őszinte melléknév

1. Olyan <személy>, aki érzelmeit, gondolatait ferdítés, kertelés nélkül híven közli, nyilvánítja mások előtt. Őszinte férfi, leány; őszinte vkivel.  „Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam." (József Attila)

2. Igazán átérzett, nem tettetett, szívből fakadó <cselekvés, magatartás, megnyilatkozás>

őszinteség főnév (csak egyes számban)

1. Az őszinte (1) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; egyeneslelkűség, nyíltszívűség.

(A magyar nyelv értelmező szótára)

„A te szavad legyen igen, igen, nem, nem, ami azon túl van, az a sátántól való."

(Máté 5,37)

Mi az őszinte ellentéte? Hát persze, a hazug. Ilyen egyszerű?

Valaki megtetszik az utcán, társaságban - odamegyek-e hozzá ismeretlenül, megmondani, hogy tetszik/megkívántam? (Én legalábbis nem.)

Valaki csúnya, valaki ellenszenves, emberek egy csoportját valamilyen okból nem szeretem/utálom/irtózom tőlük - kertelés nélkül kinyilvánítom a gondolataimat?

Tanár vagyok, és egy gyerekről az a véleményem, hogy buta - megmondom neki (vagy a szüleinek)?

Főnök vagyok, és egy évtizedeket már a pályán eltöltő, egy-két évvel a nyugdíjazás előtt álló munkatársamról az a véleményem, hogy tehetségtelen, nem ért ahhoz, amit csinál - megmondom?

Nem vagyok őszinte; őszinteségemnek - amely pedig a fenti definíció szerint jellembeli tulajdonság - gátat szab a társadalommá szerveződött együttélés ezernyi konvenciója. Íly módon pedig az őszinteségnek nemcsak a hazugság az ellentéte, hanem az illem, a szemérem, a tapintat, a politikai korrektség, a sajnálat stb. De vajon ilyen kétdimenziósan kell elképzelnem az összefüggéseket?

Szókopás

Van egy bloggertársam, 979, akivel időnként az indulatosságig fokozódó politikai, ideológiai vitákat folytatunk. Tegnap a tisztázás és békítés jegyében írt két kommentemet is azzal kezdtem, hogy „őszintén sajnálnám", „őszinte öröm számomra"... Elgondolkodtam, miért nem volt elég, miért nem azt mondtam, hogy „sajnálom", hogy „örülök"? Lehetséges magyarázatok:

a./ az őszinteség olyan fontos számomra, hogy állandóan hangsúlyozom

b./ az „őszinte" szó csak freudi elszólás, amely valójában azt leplezi, hogy nem vagyok őszinte

c./ a szavak üres formává váltak

Vannak szavak, amelyeket könnyen, gondolkodás nélkül kimondok/kimondunk, s vannak, amelyeket borzasztó nehezen.

Utójáték (éveken át)

- Szeretsz?

- Nem.

- Akkor jó.

József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke (részlet)

„...pina, picsa, fasz, segg, baszni, gecizni, kiverni - mindezt - nyalni - a lehető legtermészetesebb képpel el lehet mondani olyanok társaságában, akik nem tehetnek ellene semmit

érdekes, én a cselekvésbeli motorikus levezetést tudtam belé e szavakba s azért nem használtam őket, mert szavakkal nem elégülhet ki az ember s azért nem elégitettek ki a cselekvések, mert szavak nélkül sem elégülhet ki az ember

ennek csak az lehet az eredete, hogy e szavak miatt megvertek - ez tehát a verő számára motorikus kielégülés volt

valaki egyszer csupa ilyen szavakat irt össze egy papirra és azt nagyon megverték

nem a Gyömrőinek gyógyulok meg, hanem magamnak

egyszer én magam is ráfirkáltam egy hirdető oszlopra, hogy pina fasz, együtt basz

akkor nagyon féltem, a klozetokban dühös voltam, hogy ilyesmit firkálnak oda felnőttek is

most majd kipótolom a gyerekkort s igy elmondhatom: én ezt és ezt csináltam, senki sem kérdezheti, hogy mikor

én hülye állat, hogy akartam segiteni a Gyömrőinek meg a mamának

a mama a gyermek számára nem anya, hanem maga a nő

seggbe fogom baszni a Juditot itt fekszik az ágyon, a háta meztelen

hogy lehetne dühbe guritani a Gyömrőit, ugy hogy kivágjon és visszakönyörögjön

hát ezt nem nagyon lehet

akkor ki fogok vele baszni az életben, analizisen kívűl, elrontom a prakszisát

"véletlenül elszólom magam" hogy viszonyom volt vele aztán olyan módon fogom tagadni, hogy mindenki, még az analitikusok is elhiszik..."

