„Aki arra spekulál, hogy a magyarokat tönkretegye, a magyar emberek kárára gazdagodjon, annak annyit mondunk: ez nem fog sikerülni senkinek, rossz lóra tesznek, akik Magyarország ellen akarnak tenni, mert a magyarokkal ma már nem érdemes tengelyt akasztani.”

„Várható, hogy nemzetközi szervezetek nemzetközi fórumokon megtámadnak bennünket, miként tették a bankadó és az úgynevezett multiadó esetében is. Erre azt tudom csak mondani, hogy kedvezőtlen ítéletek esetén megfelelő válaszintézkedésekkel fogunk reagálni.”

Igen, így beszél egy öntudatos magyar hazafi. Vagy egy küldetéstudattal megvert paranoiás, aki nem ismeri a térképet, a gazdasági tényeket, és valószínűleg már a tükörben se veszi észre, hogy hány centi.

Többször leírtam már a blogban, hogy nagyon nem vagyok híve a mai,– a „szuverén” államok többségénél nagyobb erejű – nemzetközi vagy inkább nemzetek feletti pénzügyi-gazdasági monopóliumok által uralt, globális gazdasági-politikai világrendnek, melyben Magyarország kiszolgáltatott helyzetben van a félperiférián (l. Immanuel Wallerstein). Ez azonban nem „szeretem-nem szeretem” kérdés, hanem tény. Megkerülhetetlen tény. Tény az is, hogy az Európai Unió ennek a gazdasági-politikai világrendszernek számunkra legfontosabb szervezete. Számos szép ábránd, illúzió is fűződött ahhoz a vágyunkhoz, hogy tagjai lehessünk az EU-nak (én magam még mindig talán a legfontosabb biztosítéknak látom arra, hogy nem süllyedhetünk egy közép-ázsiai diktatúra szintjére), de az ábrándoknál fontosabb volt a kényszer: ha kimaradunk, akkor félperiféria helyett a periférián lesz a helyünk – vagyis esélyünk se lesz arra, hogy befolyásoljuk a sorsunkat meghatározó nemzetközi folyamatokat, döntéseket.

(Magyarország lényegében az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és Trianon óta gazdaságilag kényszerűen nyitott ország. Ezt ismerte fel annak idején Bethlen István is, maximálisan alkalmazkodva ehhez a kényszerhez: nem szállt szembe vele hazafias szólamokkal, hanem azt kereste, hogy ebben a helyzetben mit lehet tenni, hogyan lehet újjáépíteni a magyar gazdaságot.)

A rendszerváltást követő két évtizedben megszűnt az önálló magyar gazdaság – lényegében az önálló Magyarország. (Igen, tudom, az előző négy évtizedben se volt önálló – de részint máshogy nem volt önálló, részint az most már érdektelen.) A kohászattól az élelmiszeriparon át a kereskedelemig egész gazdasági ágazatok szűntek meg, vagy kerültek meghatározó külföldi tulajdonba. Ma a magyar export kb. 80 százalékát az – itt lényegében kihelyezett, összeszerelő típusú bérmunkát végző – külföldi tulajdonú nagyvállalatok adják. A bankrendszer, a kereskedelem, az infrastruktúra túlnyomórészt külföldi tulajdonban.

„Kérem, nézzünk szét a világban. Bármerre fordítjuk a fejünket, azt látjuk, hogy gyakran a járt utat elhagyva keresik a nemzetek az új helyüket az új időkben… Mindenki megpróbálja a maga legjobb útját járni, és nem mások hamis tanácsait követni… a nemzetközi intézmények súlya rohamosan csökkenni kezdett, és ezzel párhuzamosan a nemzetek jelentősége növekszik. A történelem most azt a lehetőséget kínálja, hogy erős nemzetet építsünk, hogy megépítsük a XXI. századi magyar nemzetet.”

Miről beszél, hol él ez az ember? „…kedvezőtlen ítéletek esetén megfelelő válaszintézkedésekkel fogunk reagálni…” Persze.

„Kedvezőtlen ítélet” lehet például, hogy az Európai Bizottság, majd az Unió és a tagállamok vitájában döntő Európai Bíróság elmeszeli a „Nemzeti Ügyek Kormányának” és a szuverén, magyar, nemzeti országgyűlésnek a határozatait. A Vezér erre – nemzeti hagyományaink jegyében – közli, hogy eb ura fakó, meg hogy Ugocsa non coronat. Mire Brüsszelben megvonják a vállukat, és azt mondják, ha nem hát nem, és megvonják az évek óta egyetlen magyarországi beruházási forrást jelentő uniós támogatásokat.

