The Day After - ez volt a címe a 70-es évek egyik nagysikerű filmjének az atomháború kitöréséről, annak másnapjáról.
Természetesen nacionalista gőg egy atomháborúhoz hasonlítani a magyar választásokat, de ez jutott eszembe. Meg az, hogy ijesztő az, amit a Partizán műsorában Szabó Andrea szociológus mondott, hogy tudniillik ilyen szavazati arányok mellett értelmetlen választási kampányhibákról beszélni, tudomásul kell venni, hogy a magyar társadalom a Fideszt akarja. Ijesztő, mert igaz. Vagy legalábbis annak látszik. Én azonban nem gondolom, hogy a magyar társadalom ilyen többségének tudatos - mert ismereteken alapuló - mérlegeléséről és döntéséről van szó. Természetesen szép számmal vannak elkötelezett Fidesz-szavazók, Orbán-hívők és simán jobboldali meggyőződésűek, akiknek túl baloldali volt az ellenzéki összefogás (meg otthon maradó baloldaliak, akik a Jobbikot nem tudták lenyelni). Valójában azonban ennek a társadalomnak a jó részét már régen elzárták az ismeretektől, saját helyzetének és a politikai alternatíváknak az ismeretétől.
Tudom, "savanyú a szőlő" meg eső után köpönyeg, de most már egészen világos, hogy az elmúlt tizenkét évben létre hozott - nem létre jött, hanem tudatosan létre hozott! - fasisztoid, autokratikus rendszert választásokkal, parlamenti úton nem lehet leváltani. Várni kell, remélni lehet, hogy majd összedől önsúlyától, ráomlik például a gazdaság.
Meg jó ideje forog a fejemben egy irodalmi idézet, aminek képtelen vagyok megtalálni a forrását, hogy tudniillik egy jól irányzott pisztolylövés megváltoztathatja a történelem menetét...
Utolsó kommentek