Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Mégpedig a magyar antiszemitizmusról, annak okairól -- a Die Welt c. német hetilapban. Úgy kezdődött, hogy a lap (illetve annak online változata) "Nem Hitler volt, mi voltunk" címmel interjút közölt Ungváry Krisztián történésszel. (Az interjú magyarul „Nagyon nehéz volt nem rasszistává lenni” címmel a Galamuson olvasható.) Jelzem: Ungvárynak minden mondatával egyetértek. Ezt követően, tegnap a Die Welt szerkesztő bizottságának tagja, Thomas Schmied válaszcikket írt (magyarul itt), amelyben azzal vádolja Ungváryt, hogy miközben meg akarja magyarázni az antiszemitizmust, annak (Schmied által lényegében tagadott) racionális okait, maga is átvesz antiszemita kliséket. Jelzem: Schmied jellegzetesen német liberális, etikai töltésű álláspontját értem, de amiben egyet is értek vele, az inkább kiegészíti, semmint cáfolja Ungváry eltérő nézőpontból és céllal megfogalmazott véleményét. A német szerkesztő egy nagyon általános hibába esik: valamely undorító, gyűlöletes jelenség (vagy akár hiba) okainak racionális keresését azonosítja a jelenség elfogadásával, igazolásával. Holott nem az.

Mottó: "Pisti hülye, Julcsi hülye, csak én vagyok okos, mert nekem a seggemben is fejem van." (Weöres Sándor)

Téma: az ún.  „baloldali”, demokratikus ellenzék október 23. után. (vö.  Lenin: „A proletárforradalom és a renegát Kautsky”)

Ellenzéki egység nincs, nem is lesz, az ellenzék jövőre is marad ellenzék – már aki marad…

Tulajdonképpen csak annyi történt, hogy a ripacs, túlmozgásos Gyurcsány megsértette a végtelenül hiú, öntelt Mesterházyt. Ilyeneken is múlhatnak dolgok, emberi gyengeségeken is eldőlhet egy ország sorsa. A probléma (az egyik fő probléma) éppen az, hogy miért ilyeneken múlik. Normális-e az a politikai rendszer – a modern „médiademokrácia” –, ahol nem politikai programok, jövőképek döntik el egy választás sorsát, hanem politikusok, sőt: politikai vezérek média által felnagyított tulajdonságai. Igaz, sokan állítják: az 1960-as amerikai elnökválasztást az döntötte el, hogy a történelem első elnökjelölti tévévitájában Kennedynek jobb volt a sminkje, mint Nixonnak… De vissza ebbe a mi meghitt, libafosszagú világunkba.

1956-ról lényegében csak hazudni szoktak; hol ezt, hol azt. Október 23-án pedig - úgy tűnik - csak hazudni lehet és/vagy hülyeségeket beszélni. És meggyalázni valamit - valaminek az emlékét - ami sokak számára őszinte ügy volt.

Ennél is nagyobb baj, ahogy a máról hazudik Orbán. És ahogy hisznek neki.

(TGM persze most is ajánlható -- egyoldalúságával is, mert 1956 nem csak szocialista forradalom volt; bőven volt ott sok minden egyéb, de az tény, hogy éppen a szocialista jellegét tagadták -- hazudják -- el mindig, mígnem totálisan el is felejtették.)

anyagiak fn: gazdasági javak, vagyoni, pénzbeli vonatkozások

anyagias mn: Csak v. főként az anyagiakkal törődő. ~ ember, gondolkozás  (Magyar Értelmező Kéziszótár, 1972)

*

M. meséli: hatéves fiát a hatástalan tiltás után úgy szoktatta/szoktatja le a durva és trágár szavak használatáról (hja, az óvoda hatása!), hogy ilyenkor ötven forint ugrik a perselyéből; a „hülye” is tilos, nem csak a „f…” vagy a „b… m…” Ez hatott. – Anyagi érdekeltség – mondom röhögve, mire M. megsértődik, láthatóan úgy értelmezte, hogy anyagias szemlélettel vádolom. És aztán már magyarázhatom neki, hogy 1968, új gazdasági mechanizmus – az ifjúkorom…

Szóval ebből a pár másodperces szóváltásból született ez a bejegyzés, történelemmel és anekdotikus emlékekkel.

Bekezdések Alföldi Róbertnek a bécsi Burgtheater 125. születésnapján elhangzott beszédéből:

"Manapság Magyarországon a független értelmiségiként való létezés lassan egyet jelent a hazaárulással, más szemszögből, ami talán még rosszabb, az elkárhozással. A kritikai gondolkodás, a kérdezés, a figyelem a társadalom állapotára, a történelmünkkel való elkerülhetetlen szembenézés, vállalása önmagunknak – mindez keresztényietlen, gyáva, perverz, dekadens, provokáló művészi és értelmiségi, sőt állampolgári viselkedésnek minősül, és ezért inkább csak eltűrhető, de nem elfogadott."

Most, az internetről értesültem, hogy elkalapáltak minket a hollandok. Őszintén örülök. (Egervári lemondása abszolút hidegen hagy, nincs jelentősége.)

Általános első osztályban az iskolarádióba bekapcsolták a londoni 6:3 közvetítését, aztán apámmal kinn voltunk a Népstadionban (igen! Népstadionban) a 7:1-es magyar-angolon. Az 1966-os angliai VB magyar-brazilját (3:1) a tévében láttam. Hirtelenjében ezek jutottak eszembe. Hosszú évek óta nem nézem a magyar válogatott vagy a magyar klubcsapatok meccseit. Mondjuk, Orbán is sokat tett azért, hogy zsigeri undorom legyen a magyarfutballtól (sic!).

(Figyelem! Az alábbi bejegyzés az Ön nyugalmát sértő, kommunista propagandát tartalmazhat!)

Meghalt Giap tábornok. 102 éves volt. A mai huszon- vagy akár negyvenvalahány éveseknek aligha mond valamit a neve. Az ő kedvükért (is) itt a Wikipedia részletes angol szócikke, valamint a nol.hu nekrológja.

És itt egy fénykép 1945-ből: Vo Nguyen Giap és Ho Si Minh. 

Mondjuk, az is nagyon jellemző, hogy a magyar wikin nincs róluk tisztességes szócikk, pedig világtörténelmi jelentőségű figurák: megvertek két világhatalmat; előbb a franciákat, aztán az amerikaiakat, politikailag, katonailag is.

Boldog volnék, ha egy olyan országban élnék, ahol racionális vitákban dőlnek el politikai kérdések, ahol az emberek gondosan mérlegelve, észérvek alapján szavaznak valamely pártra és annak képviselőire. Nem tudom, van-e ilyen ország, de azt tudom, hogy Magyarország nem ilyen. Attól tartok, egyre jobban kibomló balkáni, kelet-európai -- na jó: "félázsiai" -- formánkat hozva, érzelmek, indulatok játszanak főszerepet. Gyorsan leszögezem: bár ebben mérföldkőnek tartom Orbán Viktor 2002-ben megkezdett, az országot két táborra osztó gyűlöletretorikáját, nem csak ő a bűnös; szépen alkalmazkodott ehhez az MSZP (néha szánalmasan gyermeteg) demagógiája, és hát megvan a maga félelmetes hatása az ingerküszöböt alaposan megemelő, elbulvárosodott médiának is (megintcsak: Bayer Zsolttól az RTL Klubon át az Indexig).