Ezt az e-mailt kaptam - nem véletlenül. Továbbadom - nem véletlenül.

Kedves ...   ...!

Mire ezt a levelet olvasod, már alig pár óra marad hátra a választásokig.

Április 3-án dönteni fogunk arról, hogy kiket hatalmazunk fel arra, hogy képviseljék az érdekeinket, értékeinket.

Az aHang 600 ezres tagsága, követői bázisa minden bizonnyal az országos átlagnál jóval nagyobb arányban fog elmenni szavazni.

Szeretnénk néhány dolgot megosztani veled azzal kapcsolatban, hogy mit gondolunk erről a választásról.

Amikor 4 éve, pár hónappal az akkori választások előtt megalapítottuk az aHangot, azt gondoltuk, hogy szükség van egy olyan szervezetre, ami a mindenkori hatalomra próbál nyomást gyakorolni konkrét ügyek mentén. Tehát nem egy témában, hanem különböző csoportok, érintettek, szervezetek által kezdeményezett számtalan ügyben. Platformot, teret biztosít olyan embereknek, akik fel mernek vállalni a környezetük számára fontos ügyeket, a saját hétköznapjaik szervezésén kívül felelősséget vállalnak az őket körülvevő világért, emberekért, közösségekért.

Elképesztő, hogy mennyi sikert, áttörést értünk el együtt. (Erről néhány történetet megtalálsz a blogunkon.) S persze az is igaz, hogy számtalan esetben süket fülekre találtak kezdeményezéseink.

Az aHang nem az a 8-9 ember, akitől a leveleket kapod, akik az alap csapatunkat alkotják, hanem az a több tízezer, több százezer ember, aki követi, aláírja, megosztja kampányainkat, adományoz, akciókat szervez, levelet ír a döntéshozóknak, közösséget épít, kiáll magáért és másokért.

A választási kampányunk központi szava a változás. Változást akarunk. Nem mondjuk meg, hogy kire szavazz, de azt kimondjuk, hogy változást akarunk a magyar politikába. S ez a kettő véleményünk szerint megfér egymás mellett.

Egy olyan országban akarunk élni, ahol az államhatalom nem törekszik tudatosan az ország kettéosztására, és nem tartja egy állandó, harci pszichózisban, készenléti állapotban Magyarországot. Egy olyan országban akarunk élni, ahol a politikusok leülnek egymással és a szavazóikkal vitatkozni, beszélgetni. Ahol nem bélyegzik meg a kisebbségeket és nem szégyenítik meg a másképpen gondolkozókat. Ahol nem zavarják el vagy néznek levegőnek újságírókat akkor, amikor kényes ügyekre kérdeznek rá.

Eljutottunk odáig, hogy aki nem a jelenlegi kormánypárttal ért egyet mindenben, és kérdezni, kritizálni mer, az kap egy bélyeget: Soros-bérenc, álcivil, libsi, külföldi érdekeket szolgáló hazaáruló. Egy fél ország és a teljes kritikus civil szektor úgy él, hogy nap mint nap szégyellnie kéne magát a kormány szerint. Lenéznek, semmibe vesznek, napról napra aláznak meg több százezer embert. S megpróbálják ezt az attitűdöt kiterjeszteni az ő szavazóikra. Megpróbálják betonba önteni az egész országot, megmerevíteni a politikai szekértáborokat. S nemcsak átvitt, hanem fizikai értelemben is ömlik a beton a Fertő tónál, a Balaton szinte minden partszakaszán. Egy-két ezer ember teljesen valószerűtlen gazdagságban él az országban, miközben százezrek napi kérdése az, hogy 50 ezer forintból tüzelőt vegyenek vagy kaját.

