Akit érdekel, részletesen tájékozódhatott már, hogy micsoda undort, felhördülést és tiltakozást váltott ki a mainstream (nyugat-) európai politikában az Orbán-kormány abszurd, homofób törvénye. (Ha mégse, itt egy összefoglaló, benne természetesen a Fidesz reakciójával is.) Az Európai Parlament elítélő határozatait megszavazták a jobbközép Európai Néppárt (benne a német CDU-CSU) képviselői is.

Mi következik mindebből? Bár az ember jobban szereti, ha dicsérik, mintha szidják, azt hiszem, a political animal Orbán nem izgatja magát különösebben emiatt. Egyrészt tudja: egy dolog, mit mondanak nyilvános szónoklatokban a német politikusok, de más dolog, hogy az adókedvezményekkel és olcsó munkaerővel dédelgetett nagy német iparvállalatok kitartanak Magyarország mellett; ha történetesen egy autokrata a megválasztott vezetője, akkor is. Vagyis lehet, hogy az EU-t szükségképpen jellemző, hosszú, bonyolult eljárás után egy-két év múlva életbe léptetnek szankciókat Magyarország ellen, leállítják bizonyos pénzek kifizetését, de ez most nem érdekes. Egyrészt mert az Audi, a Mercedes és társai egy darabig mindenképpen biztosítani fogják a GDP növekedését, és ezzel a kormány által elosztható pénz mennyiségét, másrészt - minden sürgetés és fenyegetés ellenére - aligha lesz büntetés, ami még a választások előtt sújtaná Orbánékat. Márpedig Orbánt - aki mindig  a pillanatot akarta uralni - most csak a következő (esetleg már ősszel megtartandó) parlamenti választás érdekli. Szerintem a Fidesz választási kampányának központi eleme a nemzeti szuverenitás védelme lesz, és ebből a szempontból kifejezetten jól jönnek azok az európai támadások, amelyeket ugyan Orbánnak címeznek, de amelyeket a választók nagy része előtt Magyarország-elleni támadásnak lehet beállítani. Ahogy a nemzeti függetlenségünket, biztonságunkat veszélyeztetik a migránsok, a globalista tervek, az Európaii Egyesült Államok elképzelése, a sorosista szervezetek. (Putyin nem.)

Azt hiszem viszont, hogy sokkal fontosabbak Magyarország elszigetelődésének hosszú távú következményei. Jelenleg zajlanak az Európai Unió jövőjével kapcsolatos tárgyalások. Ezek kimenetelét meghatározhatja a politikai Európát egyre nyilvánvalóbban kettészelő törésvonal az EU nyugat-európai magországai, a hozzájuk csatlakozó skandinávok valamint baltiak, illetve (utóbbiak kivételével) az egykori "szocialista" országok között. Elkerülhetetlennek tartom a "kétkörös" vagy "kétsebességes" Európa régi elképzelésének a megvalósítását, vagyis hogy - valószínűleg az eurózónára alapozva - létrejön a tagállamok egy részének szorosabb integrációja (amit egyébként az EU alapító okmánya célként jelöl meg), és ehhez lazábban kapcsolódna a különállásukat, nemzeti szuverenitásukat különböző okokkal és ürügyekkel védelmező országcsoport. Utóbbiban Magyarország. Nem kell nagy képzelőerő annak feltételezésére, hogy ennek hosszú távú anyagi - és persze politikai - konzekvenciái lennének. Bebetonozódna az ország összeszerelő-üzem státusza, felzárkózás helyett mélyülne a leszakadás.