"Semmit se kérdeztem, nem néztem a szemébe, s nem kutattam a titkai után. De más okból sem. A nagy leszámolásokat én sohase szerettem, sem a végleges nyilatkozatokat.
– Ha akarod, még őszintébb leszek – mondta nekem egyszer egy hevesvérű társam a tanfolyamon. S én már akkor is ezt feleltem neki: – Szükségtelen. Olyan nagyon őszinték mi ne legyünk egymáshoz. – És ma is ezt vallom. Mert mi a vége? Minthogy egyik se tud a másik igazával mit csinálni, ki-ki a magáét hangoztatja tovább, s így haladnak párhuzamosan a semmi felé.
S ez még a kisebbik baj. Mert közben hamar el is hangzik a szó… S vannak szavak, amelyek végzetesek, tudjuk, s amellett még csak nem is igazak. Vagy nem egészen. Mert mihelyt kiszalad a száján, hogy nem szeret, vagy ilyesmi, hogy nem tud velem élni – minden eldőlt, mert visszavonhatja-e másnap? Vagyis formákon múlik az élet."

Szerző: rás  2021.07.29. 16:56 8 komment

Címkék: irodalom Füst Milán

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr6516642642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

beszélő név 2021.07.30. 11:13:25

Csak úgy idézted, vagy olvasni kezdted? Nekem az egyik nagy kedvencem egyébként. Regény, de mintha enciklopédiája is lenne a kötődés rengeteg apró, alig szétszálazható változatának, melyek egy férfi és egy nő kapcsolatában megjelenhetnek.

rás · http://ras2.blog.hu 2021.07.30. 11:17:01

@beszélő név: Most kezdtem olvasni. Nekem Füst Milán eddig - leszámítva két színházi előadást - kimaradt. Most a filmváltozat körüli felhajtás adta az apropót.

beszélő név 2021.07.30. 11:46:34

Akkor ajánlanék még három kisregényt, amiket vétek kihagyni: Ádvent, Amine emlékezete és az Őszi vadászat. Zseniálisak!

egy nagyi 2021.07.30. 15:40:32

Még pont ezt a leghíresebb regényét nem olvastam Füst Milánnak,színházi adaptációját láttam, csücsül egyelőre a könyv a polcon. Olvastam tőle A Parnasszus felé, című regényt, mely egy orgonaművésznek készülő fiatalember kalandos, megpróbáltatásokkal teli küzdelme. Az író esztétikai fejtegetései a művészetről szinte rabul ejtettek. Az Ádvent című könyv, melyben még a másik két kisregény is megvan szintén elbarikádozva landolt a polcon, a Napló I-II kötettel együtt. Sajnos nem tudok lépést tartani a házi könyvtárunkban lévő könyvek olvasásával, mert fizikailag elzsibbad a kezem,a lábam
muszáj fizikailag is tevékenykednem.Olvasni a legjobb módszer
minden problémára.

egy nagyi 2021.08.01. 22:10:35

@beszélő név: amilyen szertelen, kalandozós, ábrándozós és feledékeny vagyok, elfelejtettem, hogy már ezeket a kisregényeket olvastam, most újból elolvastam az Őszi vadászatot, s már az elején tudtam, hogy már olvastam, viszont jólesett az újrázás. Jó ízlésed van!

egy nagyi 2021.10.26. 14:03:11

@egy nagyi: @beszélő név: annyi mindent olvasok, s elég nagy gyakorisággal, hogy vannak művek, amelyek elhomályosulnak bennem. Itt is azt mondtam, hogy nem olvastam A feleségem történetét, ami nem igaz, mert hogy igen, s tök elfelejtettem a történetet, a színdarab is elhomályosult. Fogtam a könyvet és újra elolvastam, a filmet még nem láttam. A gyerekemmel egyszer beszélgettünk az autizmusról, s ő egyik jellemzőnek azt mondta, hogy az autisták az olvasmányaik tartalmára általában nem emlékeznek, s most kicsit megijedtem. Viszont szívesen feledkeztem bele újból a könyv olvasásába. Véleményem az, hogy a féltékenység olyan, mint az őrület, felzabálja a személyiséget. Néha néha úgy tűnt , hogy a hős kapitányt mintha Freud díványáról szalasztotta volna az író, és néha néha, mintha viaskodna az egzisztencializmus szemléletével.
Az idős kapitány hozzám közelebb áll.

egy nagyi 2021.10.26. 14:14:58

@rás: a fenti kommentet neked is szántam, csak elnéztem, és már nem tudom korrigálni. bocs.
süti beállítások módosítása