Csinált a jelenlegi hatalom is értékelhető és hasznos dolgokat, ez nem kérdés. Azonban nekünk nem az a dolgunk, hogy ezeket ünnepeljük, hanem az, hogy rámutassunk a fent említett visszásságokra. Azt gondoljuk, gondolkozó és érző emberként úgy látjuk, hogy túl sok a megmagyarázhatatlan, átláthatatlan, védhetetlen, felháborító eset, s amikor ezekre rámutatunk, akkor gerinctelen hazaárulóknak, gonosztevőknek bélyegeznek minket. Bár mondhatnánk, hogy ezek lepattannak rólunk, sajnos nem így van, megvisel ez sokunkat. Ettől függetlenül tesszük tovább a dolgunk.

Változást akarunk.

Hogy ez a változás pontosan mit hoz, természetesen nem tudjuk. De azt tudjuk és hisszük, hogy számtalan általunk képviselt ügyet jóval nagyobb eséllyel tudunk keresztül vinni egy a mostanitól különbözőbb összetételű országgyűlésen, politikai eliten.

Magyarországon nem mostanában érjük el az oly sokat emlegetett nyugati életszínvonalat, nem erre kell “várni”. Azonban a hazánk által, általunk megtermelt pénzből, és az Európai Unióból ideáramló támogatásokból igenis lehet egy a mostaninál biztonságosabb, kiszámíthatóbb életet biztosítani az eddigieknél sokkal nagyobb tömegeknek. Kultúrát, anyagi javakat, szabadabb oktatást, méltóbb megélhetést a pár tízezer forintból tengődő, az életüket tisztességgel végiggürcölő nyugdíjasoknak, a szeretteiket otthon ápolóknak, a még mindig feketén dolgozó, mélyszegénységben élő munkásoknak, a fogyatékossággal élő rokkantsági járadékosoknak. S így tovább.

A magyar állam a te pénzedből kampányol a jelenlegi kormánypártnak - korlátlan anyagi erőforrásból. Teljesen illegális, mégis megtalálják a módját, föl se kapjuk erre a fejünket, úgy megszoktuk már. Átrajzolja a választási térképet úgy, hogy az neki kedvezzen. Teljesen alkotmánysértő módon alakította ki a levélszavazás rendszerét, tömegek adnak le rokonaik vagy halottak nevében szavazatokat.

Nem így képzeltük el a rendet.

Arra kérünk, menj el szavazni, szavazz legjobb belátásod szerint, és miután ezt megtetted, küldj egy üzenetet azoknak az ismerőseidnek, akikben nem vagy biztos, hogy voksoltak már. Ezt a levelet nagyjából 200-250 ezren olvassátok el a választásokig.

Ha annyit megtesztek, hogy minimum 3 ismerősötöknek küldtök egy üzenetet, akkor együtt még tízezreket mozgósíthatunk szavazásra az utolsó pillanatokban. Olyan ismerősöket, közeli vagy távoli rokonokat, volt iskolatársakat, munkatársakat keressetek, akikben nem vagytok biztosak, hogy elmennek szavazni.

Többféleképpen is lehet üzenni:

1. Ha van okostelefonod, használd az aHang mobilizáló oldalát, kattins erre a linkre: https://mozdulj.ahang.hu/valaszd-a-valasztast/

Írd át a sablonüzenetet a saját szavaiddal, és küldd el őket annak a 3 embernek. 

2. Továbbítsd szimplán ezt az e-mailt olyan ismerőseidnek, akik szerinted nem kapták meg.

3. Szavazás után készíts egy fotót magadról és mindenképpen posztold a közösségi médiában, vagy küldd el a 3 kiválasztott embernek, ne szégyenlősködj, szavazni menő :).

Ez most rajtad múlik, rajtunk múlik. Senki máson.

Köszönettel és bizakodással,

Hajdú Gergő és a teljes aHang csapat

 

Szerző: rás  2022.04.02. 17:48 2 komment

kutya_es_telihold.jpg

Szerző: rás  2022.03.19. 22:26 Szólj hozzá!

Szerző: rás  2022.03.09. 10:48 2 komment

 

Szerző: rás  2022.03.04. 11:55 Szólj hozzá!

Oroszország brutális agressziót követett el Ukrajna ellen, amit csak elítélni lehet. Ezt az evidenciát azért írtam le, hogy a most következőket nehogy valaki úgy értse, hogy mentegetni akarom Putyin háborúját. Megérteni próbálom.