József Attila: Magad emésztő... (részlet)

„...hiszen lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba s teát kavarva,
szépet, jót, igazat akarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról
és telt szavadra,
mit óvatosan vetnél a latra,
utalván a tapasztalatra,
indulatom messze ragadna,
te - hozzátéve: „Szivedre ne vedd" -
leintenél, mint az öregebb,
mint az apám
s én bosszankodnék, de nem mondanám."

"Nem találunk szavakat."

Akit érdekel az amerikai választási kampány, az naprakészen tájékozódhat például A vajszínű árnyalat blogból. Most valami egészen fantasztikus momentumra hívta fel a figyelmet Kinga (illetve egyik kommentelője): egy, a demokrata elnökjelölő konvención elhangzott beszédére. A szavak, a gondolatok mindenkinek ismerősek lehetnek, akik valaha is olvastak kommunista (vagy csurkista) Amerika-ellenes, antiimperialista, antikapitalista propagandakiadványokat:

"Spekulánsok uralják a Wall Streetet, és most a társadalombiztosításotokra akarják rátenni a kezüket."

"Az olajért mentünk Irakba. Az olajmonopóliumok most még többet akarnak... A fegyverkereskedők még többet akarnak."

"A kormányzat lehallgathatja a telefonbeszélgetéseinket..., felnyithatja a leveleinket..., nyomon követheti minden mozdulatunkat."

"Éljenek a dolgozók jogai!"

Ilyen mondatokat ma Magyarországon a mainstream sajtó legfeljebb TGM-től közöl, de őt bohócnak tekintik. Baloldali és "baloldali" közéleti emberek legfeljebb szemlesütve - nem mondanak, legfeljebb - hallgatnak meg ilyesmit.

A fent idézett mondatok a demokrata konvenció egyik vezérszónokától, Kucinich ohioi képviselőtől származnak, beszéde itt olvasható.

És mert még mindig olyanom van:

Itt a szöveg, a New York-i szleng magyarázatával meg az Andy Warhol-szálakkal.

Későn érő (késéssel művelődő) típus vagyok: az 1972-es dal hozzám egy nagyon erős 1989-es filmmel érkezett meg: Potyautasok  (Ráadásul nem is ez jutott eszembe, hanem - nyilván a lengyel helyszín miatt - a nagyszerű, korai Polanski: az 1961-es(!) Kés a vízben.

Vissza Lou Reedhez: az ő kedvéért mentem ki először a Szigetre 2000-ben. (El nem múló hála K.A-nak.) Fura volt - nem Lou Reed, ő Lou Reed volt -, hanem a Sziget: eltekintve ettől a koncerttől, ahol azért bőven voltak az én évjáratomból, délután két-két és félszeresét képeztem az átlagéletkornak. Mégis jó volt. És nagyon irígy lettem, hogy nekem ez annak idején nem volt. Valami hasonló érzés volt, mint amikor - ugyancsak jókora késéssel - Kerouacot olvastam.

Újabb személyes szál: Tódor, a budapesti underground művészvilág fantasztikus alakja, szervezője. Aki vagy 10 éve Balatonszabadinál ráfeküdt a vonatsínekre. Akinek nagy álma volt, hogy elhozza Budapestre, az általa kitalált Nap-Nap Fesztiválra Lou Reedet. 

És Tódor unokaöccse, akit négy éve egy részeg állat a járdára felfutva halálra gázolt.

Pedig olyan boldogan kezdtem el ezt a bejegyzést... 

Bár azt mondom a profilomban, hogy én nem zenélek, de most úri kedvem így tartja.

Jeff Buckley énekli Leonard Cohen dalát - gyönyörűen. 

Leonard Cohen (Ez egy gagyibb verzió - különösen a videó, de ami nekem tetszik, azt vagy nem találtam, vagy nem tudtam le- és feltölteni, mert technikai analfabéta vagyok.)