Meg lehet gyorsítani a minket „sanyargató”, „harácsoló” – és valóban csak a maguk hasznát néző, hiszen nem jótékonysági intézményekről van szó – külföldi bankok távozását. „Megvizsgáltuk, vajon a külföldi bankok nem vonják-e ki forrásaikat, nem csökkentik-e magyarországi hitelezéseiket a lépés miatt. Azt találtuk, hogy a mostani döntéstől függetlenül a bankok folyamatosan csökkentik magyarországi hitelezéseiket, folyamatosan vonják ki profitjukat és forrásaikat Magyarországról óriási összegekben, sőt úgy tűnik, egyes bankoknál a vezetők jutalmazásának egyik feltétele a magyarországi hitelezés csökkentése.” Viszont: „az OTP mögött ott a magyar állam”. Most tekintsünk el attól az „apróságtól”, amit mindenki tud, akinek már volt/van ügye az OTP-vel, hogy tudniillik valóban kevésbé „sanyargat”-e. Az a cél, hogy megint egyetlen bank legyen az országban – történetesen Orbán Viktor haverjáé? És az vajon honnan szerzi majd a hitelezéshez szükséges tőkét, hiszen a bank létjogosultságát – mint azt Széchenyi óta nálunk is tudni lehet – elsősorban a hiteltevékenység adja.

A „gazdasági szabadságharc” új szakaszát jelentő, tegnapi, „országmentő” Orbán-beszédnek voltak persze más furcsa elemei is. Még kettő közülük.

Az első szimpla hazugság vagy legalábbis csúsztatás: „Javaslom, hogy októberben és novemberben fizessük vissza az Európai Unió és az IMF felé fennálló lejáró tartozásunkat, úgy, hogy közben ennek fedezésére ne vegyünk fel újabb hitelt.” Már felvették: tavasszal a nagyszabású nyugat-európai és amerikai államkötvény-kibocsátással.

A másik öntelt, pofátlan – akarom mondani: hazafias, nemzetmentő – szerződésszegés: „amíg fideszes–kereszténydemokrata többség van ebben a Házban, amíg a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt adja Magyarország kormányát, külföldiek itt földet nem fognak vásárolni.” Tekintsünk el attól, hogy közgazdászok szerint a magyar mezőgazdaság versenyképtelenségének legfőbb okai a földtulajdon és földhasználat szétválása, a földforgalom mesterséges korlátozása, az ebből adódó alacsony földár, s persze a tőkehiány; valamint attól a közismert ténytől is, hogy a fél Dunántúl ma már osztrák és német tulajdonban van. De az EU-s csatlakozással Magyarország vállalta, hogy – átmeneti idő után – e téren is szabaddá teszi a tőke áramlását.

Van persze minderre egy egészen más magyarázat is, magától Orbán Viktortól: „Ne figyeljenek arra, hogy mit beszélek…”

Az idézetek forrása (az utolsó kivételével): orbanviktor.hu

Kertész Ákosnak bocsánatot kell kérnie az augusztus végén az Amerikai Népszavában megjelent nyílt levelében írtak miatt, s "amennyiben nem kér bocsánatot, a kormány szemében méltatlanná válik a Kossuth-díjra" - fogalmazott Halász János államtitkár hétfőn az Országgyűlésben egy interpellációra adott válaszában.
A jobbikos Farkas Gergely azt kérdezte a kormánytól, hogy kezdeményezik-e a köztársasági elnöknél az író Kossuth-díjának megvonását.
Halász János államtitkár a kormány nevében adott válaszában leszögezte: Kertész Ákos cikke elfogadhatatlan és védhetetlen, a kormány pedig visszautasít "minden rágalmat, amit Magyarországra, vagy a magyar népre mond bárki". Éppen ezért "Kertész Ákosnak bocsánatot kell kérnie, amennyiben nem kér bocsánatot, a kormány szemében méltatlanná válik a Kossuth-díjra" - tette hozzá.

