Számtalan oka lehet annak, hogy az ember miért vesz a kezébe egy bizonyos könyvet. Az egyik ilyen szempont lehet, hogy a villamoson (buszon) olvashassam, netán elférjen a zsebemben. persze sok ilyen könyv van, tehát emellé kell még valami más ok is. Akad.

Bő féléve hevert az íróasztalomon egy kissé tépett papírfedelű könyv, Bertolt Brecht Munkanapló-ja (pontosabban egy abból készült válogatás, amely 1983-ban jelent meg az Európa Könyvkiadó Mérleg c. esszésorozatában). Habent sua fata libelli: a könyvet a Nemzeti Színház A jég c. előadásáról mentettem ki. Vlagyimir Szorokin darabja az ember és a társadalom mentális leépüléséről szól, s Mundruczó Kornél rendezésében (eredetileg a Krétakör előadása volt a Trafóban, onnan emelte át Alföldi - tempi passati) ennek illusztrálására - sok egyéb mellett, mintegy mellékesen - könyvekkel dobálóznak. A szünetben és az előadás végén is a színpadon keresztül kell kimenni, taposva a szerte heverő könyveken, akkor emeltem fel és el a lábam elé kerülő Brechtet. Szóval egyik nap ő tűnt alkalmasnak arra, hogy indulás előtt felkapjam. Bizonyára szerepe volt ebben, hogy amúgy is német irodalmi heteket élek; megintcsak a Nemzeti: még sikerült megcsípnünk a Mephistót (írtam róla: itt), és utána gyorsan elolvastam Klaus Mann (közepes) regényét, majd a benne lévő idézetek és hivatkozások kedvet csináltak ahhoz, hogy egy merész lélegzetvétellel felüssem Goethe Faustját. (Minthogy a feleségem német szakos volt, elhever belőle egy-két kiadás, akár németül is.) Legnagyobb meglepetésemre kifejezetten szórakoztatónak bizonyult; igaz, hogy Szerb Antal, valamint Attila barátom tanácsát megfogadva, csak az első részt olvastam el. (Aztán még hozzáolvastam egyet s mást Goethéről és koráról, hogy kikerekedjen a dolog.

Disznó az iskolában

Európa Nostra

TGM, persze. A fenti cím egyébként tőlem van, ő a szelíden tárgyilagos Mi lesz a választások után? címmel írt két teljes oldalt az És-ben arról, hogy nincs remény, Orbán marad, mert nincs ellenzék, nincs ellenzéki narratíva a világról, amiben élünk. Közepesen nehezen olvasható TGM-szöveg (persze érdemes elolvasni), de a végén líraian felszárnyal:

"Az országgyűlési választásokat minden bizonnyal megnyeri a jobboldal. (Hacsak nem történik valami véletlen: de a magyar nép cselekvése már nem akadályozza meg.)

A rendszer majd megszilárdul, veszít energiájából és dinamizmusából, viszonylagos újdonságai megszokottá válnak. Akinek most még van veszítenivalója politikailag, majd kiegyezik, vagy hátat fordít az egésznek. Ki fog derülni, hogy nem veszélyes, egy idő múlva befogadják, magától is tudni fogja, hogyan viselkedjék. Az elnyomást nem kell fokozni, ennyi elég lesz.

A Heti Válasz legújabb címlapja – és a hozzá tartozó terjedelmes írásmű – sokaknál kivágta a biztosítékot.

„A Heti Válasz a kulturálatlan, agresszív és gondolkodás-ellenes mai magyar valóság része. Nem kell tehát csodálkozni” – írja az általam nagyrabecsült Kálmán C. György a magyarnarancs.hu-n.

