(Ez a szöveg az elmúlt években már többször megjelent a blogomon (csak a második sorban lévő szám változik), de semmi nem indokolja a változtatást - a véleményem, állásfoglalásom megváltoztatását. Nyilván most is megkapom majd az ilyenkor szokásos tiltakozó, felháborodott kommenteket. Nem baj. A baj az egyre nagyobb sötétség, ami körülvesz bennünket - meg a történelem tényeit.)

„A múltat végképp eltörölni
Rabszolga-had, indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!"

Az Internacionálét, a nemzetközi munkásmozgalom 1884-ben született himnuszát idézem, abból az alkalomból, hogy ma 99 éve kiáltották ki az első magyar munkásállamot, a Tanácsköztársaságot. A proletárdiktatúrát.

Igen, diktatúra volt, nem hazudta magát demokráciának. Azt mondta - egy messianisztikus álom igézetében -, hogy megvalósítja azok uralmát, akik eddig elnyomottak voltak, kidönti sarkaiból a Földet, eltörli a múltat. Ha kell, akkor erőszakkal. Munkásoknak adja a gyárat, parasztoknak a földet, nyomortelepek lakóinak a belvárosi úri lakásokat. Erről elég keveset tudhat egy, az iskoláit az elmúlt húsz évben végző magyar ember - mindenképpen kevesebbet, mint, mondjuk, egy francia középiskolás az 1871-es Párizsi Kommünről vagy egy német Marxról vagy éppen Rosa Luxemburgról. A múltat sokféleképpen lehet eltörölni. Például úgy, hogy egy magát magyarnak és baloldalinak tartó újság, a Népszabadság, „elfelejt" megemlékezni az évfordulóról. (A mai, 2016. március 21-ei szám Fórum rovatában egy politológus, történész mégiscsak megemlékezik.)

Gondolom, Orbán tegnapi beszéde után - meg hát egyébként is - senkinek nem lehet kétsége az iránt, hogy ez az ember mindenre, bármire képes hatalma megtartása és az ellenfeleivel való leszámolás érdekében.

Németországban Hitlert 1933. január 30-án nevezték ki kancellárnak, de az NSDAP-nak (Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt), bár az 1932. júliusi választások nyomán messze a legerősebb párt volt a Birodalmi Gyűlésben (Reichstag), nem volt abszolút többsége. 1933. március 5-ére ezért újabb választást írtak ki. Február 27-én éjszaka kigyulladt a Reichstag - a többit tudjuk.

Én arra tippelek, hogy ha a felmérések (nem feltétlenül a nyilvános közvélemény-kutatások) a kétharmad veszélybe kerülését jeleznék, akkor április első napjaiban történik "valami" - a Fidesz jelenlegi fő témája alapján valami migráns-ügy, ami a kétkedő bizonytalanok számára "bizonyítaná", hogy a hazát, az emberek biztonságát tényleg veszélyeztetik a Soros által ideküldött "idegen kultúrájúak".

*

Választok 1. (A legerősebb ellenzékire kell szavazni!)

Választok 2. (Hip-hop)

Választok 3. (A sokszínűségről)

Választok 4. - Hódmezővásárhely

Választok 5. - A program: "Orbán, takarodj!"

Választok 6. - Kereszténydemokrata opció

Választok 7. - Bal - jobb

Választok 8. - A Jobbikról

Választok 8/a. - Minden másképp van?

O. V. ma példát adott. Abból tudniillik, hogy lehet valami egyszerre szörnyű és nevetséges. Vészjósló hangon fejtegette, hogy Nyugat-Európa országai, (nyilvánvalóan Soros-bérenc) kormányai mind megőrültek, feltették kezüket a muszlim invázió előtt, és egy-két generáció múltán ezek a nemzetek eltűnnek, kicserélődnek. Csak mi állunk a vártán. Óhatatlanul Weöres Sándor halhatatlan négysorosa jutott eszembe:

KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.

