartozik, azt nem lehet szétválasztani, mert gondolkozzunk el azon, hogy az emberek képzeletét működtető agyi funkciók is a föld s élővilágának az eredménye. Lehet az emberek boldogságát káprázatnak gondolni, de amikor megtalálta az ember a tüzet és megsütötte a húst boldogságot érezhetett, s akkor is amikor feltalálta a kereket. Persze a hamis illúzíok is kialakultak, de természetből vett példával élve, a gyomnövények mellett sokszor lehet találni védett növényeket is. Ha elfogadom azt, amit ez a szerző mond humanizmusról, kultúráról akkor olyan alapértékeket kérdőjelezek meg, amelyeknek normákként kellene megjelenniük az emberek között. Azért mondjuk, ha ma vettem egy terepjárót, vagy bármit, ami korszerű a régi trabantomat még használhatom, vagy kiállíthatom valahol. Lehet káprázat, illúzíó a boldogság, el lehet így is nevezni. De amikor a fantáziám odáig eljut, hogy láthatónak, sőt látottnak érzékelem az univerzumot akkor átugrom egy pontot, s azt el kell fogadnom boldogságnak, mert az egyedül tőlem el nem vehető élmény. Persze tudom, hogy vannak kollektív őrületek, de azokat más szóval illetném.

rás · http://ras2.blog.hu 2016.05.19. 20:59:30

@egy nagyi: Egyáltalán nem kell igazat adnod neki, de vedd figyelembe, hogy jeleztem, kicsit torzítok, mivel az általa felrajzolt több lehetőség, világmagyarázat közül, csak egyet (illetve kettőt), a legpesszimistábbat (vagy annak tűnőt választottam). Harari az egyik utolsó fejezetben (amiből idéztem, mert nagyon megragadott) az emberi boldogság okait firtatja, onnan indulva, hogy vajon boldogabb-e egy mai, minden anyagi jóval ellátott ember, mint őskori vagy középkori elődje.

egy nagyi 2016.05.19. 23:37:16

rás:erre egyértelmű választ nem lehet adni, mert egyéne válogatja. Az őskorban is bizonyára volt olyan ember,aki félt a tűztől.Bizonyára van olyan nagyon gazdag ember, aki boldogságként éli meg a létét, s bizonyára van olyan is aki ilyen feltételek mellett nem képes rá, kultúra és társasági kapcsolatok függvénye. Aki mélyebbre lát a valóságba annak nehezebb, de itt van szükség legjobban a kreatív fantáziára. Az alkotó erőre gondolok. Minden embernek vannak felszabadult pillanatai, amikor látszik a boldogság, egyébként a hétköznapok történései mozgatják az életünket sok egyformasággal.
süti beállítások módosítása