A játékot üveggolyóként kaptam a jel3 blog írójától, s így is gurítom tovább három kreatív blogger barátomnak: drc-nek, Platennek és Thomasnak. A feladat: egy szabadon választott rendszert felépíteni az ábécé összes betűjével. Én József Attila-sorokat keresgéltem, s nagy gyönyörűséget szerzett a versek olvasása, felidézése. Ahogy látom, így, ez az idézethalom - ahogy az oroszok mondják - a közepesnél kisebb élvezetet jelent. De nem tilos folytatni a verset (kötetben, interneten megkeresni a folytatást). Jó szórakozást, a három fiúnak pedig - ha hajlandók rá - jó munkát!

Óh! Drc novellát, Thomas verset, Platen pedig fenomenológiai kisenciklopédiát írt. Hála és köszönet mindhármuknak!

A - Altató - „A távolságot, mint üveggolyót, megkapod, óriás leszel, csak húnyd le kis szemed..."

Á - ág - „A semmi ágán ül szivem, kis teste hangosan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok."

B - bocsánat - „Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad."

C - cigány - „Cigány vagy! Amit adtál hízelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve - nem hallod, mama? Szólj rám!"

Cs - csalódás - „Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni."

D - A Dunánál - „A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés."

E - ember - „Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek s mind ember, mert ez egyre kevesebb..."

É - Érted haragszom, nem ellened - „Mikor fölkél a nap, a sosem haragvók hajától eltérítődik a harmat, ne bántson téged az én haragom soha, kedves."

F - Freud (vers Freud nyolcvanadik születésnapjára) - „Amit szivedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt."

G - guanó - „A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó keményen, vastagon."

Gy - gyermek - „Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim."

H - halom - „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ."

I - Isten - „Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél."

Í - Írásjel - „Ez mind csak játék. Ceruzával írom, uraktól kapott pénzen vett papíron. Még nem gépfegyver-züm-züm e betű. Váj, mint a nyomor, csíp, mint a tetű."

J - Judit - „Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj: Egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj!"

K - karó - „Karóval jöttél, nem virággal..."

L - leltár - „...immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már."

M - miért? - „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis."

N - nagy - „Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem!"

O - ok - „És nem sejthetem, mikor lesz elég ok, előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg."

Ó - Óda - „Minden mosolyod, mozdulatod, szavad őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt."

Ö - öl - „Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszít a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, míg el nem fehérül a száj is."

Ő - Ősz - „Tar ágak-bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, s vaskorláton hunyorog a dér."

P - patkány - „Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat..."

R - roskad - „Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már..."

S - sekély - „Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj..."

Sz - szikár - „Magad emésztő, szikár alak! Én megbántottalak."

T - tél - „Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél."

U - utca - „Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikoltak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán."

Ú - úgy - „Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna."

Ü - Ülni, állni, ölni, halni - „Ezt a széket odább tolni,/ vonat elé leguggolni,/ óvatosan hegyre mászni,/ zsákomat a völgybe rázni,/ vén pókomnak méhet adni,/ öregasszonyt cirógatni..."

Ű - űr - „Űr a lelkem. Az anyához, a nagy Űrhöz szállna, fönn. Mint léggömböt kosarához, a testemhez kötözöm. Nem való ez, nem is álom, úgy nevezik szublimálom ösztönöm..."

V - Világosítsd föl - „Világosítsd föl gyermeked: a haramiák emberek..."

Z - zöldes - „Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes bársony-penész pihézze melledet. Nézz a magányba, melybe engem küldesz. Fogad morzsold szét; fald föl a nyelvedet."

Zs - zsoldos - „Zsoldos a férfi, a nő szajha, szívüket el nem érhete. Gonoszságuk is föl van fujva, mégis féltem az életem."

Lirico-historico tractatus három tételben

1. tétel Andante

1968. augusztus 21-én dőlt el, hogy a történelmileg belátható jövőben nincs alternatívája a kapitalizmusnak, amelynek undorító, embert nyomorító - más olvasatban: áldásos, az embert felszabadító - voltát lassan két évtizede élvezzük.