A 470. oldalon feladtam; a regény 850 oldalas. Az elejétől szenvedtem vele, de kb. a 150. oldalnál mintha elkapott volna - vagy nagyon akartam, hogy elkapjon. Dosztojevszkij-rajongó vagyok, a Félkegyelmű meg a Karamazov testvérek legcsodálatosabb könyvélményeimhez tartoznak, de persze sok minden mást, novellákat, kisregényeket is olvastam tőle. Az Ördögök, noha tudtam, hogy a nagy regények közt tartják számon, kimaradt. Azt hiszem, (a terjedelme mellett) éppen a híre tartott távol mindeddig, az, hogy szinte bibliája lett a kommunistaellenességnek, azonosítva a terrorista anarchizmust - a nihilizmust - mindenféle szocialista vagy liberális eszmével, mozgalommal. Dosztojevszkij egy megtörtént esetet - egy orosz anarchista kör által besúgó hírébe keveredett egyik társuk meggyilkolását - felhasználva írt politikai pamfletet. Ez még akár érdekes és jó is lehetne. Na de 850 oldalas pamflet! Kortársak azt is tudták, a filológusok meg átörökítették (s jegyzetekben meg a könyvhöz írt utószóban felhívják a figyelmet), hogy melyik regényalak mögött mely valóságos személy - általában Dosztojevszkij által politikai vagy személyes okokból utált - személy rejtőzik (nem is olyan nagyon rejtőzik), például az általam ugyancsak kedvelt Turgenyev (egyetemistaként olvastam tőle sok mindent; legkevésbé a leghíresebb regénye, az Apák és fiuk tetszett. Az is politikai pamflet). Persze, ebben is feltűnnek - de csak egy-egy pillanatra - megragadó figurák, s van a Dosztojevszkij-specialitásból, a minden fontosabb szereplőt egybe gyűjtő nagyjelenetekből is, de az egész mégis valahogy vázlatos, széteső, mesterkélt. A figurák nem élnek, hanem az író beszél róluk, oly módon, hogy kétségünk ne legyen, mit kell gondolnunk róluk. Lehet persze, hogy a hátralévő majd' négyszáz oldalon kiderül, Sztavrogin tényleg az a démoni figura, akinek az irodalomtörténet leírja, de erről én már valószínűleg soha nem fogok meggyőződni.

Szóval, nagy csalódás - vagy mondjuk inkább, hogy az előítéleteim beigazolódása?

Ma két kedves ismerősöm is (egyikük Londonból) felhívta a figyelmemet a taktikaiszavazas.hu honlapra, amely hetente frissülő előrejelzést közöl minden választókerületre lebontva az április 8-ai esélyekről. Ezek szerint nekem mégse kell a jobbikos Gyöngyösi Mártonra szavaznom, mert őt 4,4 %-ra taksálják, szemben a DK-s Bauer Tamás 30,4 és az LMP-s Hajdu Márta 12,7 százalékával. Egyértelmű esélyes a fideszes Gulyás Gergely, 43,6 %-kal. 

A dolog számomra azonban több sebből vérzik. A legelső, hogy az oldalról nem derül ki, hogy kik csinálják; nincs se szerző, se impresszum. A másik, ami szembeötlik, hogy a hét jelöltet felsoroló listán a "Várható szavazatarány" mellett zárójelben az "átszavazással" megjegyzés szerepel. Na most, ez, szerintem, csak visszalépések - vagyis kevesebb ellenzéki jelölt - esetén értelmezhető. Akkor viszont valamilyen mértékben összeadódnának az ellenzéki szavazatok, vagyis Gulyás mégse lenne olyan egyértelmű favorit.

Értetlen és/vagy hisztérikus barátaimnak, ismerőseimnek, vitapartnereimnek – vagy ahogy egy 99 évvel ezelőtti kiáltvány (pár nap múlva évforduló!) fogalmazott: „Mindenkihez!”

