"Középkori elődeink tehát azért lehettek boldogabbak, mert megtalálták életük értelmét a túlvilági létről szóló kollektív hitben? Igen. Amíg 'valaki' tönkre nem tette a fantáziájukat, ugyan miért ne lettek volna boldogabbak? Amennyire meg tudjuk mondani, tisztán tudományos szempontból az emberi életnek egyáltalán semmi értelme nincsen. Az emberiség egy vak fejlődési folyamat eredményeként jött létre. Tetteink nem valami kozmikus, isteni terv részei, és ha a Föld bolygó holnap felrobbanna, az univerzum valószínűleg ugyanúgy működne tovább. Legjobb mostani tudásunk szerint az emberi szubjektivitás nem fog hiányozni belőle. Ennélfogva bármiféle 'értelem', amit az emberek az életüknek tulajdonítanak, csupán káprázat. A túlvilág, ami a középkori emberek életének értelmet adott, semmivel sem volt kevésbé egy káprázat része, mint a modern emberek által favorizált humanista, nacionalista és kapitalista értelmek. A tudós, aki azt állítja, az élete értelmes, mert növeli az emberi tudást, a katona, aki azt állítja, az élete értelmes, mert a hazája védelmében harcol, és a vállalkozó, aki egy új cég felépítésében találja meg élete értelmét, ugyanúgy egy illúzió rabjai, mint középkori megfelelőik, akik ezt az értelmet a Szentírás olvasásában, keresztes háborúk vívásában és katedrálisok felépítésében találták meg.
A boldogság tehát talán nem más, mint az élet értelmével kapcsolatos személyes téveszméink összehangolása az uralkodó kollektív téveszmékkel. Amíg személyes narratívám összhangban van a körülöttem lévő emberek narratíváival, meg tudom magam győzni arról, hogy az életemnek van értelme, és ebben a meggyőződésben boldogságot lelek." (Torma Péter ford.)
A 370 oldalas könyv 348. oldalán olvasható szöveg csak egy a lehetséges konklúziók közül, amelyet Yuval Noah Harari jeruzsálemi történész professzor az emberi történelmet áttekintve felkínál - és nem is a legborúsabb. Sokkal ijesztőbb a tudomány és technológia látható távlataiból levont azon következtetése, hogy a "biológiai tervezés" vagyis a génsebészet, valamint a robotika és a komputertechnika fejlődése végzetes átalakulásra, végső soron eltűnésre ítéli a homo sapienst - minket.
Harari könyvének eredeti(?) angol címe egyébként From Animals into Gods - ez kérdőjellel, "Állatból istenné?" formában a magyar kiadás címlapjának alján szerepel, hozzátéve a "lebilincselő és provokatív" minősítést. Ami egyébként megfelel az igazságnak, és én még hozzáteszek egy jelzőt: szórakoztató. Nagyon szórakoztató, noha az általam kiválasztott idézet nem éppen ezt sugallja. A magyar cím egyébként nem hazudik: Harari tényleg összefoglalja az emberiség történetét, természetesen nem eseménytörténetet adva, hanem többféle szempontból áttekintve az ember biológiai, szellemi és társadalmi fejlődését - bár a "fejlődés" fogalmát többször is kétségbe vonja. Tér- és időbeli összefüggéseket rajzol fel, ami nekem, aki csaknem ötven évvel ezelőtt végeztem a történelem szakot, rengeteg újat adott, tényekben is. Szemléletével, világmagyarázatával persze elég sok vitám van, de ezzel együtt nagyon örülök, hogy (egy alig ismerős ajánlására) elolvastam.
És Kölcsey verse jutott eszembe, a Vanitatum vanitas, amelyet már 17 évesen is nagyon szerettem:
Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!
Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék...
Utolsó kommentek