"Az ember nem köpheti szemközt magát. A bőréből nem bújhat ki az ember. Amivé lett, azt vállalnia kell, mert azt maga csinálta, azért ő a felelős. Hogy ez és ez vagyok. És ez voltam. És nem voltam művész, és nem voltam szélhámos, és nem voltam forradalmár, és nem voltam betörő, és nem voltam miniszter, és nem én voltam a jani… pedig lehettem volna. De én olyanforma állat voltam, aki olyan akart lenni, mint más, mint mindenki, szóval észrevétlen és boldog szürke pont, egy a tömegből, akit nem vesznek észre, aki nyugodtan alszik, békésen vegetál, kopaszodik és kerek pocakot ereszt, akit tisztel a házmester, akinek a közértes előre köszön, a cigarettáját és a zsilettjét mindig ugyanabban a trafikban veszi meg, aki vasárnap délelőtt sétáltatja a gyerekét, míg az asszony otthon megfőzi az aranykarikás húslevest, és Nagy úrral, Kovács úrral, Porempovics úrral egyetemben a sarki kricsmiben korsó sört iszik, és szenvedélyes vitát folytat velük arról, hogy a csapolt sör jobb vagy az üveges; én ezt akartam, Vali, ezért harcoltam, de nem akárhogy: keményen és kegyetlenül, és elértem, van állásom, találmányom, némi pénzem is, lakásom, feleségem, gyerekem, szeretőm; tökéletes ember vagyok. És most meg fogok dögleni. Ne kiabálj és ne vágd hozzám az ecsetet, és ne csapkodd a földhöz a festékes tubusokat, reménytelen. Ne mondd el, tudom: mindig gyáva voltam, most is gyáva vagyok, most, mikor végre fölfogtam az imbecillis agyammal, amit tíz éve prédikálsz nekem, most, mikor végre képes lennék rá, hogy elinduljak, amerre mennem kell, hogy leszámoljak mindennel és újrakezdjek mindent, most akarok megfutni?! Vali, drága öreglány, értsd meg, fáradt vagyok, túl bonyolultak a dolgok, nagyon kuszák a szálak, nem tudom elkötni őket; én tíz évet, frászt tízet, negyvenet áldoztam a művemre, nézd meg, itt a művem, itt van: AZ OTTHONOM, ez tellett tőlem, filodendronnal, amitől nem szabad kinyitnom az ablakot, mert Magdus sipítozik, hogy huzatot kap a növény, nézd, itt a konyha, amit én bütyköltem össze Magdusnak, hogy Bolgárnéval meg ne öljék egymást (és mindketten engemet), én ezt produkáltam, erre ment el az erőm; ez a művem, ez a kövérkés, megcsúnyult buta asszony, aki itt beszél velem szemben valamit (csak tudnám, mit mond, nem értem, pedig figyelek), a kislány, aki ott alszik a szobában, csücsörít a puha kis szájával, és nem az enyém (látod ezt is tudom, csak nekünk lehetett volna közös gyerekünk, Magdussal a gyerekünk se lehet közös, pedig én csináltam neki, de Magdika vagy az enyém, vagy az anyjáé, és én odaadtam, mert már eleve neki csináltam, mert ő volt a gyomorbajos, a dilis, az ideges, mert azt akartam, legyen meg neki is az öröme, legyen célja, legyen, akit szerethet, és egy kicsit szálljon le rólam, csak egy kicsit; és ezt sem lehet megúszni büntetlenül). Én mindent tudok már, amit tudni lehet, csak éppen jóvátenni nem tudok semmit, ezért a tudásom szart se ér. De ha még emlékszel rám, a régi időkből, arra is emlékezned kell, hogy Makra Ferencnek mindig volt ereje elmenni onnan, ahol már nagyon összekuszálódott körülötte a világ. És ennyi erőm még maradt." (Kertész Ákos: Makra - részlet)

*

De ki a f* az a Halász János?

A címben olvasható mondatot a héten idézte valaki, s visszarepített ifjúkoromba, a 60-as évekbe. Időutazás volt az egész. Az 1981-ben elhunyt szobrászművésznek, Farkas Aladárnak a vietnami háború ihlette kisplasztikáiból és rajzaiból nyílt kiállítás a Corvinus Egyetem Könyvtárában. Nem nagy ügy, nincs körülötte hírverés, semmi aktualitása, kizárólag a művész lányának szeretete és kitartása. A helyszín, azt hiszem, személyes kapcsolatoknak köszönhető, noha Farkas Aladárnak nagyon is van köze a Közgázhoz: az ő alkotása az Aulában (még mindig) álló (ülő) Marx-szobor.

Vissza a mostani kiállításhoz, Vietnamhoz és ahhoz a bizonyos mondathoz. A szerda délutáni megnyitó vendége volt a vietnami nagykövetség tanácsos asszonya, aki rövid beszédében kitért a vietnami nép harcára a francia gyarmatosítók, majd az amerikai imperialisták ellen, s hogy ebben mindig számíthattak a magyar nép szolidaritására, amit akkoriban a "Veled vagyunk, Vietnam!" jelszó fejezett ki. (A szolidaritás nem csak a jelszóból állt, anyagi tartalma is volt. Meg emberi: a 60-as, 70-es években sok vietnami fiatal tanult a magyar egyetemeken.) Ez hivatalos, központilag kitalált jelszó volt, plakátokon, a párt és a KISZ által szervezett politikai gyűlések transzparensein volt olvasható. Emellett - vagy ennek ellenére - létezett spontán társadalmi, emberi szolidaritás is, írtam is már erről (itt). Természetesnek is tekinthető, hogy egy olyan elkötelezetten baloldali, kommunista művész, mint Farkas Aladár, szinte lázba jött a vietnami háborúról érkező híreket hallgatva (csak később jutott el oda), és 1965-66-ban kisplasztikák sorára ihlette a kis nép hősiessége.

