Nem néztem A Dalt, mert nem érdekel; most a youtube-on megnéztem/hallgattam a "Kedvesem"-et, de nincs róla véleményem, nem érdekel. Viszont:

olvasom az újságban, hogy Márta Alex filozófiából diplomázott, és erről az jutott eszembe, hogy ha majd életbe lép a "röghöz kötési törvény", mely szerint az államilag támogatott egyetemi szakon végzőknek x évet Magyarországon kell ledolgoznia, mi van (lesz) azzal a filozófia (német, villamosmérnök, orvos stb.) szakos hallgatóval, aki az egyetem elvégzése után valóban itthon marad, de popénekes lesz belőle. Az "beszámít", vagy fizetnie kell? És ha pizzaéttermet nyit? És ha a diplomájával csak mosogatóként tud elhelyezkedni egy étteremben?

Tiltakozunk a Magyar Köztársaság alkotmányos rendszerének szétverése ellen!

Tiltakozunk az ellen, hogy a Fidesz-KDNP képviselői az Alkotmánybíróság által már alkotmányellenesnek ítélt rendelkezéseket írnak az “Alaptörvénybe”!

Tiltakozunk az egyetemek gazdasági autonómiájának felszámolása, és a hallgatók röghöz kötése ellen! Tiltakozunk a hajléktalan emberek hatósági üldözése ellen!

Tiltakozunk a gyermektelen, az élettársként élő és az azonos nemű párok család fogalmából való kirekesztése ellen!

Tiltakozunk a szólásszabadság korlátozása ellen!

Tiltakozunk a független igazságszolgáltatás további korlátozása ellen!

Tiltakozunk az egyházak közötti diszkrimináció ellen!

Tiltakozunk a szabad választások korlátozása ellen!

Tiltakozunk az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítése és 22 év alkotmánybírósági döntéseinek érvénytelenítése ellen!

"Amennyiben valóban úgy áll a dolog, hogy csupán csekély részét élhetjük meg annak, ami bennünk rejlik - mi történik akkor a maradékkal?"

Eleve gyanakvással veszek kézbe egy könyvet, amely címlapján azzal hirdeti magát: "Több mint kétmillió eladott példány". Rendes sznobként továbbá fenntartársaim vannak olyan, számomra ismeretlen, de népszerű írókkal szemben, akik kevésbé kanonizáltak, mint, mondjuk, Thomas Mann vagy Rejtő Jenő. Pascal Mercier Éjféli gyors Lisszabonba című regényét azért vettem ki a könyvtárból, mert érdekelt, hogy mitől esett transzba Máté. Valami könnyen olvasható, kalandos lektűrre számítottam. Most, az 600 oldalas könyv egyötödénél tartva le vagyok nyűgözve.

Alapvetek.

Nemzeti érdek, hogy jövőre elzavarjuk Orbánt és bandáját. Lehet, hogy nem fog sikerülni, de hát nem ez lenne az első eset a történelemben, hogy egy társadalom (nemzet) választási harakirit követ el. 1933-ban például jó ötletnek tűnt Hitlerre szavazni...

Szóval, e pillanatban egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy az imént általam nemzeti érdeknek minősített cél megvalósul. Ma két közvélemény-kutatás látott napvilágot (Tárki és Medián), mindkettő a Fidesz ismét növekvő fölényét mutatja. Miközben változatlanul az emberek többsége szerint Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok, és Bajnai népszerűbb, mint Orbán, Gyurcsány(!), mint Orbán "jobbkeze", Matolcsy.

És ezzel egyidejűleg újult erővel tört ki az egységhiszti a "bal"-nak vagy "balliberálisnak" nevezett oldalon, mert a Milla bejelentette, hogy továbbra is civil szervezetként fog dolgozni Orbánék elzavarásáért, bár tudomásul veszi, hogy egyes vezetői, tagjai belépnek Bajnai újonnan alakuló pártjába. Van, aki komolytalan óvodai cirkusznak, van, aki a szükséges "ellenzéki egység" megbontásának, sőt árulásnak, de mindenképpen politikai felelőtlenségnek tartja a Milla álláspontját. Én nem.

"Zsiga Marcellnek, Szijjártó Péternek és a többi parazitának a maga módján igaza van..."

"A bölcsészkart lényegében megsemmisítik."

"Nádasdyt csak egy idióta vagy egy politikai komisszár rúgja ki."

A mandineres Ariosto (szokás szerint lila ködbe burkolt) eszmefuttatása hívta fel a figyelmemet újból a dotoho blogra. "Csehszlovák kém" két bejegyzésében - itt és itt - egy német regény és film kapcsán azt igyekszik megérteni és megértetni, hogy mi állhatott a II. világháború végén a Vörös Hadsereg katonái által Németországban és Magyarországon állati kegyetlenséggel elkövetett tömeges nemi erőszak mögött. Ariosto ezen felháborodott és miután jól elveri a port a felvilágosodáson, a 19. századon és mindazokon, akik még ma is hisznek abban, hogy a valóság megismerhető, hatalmas csúsztatással - ábrándnak minősítve az objektivitást - a valóságot egy erkölcsi kategóriával, a szubjektív igazsággal azonosítja, a valóság megismerésére irányuló szándékot erkölcsi nihilizmusnak. A jegyzet vége faék egyszerűségű, hogy az átlag Mandiner-kommentelő is értse: aki a magyar katonák bűneiről - egyáltalán Magyarország második világháborús szerepéről - beszél, az a szovjetek, Sztálin kegyetlenségét mentegeti. Valóság nincs, csak igazság, egyetlen igazság, a mi igazságunk.