A 60-as években Kelet- és Közép-Európában óvatos, botladozó kísérlet kezdődött a sztálini típusú, diktatórikus államszocializmus (államkapitalizmus?) megreformálására. Ennek terepe szükségképpen a gazdaság volt, s az évtized elején párhuzamosan s egymásba kapcsolódóan érlelődtek a reformkoncepciók, elsősorban a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Magyarországon. Ezzel egyidőben Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a marxizmus „reneszánszáról", a szocializmus-kommunizmus gyökereihez való visszatérésről vitatkoztak filozófusok, írók, diákok.

Kitérő és magyarázat: a magyarországi (el-elbukó, majd újrainduló) gazdasági reformkísérletek története Nagy Imre 1953-as kormányprogramjától a 80-as évek végéig sajátos logikát demonstrál, a gazdaság felszíni jelenségeitől a politikai rendszer lényegéig, a hatalom kérdéséig. Észlelik, hogy valami nincs rendben: áruhiány van, a parasztok nem vetnek, a gyárak selejtes termékeket gyártanak, nem teljesülnek a tervek, nő a deficit. (Miután nem segít, hogy bebörtönzik/főbe lövik a „szabotőröket") először felszíni jelenségekben keresik az okokat: túlzott bürokrácia, túl részletes tervutasítások, pazarlás. Csak amikor az ezek ellen indított „harc" - a „szocializmusban" minden harci kérdés! - nem hoz javulást, fordulnak mélyebb rétegek felé: felfedezik, hogy rossz a gazdaság struktúrája (iparszerkezet, beruházás-fogyasztás aránya). Ez is kevés: változtatni kell a gazdaságirányítás módszerein - a közvetlen tervutasítás helyett az ösztönzés, az érdekeltség megteremtése. Hoppá! Gazdaságirányítás? De hiszen (szinte kizárólagos) tulajdonosként az állam, illetve a vele összefonódott párt irányítja a gazdaságot; a 68-as (de még 66-ban elhatározott) magyar gazdasági reform ezt a pozíciót kezdte ki, vagyis a társadalom minden alrendszere feletti korlátlan központi hatalmat. Ösztönzés? Ez érdekeltséget, érdeket jelent: a „társadalmi érdek" felsőbbrendűségét, az érdekhierarchiát felváltja az egyéni és csoportérdek elismerése, az érdekütközések legitimitása, az érdekegyeztetés szükségessége. A gazdasági reformszándék szükségképpen kezdi ki az addig megkérdőjelezhetetlen politikai és ideológiai alapokat.

A Szovjetunióban 1964 októberében Hruscsov leváltásával lefékeződik (de még nem bukik el) a reformfolyamat. Magyarországon óvatosan körülbástyázva vezetik be 1968. január 1-én az „új gazdasági mechanizmust". Csehszlovákiában azonban gyorsabban - és a kontroll alól kiszabadulva zajlanak a folyamatok: a reform az állampártot is eléri, s átterjed a politikai szférára. „Emberarcú szocializmus" - ez a „prágai tavasz" jelszava, amelynek mindkét eleme fontos: az első azt jelenti, hogy ami eddig folyt, az embertelen volt; a második, hogy szó nincs a kapitalizmushoz, a nyugati típusú, polgári társadalomhoz való visszatérésről.

A szovjet (valamint lengyel, keletnémet) vezetés megriad a politikai konzekvenciától, a megkérdőjelezhetetlen központi hatalom megrendülésétől. Azt látják (úgy látják): ha a rendszer egyetlen eleméhez hozzányúlnak, előbb-utóbb az egész összedől. Brezsnyev Szovjetuniója ezért dönt a csehszlovák kísérlet leverése mellett. S ugyan még jön két évtized kínlódás, de a dolog eldőlt: a rendszer megreformálhatatlan, azaz nem tehető versenyképessé, életképessé. S ettől fogva az is lényegtelenné válik, hogy elképzelhető-e egy „igazi" szocializmus. Képzelegni, vágyakozni - gondolkodni? - persze szabad.

2. tétel Adagietto

„Tereza a korlátnak dőlt, és lenézett. Prága peremén állt, a Moldva már áthömpölygött a városon, maga mögött hagyta a Hradzsin és a templomok dicsőségét, olyan volt, mint előadás után a színésznő, fáradt és töprengő. Folyt a két piszkos part között, melyeken gyárakat és néptelen sportpályákat kerítő falak és palánkok éktelenkedtek.

