Azért ismétlem meg ezt a bő tizenkét éves - sorozatkezdő - bejegyzést, mert ma megint arra sétáltam. Ellenőriztem: a ház falán még mindig ott a csaknem 77 éves felirat. És persze azért is ismétlem, mert szerettem ezt a sorozatot (is).

aknamentes_haz_1.jpgA II. kerületben, a Rózsadomb aljában húzódó Buday László utcában fényképeztem tegnap délben ezt a feliratot. A cirill betűs szöveg azt adja tudtul, hogy 1945. március 7-én a „Refleksz" egységhez tartozó bizonyos Gusztarjev a házat átvizsgálva nem talált aknát. II. világháborús emlék. A városban sok olyan ház van, amelyet utoljára, úgy 65 éve, a Vörös Hadsereg golyószórói „renováltak", s bizonyára több helyen is láthatók még ehhez hasonló feliratok. Ezt sablonnal festették fel, elterjedtebb volt a szabadkézzel felpemzlizett „Min nyet" - vagyis „Nincs akna" - felirat. Ami meglepett, hogy ennek a háznak a vakolata egyáltalán nem omladozik, szépen karbantartott, két- vagy háromemeletes épület. Vagyis a feliratot a felújításkor tudatosan hagyták meg, szinte emléktáblaként gondozzák. Tetszik. 

*
Október 23-a van. Sokan, és nem csak fiatalok, nem értik, miért felejtették el az emberek 1956 után olyan gyorsan az október-novemberi napokat - miért akarták elfelejteni -, miért fogadták el (igen, elfogadták, nem csak beletörődtek) a nyugalmat ígérő és hozó Kádár-rendszert. Mert alig egy évtizede jöttek elő a pincéből. Mert a szétlőtt körúti, Üllői úti házak, a kiégett portálok, az utcán temetetlenül fekvő halottak, a légópincében töltött újabb néhány nap a háború - egy iszonyatos háború - emlékét idézték fel. (Tudom, a dolog ennél összetettebb, de most engem ez az aspektus érdekelt.)
*
Némileg nosztalgiatúra volt a tegnapi a rövid időre visszatért, késő őszi napsütésben: gyerekkorom ismerős utcáin sétáltam. A Millenáris Park akkor még Ganz-gyár volt (később Klement Gottwald Villamossági Művek, oda jártam gimistaként politechnikára - juszt se mondom meg, „ki a pöcs" volt K.G. és hogy mi volt az a politechnika), reggel 7-kor (?) szólt a munkaidő kezdetét jelző sziréna. A „szülőházam" (hatéves koromig laktunk ott) erkélyéről rá lehetett látni a gyárra, a Kis Rókus utcán időnként elhaladt egy-egy lovas kocsi, anyám gond nélkül elengedett minket a húgommal, 4-6 éves gyerekeket, egyedül a két sarokra lévő Marczibányi térre játszani. Káplár utcának hívták, és a 27-es számmal kezdődött, ma Tizedes utca, normális számozással. A Káplár utca eleje ugyanis a az Óperencián túl volt - a gyár túloldalán. Ma csak az a Káplár utca, de ahhoz semmi közöm.
*
Káplár utca, Kis Rókus utca, Baka utca, Marczibányi tér, Keleti Károly utca és a távoli Margit körút (akkor Mártírok útja) - az Országút vidéke. Az önkormányzat honlapja szerint a II. kerület 33 városrészből áll; én az iskolában még úgy tanultam, hogy háromból: Víziváros, Országút, Pesthidegkút. Másodikban vagy harmadikban tanultuk, valószínűleg olvasásóra keretében, mert akkor még nem volt olyan tárgy, hogy környezetismeret. Tehát Rózsi néni vagy Erzsi néni tanította. Fura: nekünk az alsó tagozaton minden évben más volt a tanító nénink. Rózsi néniről két emlékem van. Az egyik a helyesírás, amit nagyon igyekezett belénk verni. A másik, hogy egyszer valószínűleg megpofozta az egyik osztálytársamat. Nem erre emlékszem, hanem arra, hogy egyszer csak óra közben kivágódott az ajtó, berohant egy alacsony, vékony, szürke bőrű, szegényesen öltözött nő és elkezdett ordítani Rózsi nénivel: „azt pofozza, akit maga szart a világra!" Pontosan emlékszem a mondatra - semmi másra. Fejtörést okozott ugyanis ez, a gyerekszületésre vonatkozó információ: hogy is van ez?
Két év múlva, negyedikesként már többet tudtam az életről. Zahorecz volt a padtársam, és az egyetlen emlékem róla, hogy egyszer óra alatt a baszás szinonimáival és metaforáival szórakoztattuk egymást (anélkül, persze, hogy sejtelmünk lett volna ezeknek az idegen szavaknak a létezéséről), s közben a szokásos metaforikus jeleket adtuk le jobb kezünk mutatóujja és összeszorított bal markunk segítségével. „Szög a cipóban" - ez az egyetlen ragadt meg bennem, és már arra se emlékszem, melyikünk mondta.
*
Abban az évben volt a forradalom. Az ellenforradalom. Az „októberi sajnálatos események". Jó volt. Kedden nem kellett iskolába menni, nagy kaland volt az óvóhely (lásd még Gárdos Péter Szamárköhögés c. filmjét), a több órás sorbaállás kenyérért, a recsegő Szabad Európa Rádió, az, ahogy a Várban égő Levéltárat néztük Oláh néniék teraszáról.