Április 8-án egyéni körzetemben valószínűleg egy általam megvetett jobbikosra (Gyöngyösi Márton) fogok szavazni, és nem az általam mélységesen tisztelt DK-sra (Bauer Tamás). Előbbinek ugyanis van halvány esélye, hogy ebben a jobboldali, konzervatív körzetben megverje az undorító fideszest (Gulyás Gergely). A Jobbikot amúgy – az egyszerűség kedvéért – náci pártnak tartom, és nyilván szóba nem jöhet, hogy pártlistán rá szavazzak. Jöjjön a magyarázat.

E. barátnőnk több mint négy évtizede ment férjhez Bécsbe, lényegében azóta él abban a kerületben - Favoriten - ahonnan Lázár János jelentkezett tegnap. Vérlázítóan pimasz kampányvideója Ausztriában nagy port vert fel, erre reagált barátnőnk (nyugdíjas tanárnő) az alábbi, barátainak küldött körlevéllel még tegnap éjszaka. Mellesleg évente kétszer meglátogatjuk - imádjuk Bécset -, így személyes tapasztalat alapján állíthatom: Lázár hazudik. Nem abban, hogy a Favoriten kerületben - és általában Bécsben - rengeteg bevándorló él, hanem abban, hogy ez mit jelent.

Szóval a levél:

kapom itten az izgatott kerdeseket, hogy birom ki ezt a piszkos es közveszelyes becset, amiröl egy lazar janos ur zagyvalt a facebookon. megnyugtatasotokra közlöm, hogy mi 40 eve boldogan es biztonsagban pont abban a kerületben lakunk, ahol tenyleg legtöbb a bevandorlo: az 1870-80as evekben a cseh teglavetö prolik. 1880-1890: cseh szakacsnök csaladostul es magyar fuvarosok es kocsisok. 1970-töl törökök. 1980as evek:szerbek, horvatok, bosnyakok. 1989 utan: magyarok, szlovakok, romanok. 2000es evektöl: nemetek. ma nemet bevandorlok alkotjak a legnagyobb bevandorlo communityt ausztriaban es becsben is. csecsenek, afganok, szirek, afrikaiak is vannak, de ök szepen elosztva egesz becsben ill videken.

A hódmezővásárhelyi választásra reflektáló bejegyzésem alatt élénk kommentvita alakult ki api99-cel, amelynek legutóbbi fordulója számomra alapvető kérdéseket érint. Ez a bejegyzés tekinthető akár egy bővített kommentválasznak is. Azt írja: 

"... nehéz helyzetben vagytok mint balos szavazók... leginkább abban, hogy nincs is balos párt. Az mszp és a dk is sokkal inkább globalista párt, mint baloldali. Csak azért, mert annak mondják magukat, még nem lesznek azok (mint ahogy a fidesz sem jobboldali párt - a pragmatista, vagy jobban közelítve a lényegét: populista megfelelőbb szó rájuk). Az mszp és dk lakájként szolgálja ki a nemzetközi érdekeket a magyar rovására, alárendelték magukat annak a nemzetközi liberalizmusnak, aminek semmi köze nincs már a korábbi, pláne az eredeti liberalizmushoz, sokkal inkább a globális tőke kiszolgálója. "

"Hódmezővásárhelyen történt valami más is, amire sem az elemzők, sem az ellenzéki pártok nem reagáltak, jóllehet ennek a jelenségnek az összefogás szükségességén túlmutató üzenete van... Megjelent a magyar közéletben egy kereszténydemokrata politikus." 

Nem vagyok se hívő, se ennek a politikai irányzatnak a híve, de érdekesnek tartom a Semjén-Harrach előtti KDNP egykori elnökének írását. Nem annyira a most áprilisi választás, hanem a jövő, az Orbán köré tömörülő jobboldal hasadása perspektívájában. Giczy György cikke