Sokáig nézte a vizet, amely itt szomorúbbnak és sötétebbnek tetszett, s ekkor hirtelen egy tárgyat pillantott meg a folyó közepén, valami piros tárgyat, igen, egy pad volt. Fémvázas fapad, amilyennel tele vannak a prágai parkok. Lassan úszott a Moldva közepén. És nyomában egy másik pad. Aztán még egy és még egy, s Tereza csak most látja, hogy a városból, a prágai parkokból viszi a víz a padokat, rengeteg padot, egyre többet és többet, úgy úsznak a vízen, mint ősszel a falevelek, melyeket a folyó az erdőben gyűjtött össze, piros, sárga, kék padok.

Hátrapillantott, mint aki meg akarja kérdezni az embereket, mit jelent ez. Miért viszi a víz a prágai parkokból a padokat? De az emberek közömbösen mentek el mellette, tökéletesen mindegy volt nekik, hogy múlékony városuk közepén holmi folyó folyik évszázadról évszázadra." (Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége. Ford.: Körtvélyessy Klára)

3.tétel Rondo - grotesco maestoso

Köszönet illeti Leonyid Brezsnyevet: nélküle, a Brezsnyev-doktrína nélkül nem lehetne részem abban a  gyönyörben, hogy Milan Kunderának ezt a csodálatos, nagyon közép-európai (és szerintem - figyelem, Platen! - nagyon németes) könyvét olvassam. Legalább ennyi.

"...én, aki fehér vagyok, én, akinek állása van, én, aki reggeltől estig gürcöl a családjáért, én, aki tisztelem a szüleimet, én, a keresztyén, én, a férfi, én, a heteroszexuális, én, a még potens fiatal hím, aki bizony megfordul a csinos menyecskék után, én, az egészséges, én, a hazafias, én, a hagyománytisztelő, én, aki hű vagyok a történelmünkhöz, én, aki szeretem a természetet, én, aki respektálom a tekintélyt, én, aki nem kívánom a másét, én, aki rendet akarok, tisztaságot, közbiztonságot, én, aki a magamfajtával érzem jól magam, én, aki otthonosságra vágyom és otthon is vagyok, én, aki együtt kirándulok és sportolok a cimboráimmal, én, aki rendben tartom a házam táját és rendszeresen szervizbe viszem az autómat, én, aki eljárok a kötelező tüdőszűrésre, én, én, én, én, én, én, én - én nem tűröm, hogy ők, az idegenek mondják meg nekem, hogy hogyan éljek, akik nem akarják, hogy úr lehessek a saját hazámban, akik filozófiailag és szexuálisan elcsábítják a gyerekeimet, ők, ők, ők, ők, ők. Én csak magamért állok ki meg az olyanokért, mint amilyen én vagyok. Én, én, én. Azt, aki nem olyan, mint én, öreg, beteg, sötét bőrű, buja, buzi, tétlen, azt én nem tartom el az adómból. Őt nem. Őt nem. Őt nem. S aki azt mondja, hogy ez nem szép, az nem normális, természetellenes, ferde hajlamú, romlott. Haljon meg. Haljon meg ő. Ő, ő, ő. Én őt nem hallgatom meg, én csak azt hallgatom meg, ami engem magasztal, dicsőít, erősít, véd, szolgál, segít. ..." (Részlet Az ellenforradalom lelki szegényei c. elkeseredett esszéből - pamfletből? -, Élet és Irodalom, 2008. aug. 15.)

Nem könnyű olvasmány, sok minden vitára ingerel - de gondolkodásra, eszmélésre is.

25: E szám a tapasztalatból származó erőt jelöli. Nem tisztán szerencsés, hiszen a sikert csak megpróbáltatások leküzdése árán ígéri. Összességében mégis kedvező. (Pentagram extra ezoterikus honlap)

Mózes I. könyv 25. 25.: „A'melly először születék, vala posgás és mindenestől szőrös mint egy lasnak; és nevezék azt Ézsaúnak". (Gyengébbek kedvéért: ő az a lúzer, aki eladta az elsőszülöttségét egy tál lencséért.)