Mindez a múlt, csak a rend kedvéért mondom el, hogy Vietnamban szenvedte el történelmének első katonai vereségét az Egyesült Államok, s utolsó diplomatái és katonái fejvesztve menekültek 1975 májusában a dél-vietnami fővárosban (akkor Saigon, ma Ho Si Minh-város) lévő amerikai nagykövetségről. Nagyon rég volt, a Vietnam-narratívát ma már a vietnamiaknak az amerikai katonákon elkövetett kegyetlenségeiről szóló filmek és regények uralják. Az pedig a keleti bölcsességet tükrözi, ahogy a változatlanul a kommunista párt által irányított Vietnam nem történelmi sebeit nyalogatja, hanem kibékült és már kifejezetten jó politikai, gazdasági, sőt katonai kapcsolatokat tart fenn az Egyesült Államokkal. De valahogy képesek egységben látni a történelmüket...

Vissza Farkas Aladárhoz. Életének és művészetének volt egy francia vonulata is: a 30-as években Párizsban tanult. Nem csoda, hogy megihlette 1968 májusa: akkor készült a Gall kakas című szobra. A szobor mögött Lucien Hervé fotója látható. Soha nem találkoztak, noha Hervé - azaz Elkán László - már Párizsban élt, amikor Farkas ott tanult. Lucien Hervé két évvel a szobrász halála után járt budapesti műtermében, s készített egy sor képet Farkas Aladár műveiről.

Felhívás minden magyar gyerekhez, aki szeretettel segítene erdélyi árváknak

Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár felhívása

Kedves Gyerekek!

Szeretettel köszöntelek Benneteket a 2011-12-es tanév kezdetén!

A nyáron Erdélyben jártam. Bizonyára sokan hallottatok már róla, hogy ott Böjte Csaba ferences atya – életeket mentve - több ezer árva, elhagyott, nagyon szegény gyereknek ad otthont, szeretetet, betevő falatot… Évek óta gyűjti a gyerekeknek a ruhát, az élelmet, a tankönyvet, a játékot, s ők igen jó eredménnyel tanulnak, odaadással segítenek, járnak templomba, vesznek részt minden egyházi és magyar nemzeti ünnepen. A gyerekek örömét csak az árnyékolja be, hogy a ruhájuk, a cipőjük ahány, annyiféle, s igazából nincs is ünneplőjük: nem tudnak szép népviseletbe öltözni s úgy menni a templomba, az ünnepélyre, ahogy a többi odavalósi magyar gyerek.

Így kell-e ennek lennie? Csaba testvér imáit talán nem hallgatja meg a Jóisten? Dehogynem! Csak éppen most Titeket szólít meg: tegyetek jót! Támogassátok fejenként legalább 100-100 forintottal csíksomlyói nehéz sorsú társaitokat! Hogy az ünnepnapok alkalmával felvehessék a Tőletek ajándékba kapott székely ruhákat!

…
Kérjétek meg osztályfőnökötöket, igazgatótokat, hogy segítsen a pénz összegyűjtésében!

*

Személyre szóló alaptörvény, az alaptörvény asztala

Személyre szóló alaptörvénye lehet bárkinek, aki igényli azt a lakóhelye szerinti polgármesteri hivatalban, körjegyzőségen vagy a kormányablakoknál.

Magyarország Alaptörvényét Kövér László, az Országgyűlés elnöke személyes aláírásával Magyar Közlöny különkiadásaként lehet igényelni teljesen díjmentesen. 
A kormány arra kéri az önkormányzatokat, hogy szeptembertől lehetőség szerint a polgármesteri hivatalban, az ügyfélszolgálatukon állítsanak fel egy asztalt, az alaptörvény asztalát, ahol az állampolgárok egy adatlap kitöltésével személyre szólóan kérhetik az új alkotmány névre szóló kézbesítését. Az erről szóló hivatalos felkérést a napokban kapják meg az önkormányzatok a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól.  Az országban elsőként Budapest V. kerület önkormányzata teremtette meg e lehetőséget az ügyfelei számára, az alaptörvény igényléséhez.

A kormány ily módon is szeretné lehetővé tenni, hogy Magyarország új alaptörvénye bárki számára megismerhető, elérhető legyen, és egyúttal - a közelgő hatályba lépés alkalmából - személyre szóló emléktárgy is lehessen...

Az Országgyűlés a rendszerváltás után húsz évvel, idén április 18-án fogadta  el Magyarország új Alaptörvényét, melyet Schmitt Pál köztársasági elnök április 25-én, húsvéthétfőn írt alá ünnepélyes keretek között. Az eddigi szovjet mintára készült, átmeneti alkotmányt felváltó új Alaptörvény négy hónap múlva, 2012. január 1-jén lép hatályba.