A mindig szórakoztató „mivoltmaaneten” Bence, a 444.hu ifjú munkatársa mintegy válaszul („heti válaszul”) a HV egyik vezető munkatársát vette célba és Stumpf András-vicceket kezdett közölni blogján:

Stumpf András bemegy egy Suzuki kereskedésbe. Megnéz egy kis Suzukit, látja hogy az elején egy S betű van. Megnéz egy nagyobbat, még nagyobbat, azokon is látja az S betűt. Végül megnézi a legnagyobb Suzukit, azon is rajta van az elején az S betű. Odamegy a Suzuki kereskedőhöz és megkérdezi tőle: - Ez a sok kocsi itt mind szép és jó, de nincs valamelyik M-es méretben?

"Azért nehéz megszabadulni az Orbán-rezsimtől, mert többé-kevésbé mindenki közreműködött létrehozásában: a magyar demokrácia ezt a Frankensteint hozta össze. Egy rendes elemzés kimutathatná, hogy mindegyik megalázott jogállami intézmény, mindegyik legyalult szakma, minden megtépázott társadalmi csoport szorgosan dolgozott e szörny előállításán."

Fleck Zoltán cikke a "Mi lesz, mi legyen Orbán után" vitában.

"Ma már senki sem hiszi, hogy az értelem felülkerekedik az értelmetlen megszorítási politikán, s azt sem, hogy erkölcsi megfontolások elejét vennék a pénzt a hatalommal házasító különféle botrányoknak. Ma a változás ígérete és lehetősége csak az érdekek közvetlen ütköztetésétől, a nyílt konfrontációtól várható."

Részletek a Le Monde Diplomatique magyar kiadásában megjelent cikkből: 

"[H]árom, többé-kevésbé egyetemes tendencia azonosítható: nevezetesen a társadalmi egyenlőtlenségek mértéktelen megnövekedése, a politikai demokrácia leépülése, valamint a nemzeti szuverenitás sorvadása."

... de néha örülök más bánatának.

Garancsi végtelenül szomorú és elkeseredett

Istenem, ha még a Felcsút is kiesne az NB I-ből! (Lásd még: Felcsútország)

Teljesen véletlenül vettem észre, szombaton volt öt éve, hogy (akkor még a freeblogon) elindítottam a Rásblogot. Ez úgy derült ki (én ugyanis nem tudok megjegyezni dátumokat), hogy a blog.hu minden bejegyzésem után kidobja néhány hasonló témájú korábbi posztom címét. Az előbb rápillantottam a szombati (2013. július 6-i) röpke, a Pride-ra emlékeztető bejegyzésre, és ez volt az egyik cím: Buzik, fasiszták, Gulácsy. Nem emlékeztem, ráklikkeltem, az első mondat: "Ez az első bejegyzésem a most induló blogon"; a dátum: 2008. július 6. 

És még ideírom, hogy miközben ezt írtam, a rádióban a Quimby szólt:

A világ legjobb Pride-jai New Yorktól Isztambulig. A 444.hu összeállítása

"Jónak lenni nem mindig könnyű..."

Most már papírunk van róla, hogy mit tartanak Magyarországról az Európai Unióban. Igen, tudom, nem az országot, nem a magyarokat en bloc, hanem a kormányunkat marasztalja el az Európai Parlament által elfogadott jelentés, amiért az elmúlt években végrehajtott "rendszerszintű változtatások" távolodnak a jogállamiság és a demokrácia európai alapértékeitől. De ezt a kormányt mi választottuk (hogy teljesen érdemtelenül csatlakozzam a 2010-es többséghez), és mi fogjuk feltehetően újraválasztani jövőre. Mi, magyarok vagyunk azok, akiknek egy Orbán Viktor (Lázár János, Szájer József, Deutsch Tamás, Simicska Lajos etc.) kell. És az EU nem fog megszabadítani tőlük, tiszteletben fogja tartani a magyarok döntését. Legfeljebb meglesz a véleménye - és felgyorsítja az Unión belüli differenciálódást. Szarni fognak ránk, végül is, nem vagyunk mi olyan fontosak. Holnap viszont Magyarország Országgyűlése határozatban fogja megüzenni az EU-nak, hogy a ti anyátok! Többségi határozattal.