25. oldal/1.: „De hát ezt a fiatalembert, bárhol megjelent, mindenki szerette, és ez így volt már kisgyermek kora óta. Amikor Jefim Petrovics Polenovnak, jótevőjének és nevelőjének házába került, annyira megnyerte a család minden tagját, hogy teljesen édesgyermeküknek tekintették. Pedig hát olyan kicsi korában lépte át a küszöböt, amikor még gyanítani sem lehet a gyermekben semmilyen számító ravaszságot, furfangot vagy készséget arra, hogy ügyesen kivívja mások tetszését, behízelegje és megszerettesse magát. Így hát az a képesség, hogy különös szeretetet ébresszen maga iránt - keresetlenül, egészen természetesen -, benne magában rejlett, mond­hatnám: vele született. Ugyanez történt az iskolában is, holott látszatra éppen azok közé a gyermekek közé tartozott, akik inkább bizalmatlanságot, néha gúnyt, sőt talán gyűlöletet keltenek társaikban. Ő például gyakran eltűnődött, és mintegy elkülönült a többiektől. Gyer­mek­kora óta szeretett félrehúzódni egy sarokba és olvasgatni, a pajtásai mégis annyira meg­szerették, hogy tanulóéveiben mindvégig bízvást az osztály kedvencének lehetett nevezni. Ritkán volt pajkos, sőt még vidám is ritkán, de aki rátekintett, mindjárt látta, hogy ennek ko­ránt­sem valami benne lappangó mogorvaság az oka; hogy épp ellenkezőleg: kiegyensúlyozott és derűs. Sohasem akart kitűnni a vele egyívásúak közül. Talán éppen ezért soha senkitől se félt, ugyanakkor pedig a fiúk mindjárt látták, hogy nem henceg a rettenthetetlenségével, mert úgy hatott, mintha nem is tudná, hogy ő bátor, és semmitől se fél. A sértést sohase tartotta számon. Megesett, hogy a sértés után egy órával már válaszolt a sértőnek, vagy maga elegyedett szóba vele, mégpedig olyan bízó és derűs arccal, mintha egyáltalán nem történt volna közöttük semmi." (Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek)

25. oldal/2.:

József Attila: Részeg a síneken

Egy részeg ember fekszik a síneken,

A bal kezében tartja a butykosát

És hortyog. Alszik hajnali hívesen.

Az Éj az úton most üget el tovább.

Kuszált haját már ékesitette sok

Giz-gaz szeméttel lágyan az éji szél,

Most hint az ég rá isteni harmatot

S meg nem mozog, csak melle zihál, hisz él.

Jobb ökle mint a talpfa olyan kemény,

Úgy alszik mint rég, anyja meleg ölén.

Ruhája rongyos. Még fiatal; legény.

A Nap se kél, az ég hamuszínre tört.

Egy részeg ember fekszik a síneken

És messziről lassan dübörög a föld.

25. Színház:

Volt egyszer egy színház. A 25. A mai értelemben vett alternatív színházak ,,őse". Élt nyolc évet. 1970-ben Gyurkó László író, Szigeti Károly koreográfus és Berek Kati színésznő hozta létre...

Rendhagyó színháznak számított: hivatásosnak amatőr, amatőrnek hivatásos. Nem volt saját épülete (az Újságíró Szövetség székházának emeletén talált helyet magának), nem játszott minden este, előadásainak egy részét vidéki turnékon adta elő olyan falvakban, tanyaközpontokban, ahol az emberek nem, vagy csak elvétve láttak színházat. A társulatot hivatásos és amatőr színészek alkották, az előadások egy részét több rendező jegyezte, s bár államilag fenntartott intézmény volt, előadásaikban naiv, romantikus forradalmiság, a fennálló rend jobbításának szándéka fejeződött ki.

A hivatásos színháziak számára irritáló volt a 25. Színház mássága, s az különösen, hogy közösségi színháznak deklarálta magát.

A 25. Színház a fiatalok színháza volt. A színészek is, a törzsközönséget alkotó nézők is zömmel a huszonévesek köréből kerültek ki. Sokan ugyanúgy magukénak érezték ezt a társulatot, mint azokat az együtteseket, amelyek ugyanabban az időben indultak vagy teljesedtek ki, s alapját képezték az akkori ifjúsági színházi kultúrának. Csakhogy időközben a Halászék, az Orfeo, a Manézs, a Szegedi Egyetemi Színpad, az Universitas felőrlődött, a 25. pedig tovább élt. Ez egyrészt sokakat gyanakvással töltött el, hiszen furcsa volt ez az állam és a párt által legalizált (kvázi) másként gondolkodás, másrészt ugyancsak sokak számára ez az együttes jelentette azt a színházi másságot, ami még megmaradt. Ellentmondásos, hogy ne mondjam skizofrén helyzet volt.

