Mert muszáj. Sose szerettem a kötelező formaságokat, ezért nem tudtam soha mit kezdeni a kötelező szilveszteri vidámsággal, a szilveszteri házibulikon az éjféli tévés Himnusz-hallgatással, majd a mindenkivel kötelezően váltott búék-puszikkal.
Most a Facebookon és Messengeren ömlik rám közeli barátaim és távoli ismerőseim üdvözlete, amely épp platformja és tömegessége miatt tökéletesen személytelenné vált. Pillanatnyi hangulatomtól függ, hogy reagálok-e rájuk, és nem attól, hogy az illetőt mennyire érzem közelinek, elfog-e a gyengédség, ha rá gondolok. És itt van a szorítás, hogy küldjek én is üdvözleteket, nehogy már megsértsek valakit.
Akivel fontosak vagyunk egymásnak, az úgy is tudja, hogy gondolok rá.
De hát legyen! Mint tavaly is: boldog új évet kívánok minden kedves barátomnak, felebarátomnak, ismerősömnek. Nektek pedig - tudod, hogy rád gondolok - ebből az alkalomból is üzenem, hogy fontosak vagytok nekem.
Utolsó kommentek