(Rás megjegyzése: világos ugye? 1989-ben – Antall József, Sólyom László, Tölgyessy Péter, Orbán Viktor és társaik – szovjet mintára készítettek alkotmányt.)

*

„Ami jó az egyháznak, jó az országnak is”
(Rás megj.: Eredeti cím a kormány.hu-ról)

Az állam ismeri és elismeri az egyházi iskolák jelentőségét - fogalmazott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtökön, a Szent Benedek Iskolaközpont Szent Lipót plébániatemplomban tartott tanévnyitóján…

Semjén Zsolt kitéert arra is, hogy kezdettől fogva azért támogatták az iskolát, mert a történelmi tapasztalatok azt mutatják: ha az egyházi iskolák ügye előrehalad, akkor az ország is előrehalad, hiszen ami jó az egyháznak, jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak is. Felekezettől függetlenül, mindenkinek az az érdeke, hogy, az egyházi iskolákból kikerült diákok úgy lépjenek ki az életbe, hogy Isten iránti szeretetből tegyék azt, amit tesznek - hangoztatta. Hiszen - folytatta - az itt ülő diákok közül is lesznek olyanok, akik városokat irányítanak majd, vagy az ország vezetésében vesznek részt, ez pedig nagy felelősséggel jár…

Hírek forrása: www.kormány.hu

Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövet üdvözölte, hogy az illetékes parlamenti bizottság és Magyarország kormánya is vizsgálódik a Magyar Sziget zenei fesztiválon elhangzott, szélsőséges csoportoknak tulajdonított rasszista megnyilvánulások és gyűlöletbeszéd ügyében – jelentette ma az MTI. Az amerikai nagykövetség honlapján olvasható a rövid nyilatkozat teljes szövege:

Kounalakis nagykövet nyilatkozata a Magyar Szigeten elhangzott gyűlöletbeszédről

2011. augusztus 29.

Örömmel üdvözöljük, hogy az illetékes parlamenti bizottság és Magyarország kormánya vizsgálódnak a Magyar Sziget zenei fesztiválon elhangzott, szélsőséges csoportoknak tulajdonított rasszista megnyilvánulások és gyűlöletbeszéd ügyében.  A vallási és kisebbségi csoportok elleni erőszakra való felhívás visszataszító cselekedet, mely éles ellentétben áll az alapvető emberi jogokkal.  A szólásszabadság és véleménynyilvánítás szabadsága mind az Egyesült Államokban, mind Magyarországon alapvető elv, ám azon csoportoknak, akik más egyének ellen erőszakra és gyűlöletre buzdítanak, nincsen helyük a civil diskurzusban.

Noha tökéletesen egyetértek a nagykövet asszony minden szavával, mégis rossz szájízem támadt, amikor a tévéhíradóban meghallottam a nyilatkozatot. A nyilatkozat – egyszerűen és tényszerűen szólva – beavatkozás a belügyeinkbe. De nem ez – vagy nem elsősorban ez – a bajom. Hanem hogy nem tudom eldönteni, jó-e, hogy belénk avatkoznak. Mindig zavar, ha az amerikai kongresszus valamely bizottságának vagy az USA külügyminisztériumának szokásos éves jelentését olvasom a világ országainak – köztük Magyarországnak – a demokrácia, az emberi jogok vagy éppen a sajtószabadság terén nyújtott teljesítményéről, még akkor is, ha dicsérnek minket. Hogy jönnek hozzá? Milyen jogon? (A Freedom House egy kicsit más eset, az nem állami szervezet – nem egy hozzánk hasonlóan(?) szuverén, önálló állam szervezete – hanem egy watchdog intézmény.) Mellesleg éppen az Egyesült Államok az a hely, ahol a szólás- és véleményszabadság szent elve szerint bárki korlátozás nélkül folytathat fasiszta propagandát is.

1986 és 1990 között egy amerikai top diplomata, Mark Palmer volt az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Prokonzul-nak, vagyis helytartónak nevezték bennfentes budapesti körökben. Palmer teljesen nyíltan segítette az akkor már felbomlóban lévő Kádár-rendszer ellenzékét. Erről a tevékenységéről a róla szóló Wikipedia-szócikk így emlékezik meg: „as the U.S. Ambassador to Hungary helped persuade its last dictator to leave power”. (Palmer egyébként elsősorban – bár nem kizárólag! – az úgynevezett demokratikus ellenzéket, a későbbi SZDSZ-t és a Fideszt pártolta, ezért a választások után az amerikai kormány tapintatosan vissza is hívta, 97-ben pedig már az MSZP akadályozta meg, hogy az általa alapított közép-európai tévés vállalkozás csatornát kapjon a frissen megnyíló magyar tévés piacon. De ez már egy másik történet.) Vagyis az amerikaiak – túl a nemzetközi erőviszonyok általános megváltozásán – konkrétan is vastagon benne voltak a magyar rendszerváltásban. Szeretnünk vagy utálnunk kell őket ezért?