Ebben a helyzetben az egyetlen fedezet az előadások minősége és szellemisége lehetett. S e tekintetben a 25. Színház kiállta a próbát. Olyan előadások születtek nyolc év alatt, mint a Németh László regényéből adaptált Gyász Berek Kati főszereplésével, a Szokratész védőbeszéde, Haumann Péter fővárosi kiugrása, a Tou-O igaztalan halála, amelynek címszerepét Jobba Gabi játszotta, a Fényes szelek és a Vörös zsoltár címû Jancsó Miklós-filmek színpadi verziója, melyeket maga a filmrendező állított rituális színházi formában színpadra, Hernádi Gyula Utópiája, Fekete Sándornak a francia forradalom egy epizódját feldolgozó Hőség hava című munkája, Gyurkó Lászlónak a Nemzetiben már sikert aratott Szerelmem, Elektrája, ugyancsak tőle A búsképû lovag, amelyből Jordán Tamás és Zala Márk alakítása, illetve Koós Iván látványvilága maradt emlékezetes, Arthur Koppit Indiánok címû drámája, az addig nálunk ismeretlennek számító Szuhovo-Kobilin darabja, a Raszpljuljev nagy napja, Fejes Endre Cserepes Margit házassága Törőcsik Mari főszereplésével, Cseh Tamás és Sebő Ferenc dalestjei és egy különleges, rendhagyó előadás, az 1974-ben bemutatott M-A-D-Á-C-H... (Nánay István: A 25., Beszélő, 1998/5.)

Én: 25 évesen ötödéves történelem-orosz szakos egyetemista voltam. Még meg akartam váltani a világot, bár már sejtettem, hogy ez nem megy, de az embernek a saját erkölcsi normái miatt, mégiscsak meg kell próbálnia... Szerelmes voltam (meg balfasz).

Az elmúlt napok - részben személyes - droghírei juttatták eszembe az első és egyetlen alkalmat, amikor közel álltam ahhoz, hogy kipróbáljak egy kábítószert. Marihuánás cigarettával kínáltak új ismerőseim, de én elhárítottam. (Erről majd még a végén.) Az időpont 1981. február, a helyszín Madrid, az alkalom egy többszázezres, antifasiszta tüntetés. Előző nap érkeztem Madridba, egy nappal az után, hogy egy Antonio Tejero nevű csendőr alezredes néhány társával együtt betört a spanyol parlament üléstermébe, leadott egy géppisztolysorozatot a levegőbe - a képviselők a pad alá bújtak - s ezzel megkezdődött, majd gyorsan el is bukott egy puccskísérlet, amelynek az volt a célja, hogy megakadályozza a Franco diktátor halála (1975) után megkezdődött demokratizálódási folyamatot. Két nap alatt kiderült, hogy az egzaltált kinézetű alezredes mögött a hadsereg magas rangú vezetői és az előző rendszerhez kötődő politikusok álltak. A puccskísérlet leverésében döntő volt a Franco halála után trónra került ifjú király, János Károly fellépése, aki igazából ekkor alapozta meg tekintélyét és népszerűségét. (Nem mellékesen: János Károlyt Franco neveltette, ő akarta, hogy trónra kerüljön; az ország 1976-tól hivatalban lévő, a többpárti demokrácia bevezetésében kulcsszerepet játszó miniszterelnöke, Adolfo Suárez pedig korábban a francóista Nemzeti Mozgalom egyik vezetője volt.)

A tüntetést a demokrácia védelmében együtt szervezték kommunisták, szocialisták, liberális, keresztény, köztársasági érzelmű pártok, csoportok. Engem két, húszas éveiben járó - egyik párthoz sem tartozó - fiatal hívott el a demonstrációra. Hozzájuk pedig Attila ajánlott be.

