Nagy Feró Kossuth-díjas lett, de ez a bejegyzés rólam (is) szól. 1987-89-ben a Magyar Rádió műsorigazgató-helyettese voltam. Kitaláltam, hogy kéne egy olyan műsor, amely a társadalom peremén élő fiatalokhoz, csövesekhez, szipusokhoz* szól. Ami odavonzhatja őket, az a zenéjük - a metáll, a kemény rock - és műsorvezetőként egy olyan figura, akit magukénak éreznek. A dolgot azért tartottam fontosnak, hogy beszélni lehessen az egyre érezhetőbb drogproblémáról, amely addig csak késő esti, értelmiségi műsorokban kerülhetett szóba a Rádióban, és akkoriban jelentkezett az AIDS is. Az ötlet nagyjából annyi volt, hogy szól a (számomra visszataszító) zene, és közben a műsorvezető szót ejt a szipuzás veszélyeiről, bemondja az akkor azt hiszem, egyetlen drogambulancia telefonszámát, és szól, hogy szeretkezéskor használjanak kotont. Műsorvezetőként azonnal Feróra gondoltam. Sohase hallgattam Beatricét - nem is tartottam zenének, amit csináltak (később se) -, de újságíróként meg a világunk iránt érdeklődő emberként ismertem tudtam a tőlem baromi távoleső Beatrice-jelenségetről, a baboskendőről, a "nagyvárosi farkasról".
Nem volt egyszerű átverni az ötletet. Amikor meggyőztem ízig-vérig rádiós, de csak a magas kultúrában élő főnökömet, Petúr Istvánt, találni kellett műsorosztályt, műsorkészítőt amelyik és aki vállalja. Természetes volt az Ifjúsági Főosztály. Vezetője felháborodottan utasított el: mit képzelek? Rá akarom szabadítani a mocskos csőcseléket a Rádióra?! Olyan nagyon nem lepődtem meg, és mentem a minden brahira, ötletre nyitott, káprázatos rádiós szerkesztőhöz, László Gyurihoz, aki a Szórakoztató Osztályt vezette. Nem tudom, kellett-e öt perc a beleegyezéséhez. Immár az ő támogatásával mehettem a Rádió elnökéhez, Hárs elvtárshoz (számunkra egymás közt - a rendszerváltás meg halála után is - ez volt a keresztneve). Már nem emlékszem, de biztos hosszabb ideig gondolkodott a dolgon, mint L. Gy., de rábólintott. A műsor szerkesztésével László Gyuri Kőszegi Gábort bízta meg, akitől legalább annyira távol állt ez a zenei világ, mint tőlem. Némi hezitálás után kérte fel Ferót, aki persze igent mondott. 1988 nyarán elindult a Garázs. Feró tökéletesen, átéléssel hozta a figurát, és szinte pillanatok alatt kapcsolatot talált egy számunkra új hallgatósággal. Óriási találmánya a "JEEEE...!" (műveltebbeknek: yeah) volt. Vagyis jutalomként beleüvöltött a mikrofonba egy levélírónak. Ettől elszabadult a pokol. Tömegesen kértek a - nem is mindig ifjú - hallgatók jeee-t a maguk vagy szeretteik számára. Feró lubickolt a szerepben. Nagyszerű DJ volt, új együttesek demo felvételeit is bemutatta, és telefoninterjúkat készített - például dr. Farkasinszky Teréziával, a szegedi drogcentrum alapítójával.
A számomra legdöbbenetesebb élmény az volt, hogy kiderült, rengetegen hallgatják a börtönökben, és meghívták a budapesti, Kozma utcai börtönbe egy koncertre. Az előzetes bejárásra én is elkísértem. A rabok (na jó: elítéltek) szinte extázisba estek, amikor meglátták.
A hozzá, a műsorhoz érkezett levelekből 1989-ben Garázs címmel könyv is megjelent, és máig büszke vagyok a tőle kapott dedikációra: Apukának. Feró. (Egyébként egy fél évvel idősebb nálam.) A Garázst rádiós pályám egyik csúcsának tartom.
1989 őszén eljöttem a Műsorigazgatóságról, a kapcsolatunk megszakadt. 1997-ben egy tévéműsor várószobájában futottunk össze: én az MSZP-s miniszterelnök kísérete voltam, ő MIÉP-es. Megöleltük egymást.
A Kossuth-díj utáni interjúiban elismerte, hogy a díjban szerepe lehet a Fidesz melletti elkötelezettségének, és ezt nem szégyelli, természetesnek tartja. 1988-89-ben vad SZDSZ-es volt, a párt logója látható volt a Beatrice plakátjain is. Aztán Csurka-hívő lett és a MIÉP rádiójában lett műsora. Azt hiszem, mindig meggyőződéssel politizált. De - ahogy mondani szokás - nem ezért szeretjük.
(Az itt hallható Garázs-összeállítás a youtube-videó felirata ellenére nem tőlem származik.)
* a szipuzás az ifjúsági droghasználat akkor legelterjedtebb formája: ragasztót kenni egy nejlonzacskó belsejére és belélegezni
***
Életcserepek 5. - Barátok III.
Életcserepek 8. - Politikaközelben I.
Utolsó kommentek