A Facebookon találtam, végignéztem, hallgattam...

... s jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat...

Húszéves voltam akkor. (Ez most szép vagy szomorú gondolat?) Friss egyetemi felvételivel nyáron két barátommal autóstopos kirándulásra mentünk Lengyelországba - erről itt írtam -, aztán irány Kalocsa, a 37. Budapesti Forradalmi Ezred - erről meg itt. Rövid vitézi pályafutásom során kétszer voltam őrségben, és szinte hallom magam, ahogy az őrtoronyban a kétórás unalmat elűzendő slágereket óbégatok, köztük a Táncdalfesztivál dalait. Slágerileg abban az időben mindenevő voltam, minden, a rádióban akkoriban futó dalnak tudtam a szövegét, a leggiccsesebbekét is, természetesen. Aztán az Illés lett a kedvencem, talán már '66-ban is az volt. Az itt énekelt dalt is ("Fáj minden csók") szerettem - szeretem. Emlékeim szerint viszont az itt látható döntőben egy szelidített előadásmódú változat hangzott el, mert a "selejtezőben" még kissé extatikusabbra vették a befejezést - "Fáj, fáj, fáj, fáj", üvöltötték - kiváltva a konzervatívabb tévénézők felháborodását. Itt 2. díjasok lettek, a következő évben kihagyták, aztán 1968-ban nyertek az "Amikor én még kissrác voltam"-mal. És hát mai szemmel elég furán hat kissé "bocskais" öltözékük is - későbbi önmagukhoz képest is, meg a bocskai két évtizeddel később kezdődő, "újkori" szerepére gondolva is.

1966 a "békebeli béke" kora volt - számomra legalábbis. Tíz évvel voltunk '56 után, kettővel a Prágai Tavasz (és eltiprása) előtt. És még egy csapatban zenélt Szörényi, Bródy meg Illés Lajos. 

 

Dal - történet 1. - Guantanamera

Dal - történet 2. - Keresem a szót

Dal - történet 3. - "Ha én..."

Dal - történet 4. "Ó, hol van a szerelem"

Dal - történet 5. Absolute Beginners

 

 

 

 

..

 

 

...

Szerző: rás  2021.01.31. 11:40 3 komment

Címkék: 1966 slágerek katonaság Lengyelország Illés

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr5316409524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2021.02.01. 22:31:15

Nem sláger, de hasznos, egy kis Arany

LETÉSZEM A LANTOT
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, müvészi gonddal
Függött a lantos ujjain;
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!

(1850. márc. 19.)

rás · http://ras2.blog.hu 2021.02.01. 22:34:06

@egy nagyi: :)

Függetlenül attól, hogy most miért írtad ide, szeretem ezt a verset - és általában Aranyt.

egy nagyi 2021.02.01. 22:45:05

@rás: csak a hajdanvolt ifjúságunk miatt.

Tudom nem illik egészen a Táncdalfesztiválhoz, de azért feltételezzük hogy Bródy magyar klasszikusokon nevelődött .
De a mi korosztályunknak nagyon eleven ennek a versnek a gondolatvilága, így, hogy nem tudhatjuk mikor fejezzük be földi létünket.
süti beállítások módosítása