Javaslom mindhárom bejegyzés elolvasását. És talán a valóság - mind teljesebb - megismerésével annak megértését, hogy a történelemben nincs olyan, hogy "az" igazság; igazságok vannak, valóságos emberek, népek egymásba bonyolódó és gyakran egymást kizáró igazságai.

A napokban egy a magyar "keresztény-nemzeti" úri osztályhoz tartozó, művelt - természetesen diplomás, több nyelven beszélő, világlátott - huszonéves fiatalember magántársaságban kifejtette, hogy "Viktor nagyon jól csinálja": régen is csak az elithez tartozók tanultak az egyetemeken, és ez így van jól.

Az 1930–31-es tanévben a 18–23 éves korosztályból a nagy- és középbirtokosok gyermekei közül minden 6., az ipari tisztviselők közül minden 18., a kisbirtokos parasztok gyermekei közül minden 121., a munkások gyermekei közül minden 425., a föld nélküli szegényparasztok gyermekei közül minden 1320. járt felsőfokú iskolába.

Tizenötödik alkalommal tart évértékelő beszédet Orbán Viktor. Szokás ezt az amerikai elnökök - George Washingtonig visszanyúló - State of Union message-éhez hasonlítani - tévesen. Az amerikai elnökök ugyanis - politikai és közjogi felelősségüket kifejezve - a parlament, a Kongresszus két háza előtt mondják el beszédüket. Orbán viszont mindig barátok közt, egy magánbulin. Ezért is nekem más jut róla eszembe. (Mint Shakespeare óta tudjuk: "színház az egész világ".)

"York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárrá változtatta át.
Családunkról már elvonult a köd
S alámerült az óceán szívébe.
Most homlokunkon győztes koszorú,
Diadalemlék csorba fegyverünk,
Vad riadónkból víg vacsora lett
És édes dallam szörnyű indulónkból.
Szelíden mosolyog a háború,
Nem lovagol páncélos paripán,
Hogy félénk ellenség szívét ijessze,
Ehelyett fürge lábakkal szökell
A hölgy-szobákban léha lantzenére.
De én, aki nem játszani születtem
Sem tetszelgő tükröknek udvarolni,
Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül
S riszáló nimfák előtt nem feszíthet,
Kit megfosztottak minden szép aránytól
S a természet becsapott termetemmel,
Ki torzul, félig kész, s idő előtt
Küldettem el e lélegző világba,
Bénán s idétlenül, hogy a kutyák
Megugatnak, ha bicegek előttük -
Én ilyen fuvolázó békekorban
Nem is tudok egyébbel szórakozni,
Mint hogy a napon nézem árnyamat
És csúfságomat magam magyarázom:
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,
Hogy eltöltsem e csevegő időt -
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek..."

(III. Richárd, Vas István ford.)

Tegnap villamosozáshoz zsebre vágtam az olvasásra váró könyvek közül a legkisebbet, legvékonyabbat, Claudio Magris Egy másik tenger című regényét. Ha nem csak száz oldal, valószínűleg nincs türelmem végigolvasni. Furcsa könyv: egy filozófiai tétel lírai doku- és kalandregényként; főszereplője valójában nem is Enrico Mreule, akiről szól, hanem halott barátja, a 23 évesen öngyilkos költő és filozófus Carlo Michelstaedter, illetve az, ahogy Carlo filozófiai tételét Enrico saját életével megvalósítja. (Mindketten valóságos személyek!) A tétel lényege, hogy éljük át a jelent, ne áldozzuk fel a jövőért, ne legyenek vágyaink, álmaink, céljaink, mert azok megölik a jelent, az életünket. S ahhoz, hogy e jelennek élhessünk, és ezáltal lehessünk önmagunk, a világot is ki kell zárnunk, mármint az olyan efemer jelenségeket, mint történelem, politika - vagy a többi ember. Ami lényeges, ami az élethez kell, azt már megfogalmazták az ókori görögök, Homérosz, Szókratész, Platón, Parmenidész. S mindehhez a háttér az Osztrák-Magyar Monarchia olasz-horvát-szlovén-osztrák-zsidó szeglete, az Isztria - legalábbis Michelstaedter számára, aki 1910-ben vet véget életének. Azzal a pisztollyal, amit egy évvel korábban Argentínába távozott barátja, Enrico hagy ott neki.

Nem mesélem el a történetet, amely még vagy fél évszázadot ölel át, megteszi ezt Magris, nemcsak az Egy másik tenger-ben, hanem egy Michelstaedterről és a száz évvel ezelőtti Monarchia világáról szóló lebilincselő esszéjében - Michelstaedter és az "igazi életet" kereső közép-európai nagy generáció - meg egy tavalyi interjúban (annak második felében). Amiről viszont egyikben sincs szó, pedig a regény egyik fő motívuma: egy életre szóló - a fizikai halálon is túlnyúló - barátság ereje.

Már 343 ezer munkanélküli nem kap semmilyen ellátást.

A Menedzsmentfórum cikke

Továbbá: Már a közmunkáért járó 47 ezer forintos bér is elérhetetlen álom számos borsodi munkanélkülinek. Az Ózd melletti Farkaslyuk községben a szerencsésebbeknek is csak 1-2 hónapra jut egyszerre közmunka, az év nagy részében sokan ingyen dolgoznak, remélve, hogy ha "bizonyítanak", később jobb eséllyel juthatnak újra közfoglalkoztatáshoz. Farkaslyuki riport

Külszini fejtés