És két nagyon személyes emlék, amelyek helyszínei mellett tegnap elsétáltam. A Buday László és a Rózsahegy utca sarkán áll a Miniatűr eszpresszó (ma már talán bár); háztartási alkalmazottunk, Ica ott randevúzott egy forradalmárral (csak erre emlékszem a pasasból, és bizonytalan vagyok, hogy sárga viharkabátja vagy világosbarna műbőrkabátja volt; a géppisztolyt nyilván szovjet partizánfilmek alapján képzelem hozzá), s ezekre a találkozókra kénytelen volt néha minket is elvinni. (Akkor már az Ady Endre utcában laktunk.) A másik: a Buday László utcából fut le a Mechwart térre egy nevenincs lejtő, ahol jól lehetett szánkózni. 56/57 telén is. Akkor viszont külön érdekességként szovjet katonákat is kaptunk a hó mellé: a mai önkormányzati épület akkor ugyanis kerületi pártház volt. A „ruszkik" barátságosak voltak, cigarettát kaptunk tőlük (erről megemlékeztem már egy korábbi opuszomban is).
*
Jó dolog sétálni.

*

A sorozat további darabjai:

2. Vadaskert

3. Víziváros

4. Szentendre

5. Tündér-szikla, Normafa

6. Széchenyi-hegy

7. Margitsziget

8. Országház utca

9. Terézváros

10. Városmajor - Ecuador - Grúzia

11. Vár, zászló, kommunisták...

12. Az Ördög-árok mentén

Szerző: rás  2021.12.27. 19:03 Szólj hozzá!

Éjjel negyed 2-re kisült a diós bejgli is. (Vö. "Kis karácsony, nagy karácsony/ Kisült-e már a kalácsom?") A dolog most kicsit elhúzódott. Szokás szerint előző (kedd) este - késő este, mert egy barátommal találkoztam, fröccsöztem, dumáltam - megcsináltam a tésztáját és pihenni éjszakára a hűtőbe tettem. A tegnapi napom viszont kicsit sűrű volt, így csak délután álltam neki a töltelék (4 rúd dióshoz és 4 mákoshoz) elkészítésének, majd a mákosnak. Nyújtás, töltés, egy óra pihentetés meleg helyen, fél óra hidegen, aztán sütés. Minthogy este színházba mentünk, már nem fért volna bele az időbe az újabb kör, így este fél 11-kor folytattam.

Ma megkóstoltam őket, elég jók.

A töltött káposzta már hétfőn megvolt.

Ez csak egy rutin helyzetjelentés, tulajdonképpen tök fölösleges, de tegnap valamin elgondolkodtam. Az jutott eszembe, hogy ez - a töltött káposzta, a bejgli, meg a saját születésnapra minden évben sütött aranygaluska, a feleségemére a zserbó - a 22 éve halott anyámról szól. Ő készítette ezeket az ünnepi fogásokat, és az utolsó éveiben, amikor már alig látott, én segítettem neki  a sütésben. (Amúgy gyerekkoromban is szívesen voltam mellette a konyhában, én mértem ki például a lisztet, cukrot.) A születésnapom előtt két héttel halt meg. - Aranygaluska? - kérdezte az öcsém. Természetesen elkészítettem életem első teljesen önálló aranygaluskáját. Úgy emlékszem, sikerült. Az az évi karácsonyi bejglit viszont jóformán kanállal kellett enni, mert szétesett. Ugyanis réteslisztből készítettem, gondolván, hogy az a drágább, tehát az jobb. Aztán F. Nagy Angéla felvilágosított, hogy nem. A következő évben már bátran küldtem neki kóstolót, mert igazán jó lett. 