Attila csecsemő volt, amikor 1944-ben emigrált, apja ugyanis, egy szélsőjobboldali nézeteket valló református lelkész, jobbnak látta nem megvárni a szovjet katonákat, s a velük érkező új rendszert. Argentínában kötöttek ki, a papa az emigráns magyarok lelkésze lett. Attila folytatta is a szülői tradíciót - teológiát végzett, lelkész lett -, lázadt is ellene, ugyanis baloldali - az egyszerűség kedvéért mondjuk így: kommunista - lett. Ez Latin-Amerikában nem ment/megy ritkaságszámba. A 70-es évek elejére nem volt olyan magára valamit is adó dél-amerikai ország, amelyik ki ne tiltotta volna, és nem tehette be a lábát az Egyesült Államokba sem. Akkor Spanyolországba ment, ahol az akkor még féllegális baloldali szakszervezet, a Munkásbizottságok égisze alatt folytatott politikai és karitatív tevékenységet. Aztán - uruguayi feleséggel és két gyerekkel - hazajött, haláláig újságíróként dolgozott. Teljes életet élt: családja volt, nőzött, szerette a jó ételeket és borokat, s megpróbálta jobbá tenni a világot. Nekem fontos az emléke, fontos, hogy volt, hogy ismertem, hogy a barátom volt.

És most vissza a marihuánához. Reflexből, gondolkodás nélkül utasítottam el a kínálást. Alapállásomat meghatározta, hogy nem szabad, hogy bűn, hogy veszélyes. Ismereteimet a kor propagandájából és például Déry Tibor Képzelt riportjából szereztem. (Erről lásd egy korábbi bejegyzésemet.) Igazából azonban attól féltem, hogy mi lesz, ha megkóstolom és ízlik. Jobb ellenállni a kísértésnek. Ma is úgy gondolom, hogy tilos, veszélyes, nem szabad. De tudom, hogy hülye voltam. Ezt is ki kellett volna próbálni.

Vannak végzetesen elmulasztott, vissza nem hozható dolgok...

Zene: Valaki mondja meg...

*Az évszázad a 20., a cím pedig utalás Déry Tibor egykori tárcasorozatára, A napok hordalékára.

ifjúkor főnév (választékos)

<Az ember, ill. egy személy életében> az ifjúság kora, ideje. Szép ifjúkor; az ifjúkor hevülete; a nevelés gyermekkorban és ifjúkorban a legeredményesebb. Apám sokat beszélt ifjúkoráról. Az ifjúkor emlékeit öregkorban sem felejtjük el. Túl van az ifjúkoron. Ifjúkorát tanulással töltötte.  Az ifjukor kihervadt ... S nem hozhatja vissza többé Semmi földi kérelem. (Bajza József)

|| a. E korral kapcs. életkörülmények, élmények, események összessége Boldog ifjúkora volt.  A semmiség örök tavába Ifjúkorod javát hiába, Szép húgom! óh ne hányd. (Csokonai Vitéz Mihály) [Lívia] visszaadta őt ifjúkora varázsképeinek. (Tolnai Lajos)

(A magyar nyelv értelmező szótára)

Öt eszméletlen fiatalra találtak a Bács-Kiskun megyei Kecelen, egy diszkóban. Valamennyiüknél életmentő beavatkozást kellett végezni. Az eszméletlenül talált fiatalok esetében felmerült a kábítószer-túladagolás lehetősége. A helyszínre mentőhelikoptereket és mentőautókat is irányítottak, a fiatalokat Kalocsára, Kiskunhalasra és Budapestre viszik kórházba. A rendőrség szerint feltehetően diszkódrogot fogyasztottak, így nincs kapcsolat az elmúlt napok heroin okozta hat halálesetével. (Hír a Kossuth rádióban ma reggel)

Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel

hangoskönyv: http://tinyurl.com/5fjepo

Michelangelo: "Ébredő rabszolga"

Gottfried Benn:

Szép ifjúkor

A lány, aki soká feküdt a réten:

olyan elrágottnak tünt a szája.

Amikor a mellkast fölnyitották, lyuggatott volt a nyelőcső.

Végül a rekeszizom alatt, egy üregben

fiatal patkányok fészkére leltek.

Egyik testvérkéjük halott volt.

A többiek ették a májat s a vesét,

itták a hideg vért,

szép ifjúkoruk volt.

Szép és gyors volt a haláluk is:

mindannyiukat vízbe dobták.

Ó, hogy sipákoltak a pici szájak!

Márton László ford.