Csütörtök hajnalig meg voltam győződve arról, hogy csak diplomáciai pókerjátszma, ami Ukrajna körül zajlik, elképzelhetetlennek tartottam az átfogó orosz inváziót. Mint kiderült, nem voltam egyedül, tekintélyes Oroszország-szakértők is így gondolták. Ezt a súlyos tévedést Sz. Bíró Zoltán történész például azzal magyarázta, hogy ami bekövetkezett, az nem racionális, „a józan ész kiköltözött a Kremlből”, és többen is az orosz elnök mentális állapotát kezdték firtatni. Ha egy egyszemélyi vezetésre épülő rendszerben a parancsokat kiadó első ember nem normális, annak beláthatatlan következményei lehetnek.

Putyint egyre többen hasonlítják Hitlerhez meg Sztálinhoz, és e két diktátort szokás őrültnek vagy legalábbis paranoiásnak minősíteni. Szörnyűséges bűnöket követtek el, ezek véghez vitelében bizonyára szerepe volt egyéni karakterjegyeiknek. De sem a második világháború megindításában, sem a szovjet diktatúra, a Gulag-világ kiépítésében nem ez volt a döntő.

Németország nem egyszerűen háborús vesztes volt 1918 után, hanem egy súlyosan megalázott nemzet, megnyomorított állam. J. M. Keynes, a későbbi híres közgazdász 1919-ben külügyi tisztviselőként, az angol küldöttség szakértőjeként vett részt a versailles-i békekonferencián, mielőtt azonban aláírták volna a németekkel a békeszerződést, lemondott, mert úgy látta, hogy ezek a békefeltételek egy újabb világháború magvát vetik el. A 30-as évekre már a franciák és angolok is belátták a helyzet méltánytalanságát, ezért nézték el Hitlernek a Rajna-vidék remilitarizálását, az Anschlusst, majd ezért adták oda neki a versailles-i béke értelmében Csehszlovákiához került – amúgy döntően németek lakta – Szudéta-vidéket. Aztán lett nagy meglepetés…

Sztálin egy polgárháború és külföldi intervenció sújtotta, végletekig elnyomorodott ország élére került 1922-ben. Akkoriban vált világossá, hogy a remélt világforradalom elmarad, és Sztálin meghirdette a „szocializmus egy országban” koncepcióját. A nemzetközileg elszigetelt Szovjetuniót ostromlott erődnek tekintette. (Egy ostromlott erődben természetesen megengedhetetlen bármiféle ellenvélemény, csak központi akarat létezhet. Ennek tragikus implikációi nem tartoznak e bejegyzés témájához.) Nem véletlen, hogy Szovjet-Oroszország az első – és sokáig egyetlen – nemzetközi megállapodást Németországgal kötötte 1922 áprilisában (rapallói egyezmény).

Egy „kis” ugrás a történelemben. 1939. augusztus 23-án – a franciákkal és angolokkal folytatott hosszadalmas és eredménytelen tárgyalásokat megszakítva – Moszkvában váratlanul aláírják a Molotov-Ribbentrop paktumot. Ennek titkos záradéka elhatárolja a német és szovjet érdekszférát az egy héttel később kezdődő háborúban. A Szovjetunió elfoglalja Lengyelország keleti területeit (majd a három balti államot, aztán Besszarábiát, a mai Moldovát is). Többségében olyan területekről van szó, amelyek valaha a cári Orosz Birodalomhoz tartoztak. Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia az első világháború után került az akkor újjáalakuló Lengyelországhoz. 1939 nyarán Sztálin számára nem valami „történelmi igazságtételről” volt szó, amikor igényt tartott ezekre a területekre, hanem pufferzónáról, felvonulási területről a németekkel lehetséges (várható) majdani háborúhoz.