Szóval 22 éve csinálom, fura, élvezetes kötelességből.

Szép karácsonyt!

Szerző: rás  2021.12.23. 18:48 3 komment

Címkék: konyha karácsony anyu

Tulajdonképpen nem szerettem, se őt, se az Omegát - de az ifjúkoromhoz tartozott. Ez a dal például egy szilveszteri buli vezérmotívuma volt.

Szerző: rás  2021.12.06. 11:34 3 komment

Egy éve a Facebookon találtam, megosztottam, ma az FB egyéves emlékként dobta elém - most is szíven talált.

Baka István: Vadszőlő
Arszenyij Tarkovszkij emlékének
Mint házfalat a vadszőlő, befut
És összetart az emlékezetem;
Vagyok, mert voltam, s ennyi épp elég –
Akkor nyitom, ha becsukom szemem.
Ha kifelé bezárul minden út,
Itt legbelül lesz tágasabb a tér:
Puszták, hegyek, melyekre úgy borul
A menny, mint kozmikus lapulevél.
Felkél a Nap s lenyugszik, városok
Sötét utcáin árnyak kóborolnak:
Mind ismerős, és náluk, aki él,
Nem élőbb és nem holtabbak a holtak.
Ki megszólított egykor, már örök
Megszólitás és ifjuság marad,
Míg össze nem roppannak falaim
Vadszőlő-terhű életem alatt.
(1994)
Szerző: rás  2021.11.15. 10:11 3 komment

Igazából nem "ünneplem" - hülye szóhasználat -, szóval nem foglalkoztat, temetőbe is ritkán járok, akkor is inkább temetésre, mint halottaimat meglátogatni. Tízen-, húszon-, harmincvalahány évesként azzal se tudtam mit kezdeni, amikor anyám minden évben kirángatott apám sírjához. A helyzet tulajdonképpen abszurd volt, hiszen hétéves voltam, amikor elváltak, tizenhat, amikor apám meghalt, én meg anyámmal és mostohaapámmal éltem.

Ugyanakkor - november 2-ától és haláluk évfordulójától függetlenül - számon tartom - szaporodó számú - halottaimat, velem vannak. Anyám, persze, meg nagynénéim, a családból legutóbb tavaly elhunyt, nálam két évvel idősebb unokatestvérem; barátaim, a 19 évesen öngyilkos Szásától, a tinédzserkorban szerzett, és így életem meghatározó szereplőivé vált barátaimon - J., P., G. - át Mátéig. Hiányoznak, de a lényeg, hogy voltak. Vannak.

Szerző: rás  2021.11.02. 14:37 komment

Weöres Sándor: Öröklét

A föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem,
a síkság, hegy, tenger, folyó:
öröknek látszik és muló.

Világűr és mennyboltozat,
sok forgó éji kapcsolat,
s milliárdnyi tűzgolyó:
öröknek látszik és muló.

Mit eltemet a feledés,
egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,
egy rezdület, mely elpörög:
mulónak látszik és örök.

Mert ami egyszer végbement,
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.

Szerző: rás  2021.10.28. 00:01 komment

Ha valaki megnézi a Partizán tegnap esti páros interjúját Karácsony Gergellyel és Márki-Zay Péterrel, képet kaphat a történtek (szavazatelőny ellenére visszalépés, MZP gyors felívelése) egyik legfőbb okára. Egy szociológus állt szemben egy marketingessel. A tépelődő, gondolkodó Karácsony, a határozott, kételyt nem ismerő political animal Márki-Zayjal.

Politikailag, világnézetileg - de alkatilag is - hozzám mindig közelebb állt Karácsony, de már az első fordulóban is MZP-re szavaztam. Az ok az, amit tegnap Karácsony kimondott: bármennyire fáj, rá kellett jönnie, hogy ma Magyarországon baloldalról nem lehet győzni. Azzal nyugtatta magát - és baloldali szavazóit, támogatóit -, hogy az összefogásban résztvevő hat párt által elfogadott közös program baloldalibb, mint MZP, és neki miniszterelnökként azt kell majd végrehajtania. Ezt MZP is elismerte.