A függetlenséget, szuverenitást, önrendelkezést általában önértéknek tartjuk, lényegében a szabadság szinonimájának. Nekünk ne mondja, ne mondhassa meg senki, hogy mit tegyünk, mit tehetünk! Ugocsa egyébként is non coronat… Tényleg?

Egyrészt ugye szuverenitásunk egy részéről önként lemondtunk a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozással. Jobb lett volna kimaradni? Lehetett/lehet kimaradni egy ilyen adottságú országnak, mint Magyarország?

Másrészt akár tetszik, akár nem, Magyarország része a globális világgazdaságnak – pontosabban e világgazdaság félperifériájának. És aki azt hiszi, hogy ebből ki lehet szakadni, az nagyon tudatlan vagy álmodozó. A globális világ központja pedig Amerika.

Harmadrészt: ahogy elnézem magunkat, lényegében a függésünk, mások beavatkozása a legfőbb remény arra, hogy nem süllyedünk egy közép-ázsiai, posztszovjet féldiktatúra szintjére.

De akkor se tudok tiszta szívvel örülni az amerikai nagykövet nyilatkozatának.

A Magyar Narancs, sajnos, csak egy hét csúszással teszi fel az internetre cikkeit, pedig ezt - a magyar sajtóban olvasott eddigi legalaposabb elemzést - már a múlt héten belinkeltem volna. Részletek Rényi Pál Dániel összefoglalójából. (A teljes cikk itt olvasható.)

A sajtó és a politika most két kérdésre keresi a választ. Elsőként arra, vajon a rendőrség miért nem volt képes megőrizni a rendet. A tehetetlenség egyik közvetlen oka, hogy az angol rendőrség tömegekkel szemben kizárólag "nagyon indokolt" esetben, akkor is csak a belügyminiszter beleegyezésével használhat vízágyúkat, gumibotot és gumilövedékeket…

…Az igazán parázs vita persze azon ment, hogy vajon kik és miért vandálkodtak, és kinek milyen felelőssége van a történtekben. Biztosan csak annyit tudunk róluk, hogy többnyire fiatalok, a többségnek priusza sincs… A zavargásokban részt vettek a helyenként végletesen elszigetelődött nemzetiségi csoportok is. A politikai elit és a véleményvezérek között mégis egyetértés mutatkozik abban, hogy a 80-as évek angliai lázongásaival ellentétben nem faji ellentétekről, sokkal inkább szociális, illetve generációs problémákról van szó. Birminghamben és Manchesterben például a helyi alsó osztály vonult az utcára és nem a bevándorlók, akik kevésbé résztvevői, inkább elszenvedői voltak a zavargásoknak. (A YouGOV internetes közvélemény-kutató cég első felmérése szerint az angolok alig 5 százaléka tekinti a faji ellentéteket az események elsődleges okának.) Még szembetűnőbb, hogy az őket akadályozó rendőrökön túl a zavargóknak nem voltak célpontjai: a cél a zsákmányolás és a pusztítás volt, mindent és mindenkit kifosztottak, aki útjukba került. (A fosztogatási düh néhány jómódú fiatalt is magával ragadott, akik szintén csatlakoztak a "bulihoz".) Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy a hirtelen összeverődött tömegek kialakulásában nagy szerepe van az Angliában közel nyolcvan éve létező bandakultúrának. A nagyvárosok külső negyedeiben összeverődő londoni bandák jelentős része a 80-as évek elején, a helyi fekete közösségekből alakult ki, és azóta harcban állnak a helyi rendőri erőkkel. Most fiatal fekete gyerekek arról beszélnek a kamerák előtt, hogy elegük van abból, amikor az igazoltató járőrök minden ok nélkül alsógatyára vetkőztetik őket - most egy kicsit visszavághattak végre. A legtöbb banda viszont a futballstadionokból a múlt század elejétől kiszoruló munkásosztályból formálódott. Ezeket a kriminalizálódott közösségeket pedig az angol társadalom jelentős része nem a bőrszínük alapján azonosítja…

"Gyerekek apák nélkül, iskolák fegyelem nélkül, elismerés teljesítmény nélkül, bűn büntetés nélkül. Jogok felelősség nélkül. Közösségek kontroll nélkül" - nyilatkozta most hétfőn Cameron [miniszterelnök], aki néhány napja még beteg elemeknek titulálta a lázongókat. Most egyszerre tanúsított megértést a reménytelen helyzetben lévőkkel szemben és hirdetett zéró toleranciát a bűnelkövetők, továbbá nyílt háborút a bandakultúra ellen…

…Az alsó osztály lázadt fel, amely úgy érzi, hogy minimális esélye sem maradt a felzárkózásra, miközben néznie kell, hogy futballsztárok, politikusok, üzletemberek mosolyognak a bulvárlapok címoldalain, és több tízezer fontos bónuszokat tesznek zsebre. Mint arra könyvükben Richard Wilkinson és Kate Pickett kutatók rámutattak, a legfőbb indikátorok - a mentális betegségek, a börtönök telítettsége, az egészségügyi és a kriminalisztikai statisztikák - alapján "a fejlett országok közül Angliában adottak és ott a legszilárdabbak a társadalmi egyenlőtlenségek".

