Mindig - úgy értem, tinédzserkoromtól - tanár akartam lenni (vagy színész - egy még inkább exhibicionista foglalkozás). Ennek módosult - a szememben magasabb - megvalósulása volt a nevelőotthon (lásd e sorozat első darabját). Aztán, még huszonévesen, másképp alakult a pályám, de a rádiózás mellett több éven át óraadó tanár voltam (történelem és orosz) a Konziban.
Ugrás. 2001 őszén munka nélkül maradtam. A Moszkva téren összeakadtam (akkor már) egykori barátommal, aki történetesen a Tanítóképző Társadalomtudományi Tanszékének volt a vezetője. Ha állást nem is, de - szabadkozva - némi elfoglaltságot ajánlott: heti összesen négy óra (négy szemináriumi csoporttal) a 20. századi történelemről, 1000 Ft/óra díjazással. Ebből aztán 18 éves kaland lett. Előbb csak az óraszám nőtt, aztán némileg emeltek az óraadói díjon, mígnem főiskolai adjunktusként státuszba vettek - félállásban. Végül évekig nyugdíjas óraadó tanár voltam. Szerettem. Azt tanítottam, azt mondtam, amit akartam. A 18 év alatt senki nem érdeklődött a tantervem iránt, soha senki be nem ült az órámra, meghallgatni, hogy mételyezem-e az ifjúságot (vagy hogy szakmailag egyáltalán megfelelő-e, amit csinálok). Egyedül a hallgatók - vegyes - visszajelzése volt. Hozzá kellett szoknom, hogy többségük utálta a történelem nevű tantárgyat, amiről úgy tudták, hogy az összefüggéstelen események és megjegyezhetetlen dátumok halmaza - ennek megfelelően döbbenetes ismeret- és ami nagyobb baj: érdeklődéshiányt mutattak. A sikert az jelentette, hogy minden évfolyamban, minden csoportban voltak olyanok is, akiken láttam az érdeklődést - hozzájuk beszéltem. És akadtak olyanok is (kevesen), akik a félév végén odajöttek, hogy az én óráim hatására kedvelték meg a történelmet.
A 20. (majd 20-21.) századi történelemhez hosszabb-rövidebb ideig még két tantárgy csatlakozott. A 90-es évek közepén - újságírói előéletemre támaszkodva - rövid ideig volt egy Hír, vélemény, manipuláció - hogyan olvassunk újságot, nézzünk tévét? című speckollom. 2004-től pedig tanítottam a Magyarország az Európai Unióban c. tárgyat is - szintén erőteljes történelem-beütéssel.
Két éve megszűnt ez az "elfoglaltságom". Hogy most miért írok - miért most írok - erről, annak az az oka, hogy megkezdtem a felszámolást: kidobni az iszonyú mennyiségű papírt - tanmenetet, óravázlatot (persze többnyire megvannak a számítógépen). Az EU-s és médiaanyagokkal kezdtem. A jövő héten - előre tudom, némi szívsajgással - mennek majd a szemétbe a történelemanyagok. Felszámolás. Bizonyos értelemben önmagam felszámolása.
*
Életcserepek 5. - Barátok III.
Életcserepek 8. - Politikaközelben I.
Életcserepek 9. - Politikaközelben II
Utolsó kommentek