Sokévi szünet után jelentkezett egy régi (ma már blogtalan) blogger vitapartnerem, és szememre vetette, hogy nagyon megritkultak a közéleti témájú bejegyzéseim. Hát legyen! (Let it be!)

Johnnymoore megrögzött fideszes - jobban mondva Orbán-hívő - így egy tavaly októberi bejegyzésemhez három napja írt kommentjét követően természetesen vitába bonyolódtunk. Ennek egyik eleme a "gyermekvédelmi" népszavazás, amit én "már kérdéseiben is hazugnak" minősítettem, szerinte viszont "mindenképpen fel kell ráncigálni a kérdést a társadalom felszínére, ugyanis ha szép csendben a háttérben dől el, akkor könnyen a nyugati típusú országok sorsára juthatunk, ahol sajnos már olyan közösségek élnek, akik képtelenek az elemi reprodukcióra... már fel sem ismerik a helyzetüket". Ha jól értem a gondolatmenetét - és az orbáni propagandát -, a hol lopakodó, hol erőszakos LMBTQ propaganda, és ennek nyomán a transzszexualitás az oka a nyugat-európai társadalmak elöregedésének, az őshonos népesség csökkenésének, az alacsony születésszámnak. Ezzel csak (nem csak!) az a probléma, hogy Magyarországon az 1980-as évektől csökken a népesség, és hát akkori LMBTQ-propagandáról beszélni, ugye... Továbbá: nem tudok olyan komolyan vehető tudományos vizsgálatról, amely azt bizonyítaná, hogy összefüggés van az LMBTQ-emberek egyenjogúsítási, egyenlő méltóságot követelő mozgalma és a népszaporulat csökkenése között. Szociológiai közhely viszont hogy például a nők társadalmi egyenjogúsítása - iskolázottságuk növekedése, munkavállalásuk stb. -, az, hogy már nem szülőgépnek tekintik őket, ők maguk pedig nem feltétlenül csak a "családi tűzhely őrzését" tekintik életcélnak, valóban egyik oka a gyerekszám - a "reprodukció" - csökkenéséhez. Ez a különbség a Nyugat (benne mondjuk, Németország, Magyarország stb.), illetve Afganisztán között. És hát visszatérve az áprilisi népszavazás kérdéseihez - és johnnymoore ezt igazoló nemzetközi kitekintéséhez -, komolyan felvethető, hogy a nemátalakító műtétek miatt csökken a társadalmi reprodukció Magyarországon - vagy bárhol a világon? A népszavazási kérdések abszurditását a magyar médiában is számtalan írás mutatta be, ezekre én most nem térek ki, a mindennapi tapasztalat, a tudomány és a hit amúgy is eltérő szférák, így aki még mindig valóságosnak gondolja a kérdések által sugallt "problémát", azt úgyse tudnám meggyőzni. Én a magam részéről érvénytelenül fogok szavazni: beikszelem mindkét rubrikát, és a lapra rá fogom írni, hogy "Gazemberek!"

Ami az országgyűlési választásokat illeti, nagyon érdekes elemzést olvastam a 444-en a közvélemény-kutatások és a rájuk alapozott választási előrejelzések megbízhatatlanságáról.

Ukrajna: a szinte kizárólag az angolszász médiából tájékozódó magyar újságírók - tisztelet a kivételnek - csont nélkül átveszik az angolszász sajtó - pontosabban az amerikai politikusok - háborús hisztériakeltését, amelynek abbahagyását Zelenszkij ukrán elnök is többször kérte. Egy aggódó jóbarátommal hetek óta állandó vitában vagyok, mert azt állítom, hogy nem lesz háború. Legalábbis nem lesz szerintem átfogó orosz invázió Ukrajna ellen - legfeljebb a Donbaszt csatolják formálisan is Oroszországhoz -, és semmiképpen nem lesz katonai konfrontáció Oroszország és valamely nyugati hatalom között. Nem mintha nem gondolnám azt, hogy Putyin, ha tehetné, visszafoglalná az egykori cári birodalom (és a Szovjetunió) területeit. De nem őrült, és pontosan beméri (természetesen nemcsak ő személyesen, hanem az orosz külügyi és katonai apparátus), hogy meddig mehet el, mik az érdekei. És ugyanígy a nyugatiak is - köztük pl. az amerikaiak, a franciák, a németek külön-külön - a saját érdekeiknek és lehetőségeiknek megfelelően cselekednek. Erről is láttam egy higgadt elemzést. És éppen olvasom Tim Marshall angol történész A földrajz fogságában című, nagyon érdekes könyvét arról, hogy a geográfia miként befolyásolja vagy határozza meg egy nép, egy ország történelmét és mai politikáját. Az első fejezet éppen Oroszországról szól. Központi tétele, hogy a nagy észak- és kelet-európai síkság nyitottá és ezzel sebezhetővé teszi Oroszországot, ezért se engedheti meg stratégiailag, hogy Ukrajna része legyen a nyugati szövetségi rendszernek (NATO, EU). A jelenlegi nagy katonai felvonulással, teszem hozzá - ami egy póker parti központi eleme - Putyin éppen erre akar garanciát kicsikarni. 

És végül: állampolgárként és egykori pedagógusként szolidaritásomat fejezem ki a tanárok polgári engedetlenségi mozgalmával, amelynek szerepe lehet, akár a választások kimenetelében is, de ami még fontosabb: az atomizálódott és apátiába süllyedt magyar társadalom öntudatosodásában.