Az idézés egy kicsit (vagy nagyon) hamisítás: régi – jelen esetben ezeréves – szövegrészt kiemelünk eredeti kontextusából, nemcsak a szöveg teljességéből, hanem korából, születésének körülményeiből, céljából. Szent István király fiához, Imre herceghez írt Intelmei például először is a vallás, az egyház, a főpapok tiszteletéről szól, ez természetes – már csak azért is, mert a minden bizonnyal írástudatlan uralkodó nevében valamely főpap, a legáltalánosabb feltételezés szerint Asrik (Aserik, Asztrik, Anasztász) apát írta latinul –, de engem itt és most ezek a részek nem érdekelnek. Az Intelmek tehát ebből is következően nem a magyar géniusz egyedülálló terméke; Asrik maga valahonnan német földről került – Rómán keresztül – Magyarországra, téríteni, s ő hozta a koronát is Szilveszter pápától Istvánnak. A műfaj pedig a középkorban, így a Karoling- és a bizánci udvarban is ismert „fejedelmi tükör”, a jó kormányzásról szóló elmélkedések, tanácsok.

„Hamisítás” az is, hogy kihagyom az öregek feltétlen tiszteletére és az ifjak véleményének negligálására (ők csak harcoljanak, az a dolguk, ne próbáljanak okoskodni!) vonatkozó tanácsokat. Én most ezeket a részeket tartom érdekesnek, ezért ezeket idézem.

Az Intelmek egyébként hol „Szent István király”, hol „István király” intelmei címmel szerepel. Utóbbi olvasható annak az 1982-ben a Gondolkodó magyarok sorozatban megjelent könyvnek – inkább füzetnek – a címlapján, ahol most újraolvastam. Azt, hogy 1982-ben István király neve előtt nem áll ott a „Szent”, nem feltétlenül a „kommunista diktatúra” indokolja, hanem például az is, hogy a protestánsok elvetik a szentek tiszteletét.

A Gondolkodó magyarok sorozatot a Magvető Kiadó adta ki, Szigethy Gábor irodalom- (és színház-) történész szerkesztésében. 1981-1989 között 56 füzet jelent meg. (számmisztikusoknak: 1981-ben volt ’56 huszonötödik évfordulója). A hihetetlenül gazdag sorozat a nemzeti önismeretet szolgáló, klasszikus írásokat tartalmaz, némi eligazító bevezetővel és bőséges jegyzetapparátussal..

V. AZ IGAZ ÍTÉLET ÉS A TÜRELEM GYAKORLÁSÁRÓL

…ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.

VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL

A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.

VII. A TANÁCS SÚLYÁRÓL

…A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék…

"Egy olyan országban, ahol a munkatermelékenység a nyugat-európai szintnek 66 százaléka, a munkabérek viszont a nyugat-európai szintnek csak 22 százalékát teszik ki, nevetséges az az érvelés, hogy a dolgozók túl sok bért és szociális juttatást kapnak...
Nézzünk még néhány összehasonlító adatot! Például a béreket. A listavezető Luxemburgban a minimálbérnek megfelelő összeg 1758 euró, Hollandiában 1424, Franciaországban 1365, Görögországban 863, Spanyolországban és Szlovéniában 748, Horvátországban 381, Lengyelországban 349, Csehországban 319, Szlovákiában 317, Magyarországon 281 euró. Ennél csak Romániában (157) és Bulgáriában (123) kevesebb...
Ami a magyarországi megélhetési költségeket illeti: ezek (talán a szolgáltatószektor kivételével) már nem jelentősen kisebbek, mint a nyugateurópaiak. Az EU átlagánál még alacsonyabbak az áraink, de az energiaárak már jócskán túlszárnyalták azokat. (A háztartási gázár esetében – vásárlóerő-paritáson számolva – sikerült „dobogós helyre” felkúszni.)
Ehhez képest a háztartások éves jövedelme az OECD-országokban átlagosan 22 300 dollár, míg Magyarországon ennek a fele. Ehhez az OECD-országokban átlagosan 1740 órát kell dolgozni, Magyarországon csaknem kétezer órát. A termelékenységi mutatót a hazai kis- és középvállalkozások „húzzák le”, és az itt termelő multik korrigálják valamelyest. Az elaprózott kis- és középvállalkozási szektor nem tud hatékonyan működni, nincs elegendő forrása a fejlesztésekre, rosszak a munkakörülmények, alacsonyak a bérek. Rontja a versenyképességet az alacsony foglalkoztatási ráta is..."