A nagy kérdés persze az... Illetve több "nagy kérdés" van. Az egyik az, hogy az elmúlt napok huzavonái, szócsatái által részben felhergelt, részben elidegenített potenciális Karácsony-szavazók hogyan viselkednek a holnap kezdődő 2. fordulóban. Azt hiszem, nőttek Dobrev - eddig se rossz - esélyei az előválasztás megnyerésére, miközben továbbra is fennálnak azok az okok, amiért Karácsony is, MZP is lehetetlennek tartja, hogy megverje majd Orbánt (végül is ez a - politikai! - meggondolás vezette kettőjüket a kényszerű együttműködésre. A másik nagy kérdés, hogy - akár Dobrev, akár MZP lesz a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt - fennmarad-e jövő tavaszig a közös ellenzék.

Az egyre jelentéktelenebbé váló MSZP már második alkalommal "lízingelte" a párbeszédes Karácsonyt, akiről mindig is lehetett tudni, hogy finoman szólva is fenntartással viszonyul az MSZP-hez. Nagyobb - nem 2022-es - távlatból nézve az egész előválasztási folyamat pozitív hozadéka lehet az MSZP megszűnése, akár egy a választások után létrejövő MSZP-Párbeszéd-LMP pártegyesülés, akár a formális szétesés útján.

Karácsony jelölése nemcsak az MSZP számára jelentett kényszert, hanem magára KG-re nézve is. Az elmúlt napokban már csak a jelölő pártok - és a mögöttük állók - nyomására tartotta fenn a jelöltségét, sőt, játszotta el szerdán a hozzá nagyon nem illő "tökös gyerek" szerepét. A szabadeurópás Kerényi György fogalmazta meg szerdán, hogy azok, akik százmilliókat toltak be Karácsony kampányába, nem fogják engedni visszalépni. Hogy mégis visszalépett, annak következménye, hogy se az MSZP, se az LMP nem hajlandó (legalábbis a szombat reggeli állapot szerint) Karácsony mellé állni az MZP-t támogató új kampányában.

Pedig, tetszik vagy nem tetszik: MZP!

Szerző: rás  2021.10.09. 10:44 14 komment

Címkék: előválasztás MSZP Karácsony Gergely Márki-Zay Péter

Ma is fantasztikus idő volt, és ma is sétáltam, természetesen egy jól "bejáratott" helyen a Vadasparkban. Amelyről - ugyancsak természetesen - anno (12 éve) írtam egy Séta-történetet. Lévén, hogy az a bejegyzés novemberben született, az erdő ma dúsabb, pompázatosabb volt. További aktualitás, hogy a vitorlázó-repülőtér már (évek óta?) nem üzemel, gondolom, előbb-utóbb majd pompás lakópark épül a helyén, és a szomszédos Hármashatár-hegyen sincsenek már sárkányrepülők. Szóval: 

Séta-történetek 2. - Vadaskert

 

Lábjegyzet: a 2009-es bejegyzés élén zárójelben megszólított "Dani" egy akkor még (úgy emlékszem) egyetemista blogger kolléga - ma tekintélyes újságíró -, akivel kiderítettük egymásról, hogy (néhány évtized eltéréssel) mindketten a Rákócziba jártunk gimnáziumba, és megígértem neki, hogy írok majd a Rákócziról is egy Séta - történetet. Szégyellem, de az ígéret teljesítetlen maradt.

 

 

 

Szerző: rás  2021.10.03. 20:01 Szólj hozzá!

Egy bő tízéves bejegyzés abból az alkalomból, hogy ma is vagy két órát sétáltam a szigeten, és nagyon jól éreztem magam.

