"Eddig a Pequod meredeken az ámbráscet feje fölé dőlt, most [az imént elejtett valódi bálna fejével - Rás] a két fej kiegyensúlyozta, s a hajó visszanyerte egyenes futását, bár elhihetik, hogy erősen meg volt terhelve. Így, midőn egyik oldalon felemeled Locke fejét, arra dőlsz, de emeld fel mosta  másik oldalon Kant fejét, s kiegyenesedsz, de igen sanyarú állapotban vagy. Némelyik lélek örökké a csónak kiegyensúlyozásával foglalkozik. Ó, ti bolondok, dobjátok e viharfejeket mind a tengerbe, s akkor könnyen és egyenesen fogtok úszni." (Szász Imre ford.)

Herman Melville Moby Dick vagy a fehér bálna című, vagy százötven éve született regényét olvasom. Nagyon fura olvasmány. Legendás könyv, kiskamaszként olvastam - úgyszólván kötelező kalandregény volt a titokzatos, féllábú és megszállott Ahab kapitány és hajójának története. Én - amennyire emlékszem - speciel untam.

Most úgy botlottam belé, hogy egy előző bejegyzésben már említett botrányos könyvfordítás szerkesztése során egy innen származó idézetbe is belebotlottam. S miközben nyomoztam, kiderült, hogy amit évtizedekkel ezelőtt olvastam, az a regény elterjedt rövidített, ifjúsági változata volt. A teljes mű csak 2002-ben jelent meg magyarul. A tengerész kalandregény a bálnák és ámbráscetek zoológiai részletességű leírásával, a bálnavadászat eszközeinek és menetének, fogásainak aprólékos ismertetésével, valamint filozófiai elmélkedésekkel váltakozik, plasztikusan megrajzolt szereplőkkel, megkapó emberi kapcsolatokkal. Ugyanilyen változatos a stílusa a dögunalmas leírásoktól az egyházias szónoklatokon át a hangos röhögésre késztető humorig. A 375. oldalon tartok, tehát alig vagyok túl a felén; a Pequot, Ahab kapitánnyal, az elbeszélő matrózzal, Ishmaellel és sűrűn "emberevőnek" titulált testi-lelki jóbarátjával, a polinéziai szigonyossal, Queequeggel valahol az Indiai-óceánon keresi a fehér bálnát.

(A Melville-ről, illetve a regényről való bővebb tájékozódáshoz az angol wikit ajánlom.)