A fentebb idézett mondatok Bonifert Mária cikkéből valók, a teljes írás itt olvasható.

(Már tegnap be akartam linkelni az oldalsáv ajánlójába, de valami baj történt, a linkfal beragadt, módosíthatatlan - legalábbis az én IT-tudásommal.)

„Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.”
(József Attila)

Határozatban rendelte el a jogellenes adatkezelés miatt Jóri András adatvédelmi biztos a „Szociális Konzultáció 2011” kérdőívein szereplő személyes adatok törlését. Emellett megtiltotta a kapcsolattartás céljára szolgáló adatokból képzett adatbázis (Nemzeti Konzultációs Nyilvántartás) létrehozását, az azzal kapcsolatos jogellenes adatkezelést és -feldolgozást.
Júniusi állásfoglalásában a biztos megállapította, hogy a Szociális Konzultáció kérdőívei megszemélyesítettek, feldolgozásukkor politikai vélemény körébe sorolható különleges adatok kezelése valósul meg. Nem érvényesül a teljes anonimitás követelménye, annak tilalma, hogy összekapcsolható legyen az érintett véleménye név- és lakcímadataival.
A kérdőív felső részén található vonalkód a kérdőívet egyedivé, személyhez kapcsolhatóvá teszi, a véleményre vonatkozó adatok összekapcsolhatók a személyazonosító adatokkal.
Az ombudsman szerint a hozzájáruló nyilatkozat is sérti az adatvédelmi törvény előírásait, mert az adatkezelés lényegi kérdéseiben szinte korlátlan lehetőséget ad az adatkezelő számára.

*

A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala pénteken délután kezdeményezte Jóri András határozatának bírósági felülvizsgálatát. A hivatal sajtóosztályának közleménye szerint visszautasítják "az állami nyilvántartások jogszerű kezelésével összefüggő közbizalom megingatását célzó kijelentéseket".

*

Szijjártó Péter továbbra is úgy gondolja, hogy az adatvédelmi biztos állásfoglalását a szociális konzultáció adatkezeléséről személyes motivációk indokolták – jelentette szerdán az [origo]. Szijjártó Péter kifejtette azt is, hogy az ombudsman magatartása a korábbi szocialista kormányzati időszakot idézi vissza. [???]

*

A tavalyi választási kampány nagy botránya volt a Kubatov-lista. A Fidesz pártigazgatója egy kiszivárgott hangfelvétel tanúsága szerint – a pécsi időközi polgármesteri választásra visszautalva – közölte: „Meg tudom mondani most a városban, hogy kik azok a komcsik, akik egyébként elmentek szavazni, és nem a Pávát vagy nem a Fideszt támogatták.” „Áttértünk egy online adatbázis-kezelési módra”. Kubatov elmondta: név szerint tudják, a személyes adataikkal együtt, hogy ki szavazott rájuk, illetve más pártokra.
„Nem lehet egyértelműen bizonyítani”, hogy a Fidesz pártigazgatója által emlegetett listákat a választás során valóban felhasználták, ezért a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az Országos Választási Bizottságnak a pártot elmarasztaló határozatát.


Az adatvédelmi biztos határozatának teljes szövege

A szegedi nyomozóügyészség megszüntette a nyomozást annak a szegedi bv. törzsőrmesternek az ügyében, aki idén januárjában bántalmazott egy roma fiatalembert, majd a következő szavakkal számolt be „hőstettéről” a Facebook közösségi oldalon: „cigány fejét rúgtam a földön”.

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) által megbízott ügyvéd közösség tagja elleni erőszak bűntette miatt tett feljelentést, az eljárást azonban az ügyészég azzal az indokkal szüntette meg, hogy a törzsőrmester által elkövetett cselekmény nem bűncselekmény. A bántalmazó egyébként elismerte, hogy ő írta a bejegyzést a közösségi oldalra.

A roma származású fiatalembert 2011. január 22-én hajnalban Szegeden támadta meg három ismeretlen fiatalember egy szórakozóhely előtt. Az időközben odaérkező törzsőrmester megkérdezte a jelenlévőket, hogy „ezzel a rohadt kis cigánnyal nem bírtok”, majd a fiút roma származására tett megjegyzések kíséretében ütlegelni és rugdalni kezdte, közben pedig közölte, hogy ő rendőr. Másnap a közösségi oldalon eldicsekedett azzal, hogy whiskeyt ivott, verekedett, 10.30-ig a fogdán ült, valamint „cigány fejét rúgta a földön”.

Részletes beszámoló itt.