"With nothing on my tongue/ But Hallelujah"

Egy grafikon arról, hogyan vált tíz év alatt elviselhetetlen hellyé Magyarország:  Egyébként 1916. szeptember 5-én mutatták be Griffith Intolerance című filmjét, a filmtörténet egyik leghíresebb alkotását. 

A 24.hu-n Balavány György hosszú riportban ismertette a Kalocsai Speciális Gyermekotthonban szokásos rémségeket. (Amiket nem az egyébként nehezen kezelhető gyerekek követnek el.) Itt a cikk linkje. A dolog két okból is közelről érint. Az egyik, hogy Ricsi, a 17 éves cigány srác, akit mentorálok,…

Lusta vagyok, különösen ha adminisztratív dolgokat kell intézni. Így aztán évek óta elhanyagoltam a blog oldaldobozait. Erre akkor döbbentem rá, amikor Attila barátom hónapokkal ezelőtt felelősségre vont, amiért fideszes médiumot reklámozok a linkek között. Az történt, hogy amikor fölvettem, még egy…

Tegnap valaki - akivel csak látásból ismerjük egymást, de persze tudtuk egymásról, hogy ki kicsoda - posztolt valamit a Facebookon, amivel nagyon nem értettem egyet. Jó szokásom szerint azonnal reagáltam. - És "jó" szokásom szerint szinte gondolkodás nélkül, miáltal sikerült tartalmilag valami…

Megint elment egy darab az ifjúságomból. A kurva életbe!

2006-ban egy, a Közel-Keletről szóló, háromrészes bejegyzéssel kezdtem blogger-pályafutásomat - akkor még A vajszínű árnyalat vendégbloggereként.  A keddi szörnyű bejrúti robbanás idézteti fel velem az akkor írtakat - meg a (velünk élő) történelmet. * Hogyan lett Libanon a palesztin-izraeli háború…

Valaki javasolta, ezért hoztam ki a könyvtárból. Korábban csak a Sakknovellát olvastam, a wiki szerint ez a leghíresebb - egyben az utolsó - műve. Azzal először egyébként tévéjáték formájában találkoztam valamikor a 60-as években, ha jól emlékszem, Pálos György főszereplésével. (Miután ezt leírtam,…

Hát mégse járja, hogy ezen a blogon ne írjak az indexről, hogy úgy tűnjék, nincs véleményem a dologról. A helyzet az, hogy a Facebookon osztottam,/osztom az észt. A (lényegében) teljes szerkesztőség felállása után, péntek délelőtt tettem közzé azt az Arany-idézetet, amely elsőként jutott az eszembe…

Írni a lehetetlenről, a pokolról, aminek szemtanúja voltam. Bő két évtizeden át küzdött Vonnegut azzal a belső kényszerrel, hogy megírja azt, amit fiatal katonaként és hadifogolyként átélt: Drezda 1945. februári bombázását, felégetését, amelynek 130 ezer áldozata volt. Az angolszász légierő…