Tim Marshall angol történész 2019-ben megjelent, A földrajz fogságában című könyvében arról ír, hogy Oroszország számára a Lengyelországból kiinduló Észak- és Kelet-európai síkság alapvető stratégiai problémát jelent, mert egészen Moszkváig nyitottá teszi a terepet bármiféle katonai támadás előtt (lásd Napóleont és Hitlert). Ezt a szovjet igényt ismerte el a zsigerileg és politikailag egyaránt engesztelhetetlenül kommunista- és szovjetellenes, de cinikusan reálpolitikus Churchill brit miniszterelnök, amikor 1944 őszén Moszkvában, majd végleg 1945. februárban Jaltában beleegyezett abba, hogy Lengyelországot 200 kilométerrel „eltolják” nyugatra, vagyis a Szovjetunió megtarthatta a Molotov-Ribbentrop paktummal meg- vagy visszaszerzett területeket, Lengyelországot pedig az addig Németországhoz tartozó területekkel kárpótolták. (Ez utóbbira is lehetett a messzi múltba nyúló történelmi magyarázatot találni, de ez akkor is mellékes volt.)

Hidegháborús évtizedek, kelet-nyugati – döntően szovjet-amerikai – szembenállás egy lehetséges atomháború árnyékában (és féken tartó erejével), NATO és Varsói Szerződés, amerikai katonák és atomrakéták Nyugat-Európában, szovjet katonák és atomrakéták Kelet- és Közép-Európában. Aztán 1989-90-ben szétesik a szovjet birodalom, 1991 végére maga a Szovjetunió is, és a többi között létrejön a független Ukrajna is.

Putyin abszolút komolyan, a szó szoros értelmében nevezte geopolitikai katasztrófának a Szovjetunió szétesését. Amikor 1997-től a korábban szovjet szatellitállamok sorra NATO-taggá váltak, amikor amerikai katonák, repülőgépek és légvédelmi bázisok létesültek Lengyelországban, Litvániában és Romániában, Oroszország védelme szempontjából kulcsfontosságúvá vált Ukrajna és Belarusz (meg a Kaukázus is). Az oroszok szemszögéből elviselhetetlen a Nyugathoz (Amerikához, a NATO-hoz és a NATO nyúlványának tekintett EU-hoz) kapcsolódó Ukrajnának még a gondolata is. Márpedig ez a gondolat akkor is létezik, ha számos okból jelenleg nincs napirenden Ukrajna EU- vagy NATO-tagsága. Innen nézve igenis racionális (még ha elfogadhatatlan is), hogy ennek megakadályozására Putyin minden eszközt bevet. Remélhetőleg a józan ész határain belül. A fentiek alapján nincs kétségem, hogy az országát sújtó nemzetközi szankciókkal együtt is el fogja érni Ukrajna ellenőrzését, vagy egy nemzetközileg garantált semlegességi és katonailag erősen korlátozott státusszal vagy megszállással és bábkormánnyal.

Bízom benne, hogy az atomháború nincs az alternatívák között.

 

 

Szerző: rás  2022.02.27. 22:32 10 komment

Címkék: történelem háború geopolitika Oroszország Ukrajna Putyin

A Facebook ma nyolcéves emlékként dobta fel ezt a rajzot. Vannak néhányan, akiknek ismerős, és akik pszichológus nélkül is értelmezni tudják. Belőlem speciel gyönyörű (meg gyötrő) emlékeket hív elő.

kobold-kepe140225_1.jpg

Szerző: rás  2022.02.25. 16:12 3 komment

Címkék: Máté Kobold

Nyolc évvel ezelőtt írtam: Ukrajna, Európa és a Putyin-projekt

Liriko-historikus áttekintés hat héttel korábbról

Szerző: rás  2022.02.22. 10:06 Szólj hozzá!

Sokévi szünet után jelentkezett egy régi (ma már blogtalan) blogger vitapartnerem, és szememre vetette, hogy nagyon megritkultak a közéleti témájú bejegyzéseim. Hát legyen! (Let it be!)