*

Séta - történetek 7. Margit-sziget

 

Szerző: rás  2021.10.02. 17:03 2 komment

Jókora felháborodást váltottak ki Jakab Péter szavai a polgári széplelkeknek a jobboldali libertárius Seres Lászlótól a neomarxista TGM-ig terjedő teljes spektrumán. A Jobbik pártelnök-frakcióvezető miniszterelnökjelöltje lényegében azt mondta a parlamentben, hogy ha kell, saját kezűleg rak majd bilincset Orbánra, akit majd a börtönben esetleg jól meg is erőszakolnak. A bilincs ellen kevesebben tiltakoztak (vajon miért?), mint az ellen, ahogy az erőszakot Jakab nagyon nem píszí módon kifejezte: "Viktorból Viktória lesz". Homofób - hangzik a vád (noha J. P. nem mondta, hogy ez a dolog elítélendő vagy akár rossz lenne.). Ha a kötelező politikai korrektség (v.ö. szájzár) nem fékezné a kritikusokat, akkor akár rasszizmusnak is ítélhetnék a kijelentést, hiszen bármelyik falusi kocsmában egy ilyen fenyegetésnél azonnal elhangozna az is, hogy (szerintük) kik a potenciális erőszaktevők (nyilván akik megtöltik a börtönöket.

A dolgon még hosszan tudnék csámcsogni, de engem legkevésbé a fenyegetés maga érdekel. Sokkal inkább a környezet, a fogadtatás - meg persze, hogy miért is mond Jakab ilyeneket. Kampány van. Ellenzéki előválasztási, ami valójában már része a jövő évi parlamenti választások kampányának is. A Jobbik-vezér aligha az Országgyűlésben ülő gátlástalan, cinikus bűnöző(k)nek szánta szavait, ő a "karzatnak" játszik, a tévét bámuló munkanélkülieknek, a kisembereknek, a "plebsz"-nek. (Ez nem píszí tőlem.)

Úgy tűnik, "ezen az oldalon" - az enyémen - (mint anno maoista barátom a puhányság, a megalkuvás vádjával illetve figyelmeztetett: a barikádnak csak két oldala van) nagyon sokan, igen tekintélyes intellektusok (és persze seggfejek is) még mindig nem értették meg, hogy mit jelent az Orbán-rendszer elleni kétségbeesett, "jobbhíján" ellenzéki összefogás, illetve, hogy az mivel jár. Akkor hát a lecke még egyszer: ahhoz, hogy egyszer ebben az országban olyan rendszer lehessen, ami S.L.-nek, TGM-nek vagy bárki más tisztességes embernek tetszik, alapfeltétel Orbán elzavarása - ha lehet, választások útján (ha nem, akkor máshogy). Figyelembe véve a Fidesz támogatottságát (külön téma, hogy kik miért támogatják ilyen nagy számban, arányban) és a Fidesz által kialakított választási rendszert, közigazgatást és médiakörnyezetet, ez másképp nem lehetséges, mint minden - hangsúlyozom: MINDEN - Orbán-ellenes ember, társadalmi csoport választási szövetsége. Nem barátsága, szerelme, hanem szövetsége. A "minden"-ben pedig olyanok is szükségképpen ott vannak, akiket nem szeretek, akikkel majd az Orbán utáni világban meg kell küzdeni, már egy lehetséges, demokratikus szabályrendszer alapján.

Igen, Jakab Péterre is szükség van. Nélküle, az általa képviseltek nélkül nincs választási esély, legfeljebb annyi, hogy némileg növekedhet a becsületes(?), tiszta(?) ellenzéki(?) képviselők száma, akik a parlamentben helyet foglalva szükségképpen legitimálják Orbán következő éveit, netán évtizedeit. Akikhez Jakab beszél, akiket remélhetőleg el tud hívni a választási (nem csak az előválasztási!) urnákhoz, azok az emberek, akik a politikától, a politikusoktól undorodva egyébként nem szavaznak, vagy a közmunkát adó községi polgármester utasítása szerint voksolnak. És hogy fokozzam nagyon nem píszí (és nagyon nem liberális) fejtegetéseim felháborító voltát: ellen-fülkeforradalomra (fülke-ellenforradalomra?) készülünk, és nincs forradalom radikalizmusra hajlandó csőcselék - de legalábbis Mansfeld Péterek, sans-coulotte-ok nélkül.

Természetesen én se örülök, hogy ebben az országban óriási számban vannak olyanok, akikre csak ez a beszédmód hat, akik Wagner-operák helyett valóságsót néznek a TV2-n. De itt vannak, teljes jogú szavazópolgárok. Jakab feladata az ellenzéki összefogáson belül, hogy őket "szállítsa. Nem szép. De szükséges. Igen, a politika mocskos dolog.

Szerző: rás  2021.09.24. 18:07 5 komment

Címkék: választás demagógia Jakab Péter

süti beállítások módosítása