Johnnymoore megrögzött fideszes - jobban mondva Orbán-hívő - így egy tavaly októberi bejegyzésemhez három napja írt kommentjét követően természetesen vitába bonyolódtunk. Ennek egyik eleme a "gyermekvédelmi" népszavazás, amit én "már kérdéseiben is hazugnak" minősítettem, szerinte viszont "mindenképpen fel kell ráncigálni a kérdést a társadalom felszínére, ugyanis ha szép csendben a háttérben dől el, akkor könnyen a nyugati típusú országok sorsára juthatunk, ahol sajnos már olyan közösségek élnek, akik képtelenek az elemi reprodukcióra... már fel sem ismerik a helyzetüket". Ha jól értem a gondolatmenetét - és az orbáni propagandát -, a hol lopakodó, hol erőszakos LMBTQ propaganda, és ennek nyomán a transzszexualitás az oka a nyugat-európai társadalmak elöregedésének, az őshonos népesség csökkenésének, az alacsony születésszámnak. Ezzel csak (nem csak!) az a probléma, hogy Magyarországon az 1980-as évektől csökken a népesség, és hát akkori LMBTQ-propagandáról beszélni, ugye... Továbbá: nem tudok olyan komolyan vehető tudományos vizsgálatról, amely azt bizonyítaná, hogy összefüggés van az LMBTQ-emberek egyenjogúsítási, egyenlő méltóságot követelő mozgalma és a népszaporulat csökkenése között. Szociológiai közhely viszont hogy például a nők társadalmi egyenjogúsítása - iskolázottságuk növekedése, munkavállalásuk stb. -, az, hogy már nem szülőgépnek tekintik őket, ők maguk pedig nem feltétlenül csak a "családi tűzhely őrzését" tekintik életcélnak, valóban egyik oka a gyerekszám - a "reprodukció" - csökkenéséhez. Ez a különbség a Nyugat (benne mondjuk, Németország, Magyarország stb.), illetve Afganisztán között. És hát visszatérve az áprilisi népszavazás kérdéseihez - és johnnymoore ezt igazoló nemzetközi kitekintéséhez -, komolyan felvethető, hogy a nemátalakító műtétek miatt csökken a társadalmi reprodukció Magyarországon - vagy bárhol a világon? A népszavazási kérdések abszurditását a magyar médiában is számtalan írás mutatta be, ezekre én most nem térek ki, a mindennapi tapasztalat, a tudomány és a hit amúgy is eltérő szférák, így aki még mindig valóságosnak gondolja a kérdések által sugallt "problémát", azt úgyse tudnám meggyőzni. Én a magam részéről érvénytelenül fogok szavazni: beikszelem mindkét rubrikát, és a lapra rá fogom írni, hogy "Gazemberek!"

Ami az országgyűlési választásokat illeti, nagyon érdekes elemzést olvastam a 444-en a közvélemény-kutatások és a rájuk alapozott választási előrejelzések megbízhatatlanságáról.

Ukrajna: a szinte kizárólag az angolszász médiából tájékozódó magyar újságírók - tisztelet a kivételnek - csont nélkül átveszik az angolszász sajtó - pontosabban az amerikai politikusok - háborús hisztériakeltését, amelynek abbahagyását Zelenszkij ukrán elnök is többször kérte. Egy aggódó jóbarátommal hetek óta állandó vitában vagyok, mert azt állítom, hogy nem lesz háború. Legalábbis nem lesz szerintem átfogó orosz invázió Ukrajna ellen - legfeljebb a Donbaszt csatolják formálisan is Oroszországhoz -, és semmiképpen nem lesz katonai konfrontáció Oroszország és valamely nyugati hatalom között. Nem mintha nem gondolnám azt, hogy Putyin, ha tehetné, visszafoglalná az egykori cári birodalom (és a Szovjetunió) területeit. De nem őrült, és pontosan beméri (természetesen nemcsak ő személyesen, hanem az orosz külügyi és katonai apparátus), hogy meddig mehet el, mik az érdekei. És ugyanígy a nyugatiak is - köztük pl. az amerikaiak, a franciák, a németek külön-külön - a saját érdekeiknek és lehetőségeiknek megfelelően cselekednek. Erről is láttam egy higgadt elemzést. És éppen olvasom Tim Marshall angol történész A földrajz fogságában című, nagyon érdekes könyvét arról, hogy a geográfia miként befolyásolja vagy határozza meg egy nép, egy ország történelmét és mai politikáját. Az első fejezet éppen Oroszországról szól. Központi tétele, hogy a nagy észak- és kelet-európai síkság nyitottá és ezzel sebezhetővé teszi Oroszországot, ezért se engedheti meg stratégiailag, hogy Ukrajna része legyen a nyugati szövetségi rendszernek (NATO, EU). A jelenlegi nagy katonai felvonulással, teszem hozzá - ami egy póker parti központi eleme - Putyin éppen erre akar garanciát kicsikarni. 

És végül: állampolgárként és egykori pedagógusként szolidaritásomat fejezem ki a tanárok polgári engedetlenségi mozgalmával, amelynek szerepe lehet, akár a választások kimenetelében is, de ami még fontosabb: az atomizálódott és apátiába süllyedt magyar társadalom öntudatosodásában.

 

Szerző: rás  2022.02.21. 15:39 16 komment

Címkék: politika pedagógusok Oroszország Ukrajna LMBTQ választások 2022

William Blake: TIGRIS

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

Mily mélyben, ég-tájakon
Izzott a szemed vakon?
Volt tüzét felkapni vész?
Volt-e megragadni kéz?

Szived izmait mi csel
És mi váll csavarta fel?
És mikor vert, volt erő,
Kéz-láb, dacra vakmerő?

Volt pöröly? és lánc-e, több?
Mily kohón forrt a velőd?
Volt üllő? volt vad kapocs,
Gyilkos présével dacos?

Hogy a csillagfény kigyult
S az ég nedves könnye hullt,
Rád mosolygott Alkotód?
Ki bárányt is alkotott?

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

              (Kosztolányi Dezső ford.)

 

Szerző: rás  2022.02.08. 16:15 Szólj hozzá!

Címkék: Máté Blake hajnali vers

Remélem, nem feledkeztem volna meg a születésnapjáról. Négy nap múlva lenne 44 éves - 36 maradt. De nem erről akarok írni, hanem arról, hogy a világ kerek, a dolgok egymásba érnek, meg arról, hogy csodálatos volt újraolvasni Máté kommentjét (alig több mint két héttel a születésnapjára írt bejegyzésem után - nyilván Kisgenyával voltak valahol. Ha nagyon akarnám, talán utána is nézhetnék, de nem akarom, nincs jelentősége).

Tizenkét évvel ezelőtt is Ulickaját olvastam, mint most. Akkor a Daniel Stein, tolmácsot, most az Imágót. Hihetetlenül érdekes kaleidoszkóp az egykori Szovjetunióról, egykori szovjet emberekről, főleg olyanokról, akik - a kultúra , az irodalom, a zene jóvoltából - nem váltak homo sovieticusszá. Körülbelül a felénél tartok az Imágónak, és hirtelen szükségét éreztem annak, hogy "fellapozzam", mit írtam valamikor a másik regényéről. (Egyébként mást is olvastam Ulickajától.) Három bejegyzés is szólt a Daniel Steinről (is), s ennek kapcsán az identitásról, arról, hogy ki is vagyok tulajdonképpen, és miért ez, miért ilyen vagyok. Az Imágó kaleidoszkópja meg a hogyant mutatja meg.

Szóval akkor Ulickaja és az identitás kérdése foglalkoztatott - vagyis Máté. A bejegyzés - a tizenkét évvel ezelőtti születésnapi köszöntő - címét Karinthy Ferenctől kölcsönöztem: Kyvagiokén, és Máté a kommentjében (a megszűnt Freeblogról konvertálva "Ismeretlenként") az általa éppen akkoriban olvasott Karinthy-Naplóból vett idézettel nyitott. De nem ettől hatódtam meg...

A 2010. februári bejegyzés és komment

Szerző: rás  2022.02.04. 00:01 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása